Re: Elbutít-e a Google?

Bár lassan három hónapja hozzáférhető a weben Nick Carr írása, még mindig válaszcikkekre sarkallja a témáról gondolkodókat. A téma az, hogy vajon az információs technológia korában, mikor "túlságosan könnyen" férünk hozzá a tudáshoz, ellustul-e az agyunk.

(Az én álláspontom nagyjából az, hogy ha van is valami abban, hogy az "instant get" szellemi lustaságra öszötönöz, ez nem a technológia, hanem éppen a Carr által féltett nyugati kultúra saját, belső problémája: a Google létezése csak egy valós igény kielégítése. Nem átalakítja gondolkodásunkat, hanem egy kicsit jobban megmutatja, hogy hogyan is szeretünk gondolkodni, tudást szerezni általában.)

Legutóbb Damon Darlin, a New York Times szerzője reagált Carr cikkére. Kezdi mindjárt azzal a fricskával, hogy Carr 4175 szavas cikkét összefoglalja egyetlen 140 karakteres twitben:

Google makes deep reading impossible. Media changes. Our brains’ wiring changes too. Computers think for us, flattening our intelligence.

Merthogy ez is lehetséges. Ahogyan például Descartes filozófiáját is össze tudjuk foglalni abban a mondatban, hogy "gondolkodom, tehát vagyok". Meg is értünk valamit ezekből a haikukból, de azért érezzük, hogy ennél mélyebb, fontosabb dolgokról van szó, amiket érdemes részletesebben is kitárgyalni. Például az "Értekezés a módszerről" elolvasását követően.

Darlin is ezt teszi, úgyhogy nem 140 karakterben válaszol Carr-cikkére, hanem - hogy úgy mondjam - komolyan veszi a felvetett problémát, ergo hosszú cikkben válaszol. Szerinte a technikai/technológiai vívmányok egyszerűen időt spórolnak meg nekünk, és noha igaz, hogy ezt a felszabadított időt nem mindig további tudások felhalomzására fordítjuk, de a lehetőségünk megvan (meg lenne) rá.

Darlin szerint egy olyan tudásalapú társadalomban, ahol a tudás ingyen hozzáférhető, a figyelem válik az értékes árucikké. Ha a Google-példára akarnám ezt lefordítani, valami olyasmit jut eszembe, hogy nem az a nagy dolog, hogy a Google segítségével rengeteg tudás azonnal és ingyen hozzáférhetővé válik számunkra, hanem hogy ezek a tudások hierarchizáltak.

A keresések találati oldalain valójában egyfajta érték kapcsolódik a tudáshoz aszerint, hogy az adott oldal hanyadik a találati listán. Ebből persze nem az következik, hogy a sorrendiség és ezzel együtt a SEO határozza meg, hogy az emberiség holnaptól fog-e hinni abban, hogy a New York-i WTC-tornyok ellen terrortámadást hajtottak végre. Ennél azért összetettebb (intelligensebb) kell, hogy legyen ez a bizonyos figyelem, melynek az ingyentudás érájában annyira kitüntetett szerepe van számunkra.

Darlin végül egy futuristát idéz, aki szerint a jövőről alkotott képünk alapvetően foglalkozásbeli beállítottság kérdése. A mérnök (fejlesztő) optimista természetű. Ő az, aki felismeri az azonnali tudásszerzés előnyeit. Amennyiben jól teszem fel a kérdést, és rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök, akkor bármilyen problémát meg tudok oldani.

A másik (a pesszimista) hozzáállás a természettudósé, aki bár lehet éppen annyira felkészült és hozzáértő, mint a mérnök, mégis, a világot egyetlen nagy vesztébe rohanó kudarctörténetnek látja, legalábbis a technológiai fejlődést tekintve. (Sőt, az is megesik, hogy kifejezetten paranoiává alakul az újfajta információs kultúrával való rendszeres szembesülés.)

Mégha ez a tipizálás nem is fedi feltétlenül a valóságot, segít rávilágítani arra, hogy az emberek különbözőképpen élik meg azt a jelenséget, amikor a katedrai/egyetemi/professzionális tudás nem más, mint megfelelően célzott Google-keresések, és megfelelően kiválasztott és értékelt Google-találatok összessége.

(És még egy észrevétel: ha formalizáltabban, tömörebben, "instantabban" is gondolkodunk, mint a korábbi generációk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy önmagában a nyelv is egyszerűsítő, formalizáló kommunikációs eszköz. És mindegy, hogy nyelv alatt a magyart, valamilyen irodalmi formanyelvet vagy a JavaScriptet értjük-e. És bár minden nyelv formálja gondolkodásunkat, mégsem érezzük annak veszélyét, hogy aki ismeri Ady verseinek nyelvezetét, az elveszítené a képességét arra, hogy a boltban egyszerű magyarul tudjon kenyeret kérni. Miként a nyelv, úgy a tudáshoz való hozzáférés módja sem átalakít, hanem formálja gondolkodásunkat. Ezt pedig a magam részéről továbbra sem nevezném butulásnak.)

Címkék: google filozomatika
2008.09.22. 10:10. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A mai világban másfajta gondolkodásra van szüksé egyszerűen. 50-100 évvel ezelőtt az volt a nyerő, ha sokat tudtál lexikálisan (ma is nyerő, csak egyéb más dologgal pótolható). Ergo sokat kellett tanulni, sokat fejben tartani. De miért is? Mert nem fértél hozzá korlátlanul az információhoz. A mai ember viszont nagyrészt (fejlett, fejlődő világban), már nincs rászorítva, kényszerítve a lexikális tudásra, mert megtalálja azt a könyvtárakban, interneten, tévében, tehát utána tud nézni. Itt inkább arra a tudásra van szükség, hogy "hol keresd amit tudni akrasz és hogyan".
Azt gondolom, hogy a világ azért ennél bonyolultabb és igenis létezik olyan tudás, amit nem lehet megszerezni egy (vagy sok) google kereséssel. Vannak szövegek, amiket csak mélyen végigolvasva lehet értelmezni és természetesen nem lehet összefoglalni egy mondatban. Az Anna Karenina tényleg annyi, hogy van egy nő, aki megcsalja a férjét, majd öngyilkos lesz?
@Gyagilev
Van olyan, az Anna Kareninara vonatkozo kerdes, amire eppen az a valasz, amit irsz. A lenyeg szerintem sokkal inkabb az, hogy meg tudjuk mondani, hogy pontosan mit is keresunk, mire is akarunk valaszt kapni.
Amugy:
www.literature.org/authors/tolstoy-leo/anna-karenina/
én inkább úgy szeretem nézni a fejlődést, hogy egyre inkább a humánspecifikus képességink alkalmazásán van a hangsúly. Arra fordítunk energiákat, időt, amit hasznosnak tekintünk, de nem képesek helyettünk elvégezni sem technikai eszközök, sem egyéb élőlények ...

ez humán szempontból, társadalmilag gazdaságilag egyaránt hasznos, mert valójában csak a bennünk rejlő komparatív előnyt engedjük egyre jobban érvényesülni ...
Nyilván van ilyen kérdés, nem vitatom, hogy lassan a lexikális tudás már nem jelent semmit (ha mindenhol elérem majd a google-t). És nyilván fenn is van a neten, de pontosan a netes olvasási szokások miatt úgysem fogja senki elolvasni így. Amit fentebb mondani szerettem volna, az az, hogy szerintem létezik olyan tudás is, ami nem csupán információmorzsák összeragasztásából áll. Attól, hogy a matematika minden vívmánya elérhető a neten, nem leszek matematikus, csak ha hosszan tanulmányozom, átalakítom a gondolkodásomat annak szabályrendszere szerint és egy idő után más szemüvegen nézem a matematikai problémákat. Tehát megtanulom. A hagyományos módon. Persze az azonosságokat nem kell bemagolnom.
szerintem az emberi gondolkodás annál sokrétűbb tud lenni, minél komplexebb problémákkal találkozik. Ehhez kell a komplex problémák (1) lehetősége, a (2) képesség... és az (3) akarat ezek megoldására.
Az Internet a lehetőségeket növeli. Persze egyetlen google keresés nem komplex problémamegoldás. Több találat összevetése, több keresés összevetés, már szintetizáló komplex problémamegoldás. A emberek mind-wiring-jei közül pedig sokkal sokfélébb jöhet létre és maradhat fenn a long tail wiring típusok összekapcsolása révén. Éppen a tömegkultúra alternatívái révén erősődhetnek meg a kevésbbé tipikus wiring-set-ek.
(3) akarat. ez a kulcs. ha zenét, szexet, szappanoprákat fogyasztasz (csak) a neten, igaz, amit a cikk felvet. Szerintem viszont önmagában a lehetőség sok embernél megteremti az akaratot, hogy innen továbblépjen.
(2) a lehetőség és az "akarat" létrehozza a képességet: ezt az ember és az állatok evolúciójában is megfigyelhetjük. eszközhasználat, komplexebb problémák, javuló képességek.

ami a wiring-et illeti, nem laposodik, csak kapcsolódik és idomul (összenő) az internet wiring-jéhez, létrehozva egy szuperintelligenciát, aminek ő maga egy csápként kinyúló része. Ez sem újdoság. Az evolúcióban sokszor jöttek így létre egy komplexebb organizmus szervei. És azok a szervek sem vették észre, hogy közben őnmagukban életképtelenekké váltak. Mert mindig a számukra optimálisnak tűnő viselkedést követték. Mert az is.
Biztos megvoltak már régebben is ezek a körök más formában, például az "olvasás elbutít, a tapasztalatból megszerzett tudás a fontos" - mondhatták bizonyos középkoriak.
Elég sokminden elbutít szerintem a mai világban , hisz mindenki a legjobbra és lehető leggyorsabbra törekszik a lehető legkisebb áron... Akik mai fiatalok (mint pl én) azok ezeken a dolgokon fognak felnőni (ld.: gugli , gps , pda , stb-stb...) , és ezek tünnek természetesnek, pedig csak a kényelmet szolgálják. Egyszerüen napról napra kevesebb lehetőségünk nyílik arra hogy az agyunkat használjuk bizonyos dolgokra, mert más dolgok végzik el helyettünk ezt.
A legjobbra való törekvés üdvözlendő, azonban sajnos általában a leggyorsabbra törekszenek. Ez lenne a baj szerintem.
Bár ez már eltér a vita eredeti folyamától...
Szerintem nem butít el a Google, de nem is juttat el az üdvösséghez, már ami a tudást illeti. Inkább egy lehetőség, amivel tudni kell élni. Bizonyos webes tartalmak talán butítanak, de a butuláshoz nem kell internet (lásd Mounika só, Blikk és tsai)

A Google egy eszköz, amellyel kényelmesen, gyorsan lehet információhoz jutni. Ezeknek az információknak a valóságtartalma és relevanciája kérdéses, feldolgozásukhoz kell némi kognitív képesség és lexikális tudás is.
Egy példa:

Középiskola, fizikaóra:
A legtöbb ember megtanulta a képteleket, de nem tudta, hogy mikor melyiket kell használni, vagy valamit elrontott egy képletbe ez jó volt egy hármasra.
Szégyen, vagy sem, nekem ki voltak írva a képletek puskára, ami két dolog miatt volt jó:
1. pontoss volt az info
2. tudtam arra koncentrálni, hogy melyik képletet használjam

Jelenleg webprogramozóként dolgozom. Nagyon sok olyan dologgal foglalkozom a munkám során, amit "nem kellene" tudom, mert fent van a neten, kikereshetem Google-el.
Amikor elkezdtem foglalkozni HTML-el, CSS-el stb. akkor ez nagyon nagy segítség volt. Ennek ellenére a legtöbbször nem kell google-t használnom, mert tudom fejből, mivel a hatékony munkához ez szükséges. Amit pedig ritkán használok, meg tudom nézni.

Ennek a Google nélküli alternativája egy csomó könyv lett volna, ami mire kiadják sokszor már nem naprakész, azaz hibás a tudásom, ami szerintem a "butaság" egyik fajtája.

Nem beszélve arról, hogy nem kis költség, ezáltal a kevésbé tehetősebb emberek számára nem elérhető.

Összességében szerintem szét kell választani adatokat, információt, és tudást.

Ez jelen esetben:
Adat: minden ami a neten fenn van
Info: pl a google találati listája, ami már köthető a témához
Tudás: ahogy fel tudod használni a rendelkezésre álló információkat

Gyakorlatilag a Google csak az információ részben érdekes, mert ott nyújt hatalmas segítséget. Hogy ki mihez kezd vele, az már a felhasználó "okosságán", vagy "butaságán" múlik.

Bocsi... kicsit hosszúra sikerült...
A Google sehol sem lenne tartalom nélkül amit az emberek generálnak neki. Csupán egy eszköz ahhoz, hogy a mások által a neten megosztott "tudást" elérjem. Az, hogy esetleg releváns találatokat ad a tudásszomlyam csillapítására más kérdés. Az tech téma nem filozófiai. :)
carr-nak nem ez az elso poenja.
szereti vitara kesztetni a kozosseget
pl1: Carr wrote the 2004 book Does IT Matter?
pl2: Carr published the controversial [4]article "The End of Corporate Computing"
pl3: 2005 blog essay titled "The Amorality of Web 2.0,"

en.wikipedia.org/wiki/Nicholas_Carr
b p-nél a pont. A gondolkodásunk "ellaposodásán" siránkozni olyan, mint azon aggódni, hogy az autók miatt elsatnyul az ember lába. Bizonyos fokig persze, de a végeredmény mégiscsak az, hogy sokkal nagyobb távokat tud megtenni.

Az emberi intelligencia fejlődése már régóta arról szól, hogy egyes elemeit kiszervezzük a körülöttünk levő térbe. Ilyen volt az eszközkészítés, később a beszéd, még később az írás, legkésőbb az internet. Közben óhatatlanul "butább" lesz az ember - a kiszervezett tudás helyét olyan, önmagában nem hasznos képességek foglalják el, amik az információt tároló külső eszközök kezelésével kapcsolatosak -, de összességében sokkal nagyobb tudásmennyiséget képes kezelni.
> "olvasás elbutít, a tapasztalatból
> megszerzett tudás a fontos" - mondhatták
> bizonyos középkoriak.

Ezt éppenséggel Platón mondta. Talán még Carr is említi a cikkében.
Féloff:
Nekem egy hasonló vesszőparipám van, az "elbutít -e a google" mintájára "fognak -e a gyerekeim örülni valaminek" témakörben.

Régebben egy CD-vel vagy VHS filmmel, neadjisten egy vásárolt PC játékkal el lehetett varázsolni sokakat. Mi van, ha a gyerekeim abba nőnek bele, hogy egy torrent vagy dc++ klienssel, esetleg rapidshare előfizetés birtokában vagy ők, vagy a geek cimbik mindent meg tudnak szerezni. A századik ilyen album, film vagy játék után lesz -e még értéke ezeknek? Fognak -e örülni egy ilyen szülinapi ajándéknak? Fognak -e örülni a hírnek, hogy a kedvenc zenészüknek kijött az új albuma, amikor az otthoni storage-on ott van az összes eddigi stúdió album, meg 25+ bootleg, és az összes fellelhető hasonló album?

Ma még a könyvek háborítatlanul okozhatnak ilyen örömöt, és nem hallgatod, nézed, játszod le őket két óra alatt, hanem jó esetben pár napig olvasod élvezettel, de hamarosan ott lesznek az e-bookok és a hozzájuk tartozó letöltések. Elolvasni őket ugyanilyen jó lesz, csak a megszerzés, ajándékba kapás élménye devalválódik.

Az egész fentire persze lehet azt mondani, hogy kézzel készített személyes ajándékokat kell ajándékozni, egyáltalán nem kell letölteni sem magunknak, sem másnak és jó példát kell mutatni a dzsudzsuknak. De ha felkerülne egy Vonnegut, Kundera vagy Pratchett "összes" e-book, mondjuk angolul és magyarul, extrákkal és audiókommentárral, azért elcsábulnék. :)
"Ezt éppenséggel Platón mondta. Talán még Carr is említi a cikkében."

Azzal akartam folytatni, hogy az őskorban pedig biztos voltak olyan elődeink, akik úgy gondolták, hogy a beszéd és a szerszámhasználat csökevényessé tesz.
pcjuzer vs. Platon: "Azzal akartam folytatni, hogy az őskorban pedig biztos voltak olyan elődeink, akik úgy gondolták, hogy a beszéd és a szerszámhasználat csökevényessé tesz."

Ez azért ugye igazi butaság(!) volt, még ha nem is a google dobta ki. Mert a megismerés sokféle síkon történhet és sokszor meglátszik az, hogy ki az, aki könyvből tanult fűrészelni...

Egyébként az eredeti szövegben ez van:
He feared that, as people came to rely on the written word as a substitute for the knowledge they used to carry inside their heads, they would, in the words of one of the dialogue’s characters, “cease to exercise their memory and become forgetful.”
Nem volt butaság csak extrém felvetés.
A "gyakorlat teszi a mestert" mondás attól még érvényes, hogy az eszközök fejlődnek.