Épp a születésnapomon indult el a verseny, aminek az volt a célja, hogy egy kicsit felrázza a magyar twitterező közösséget. 2009 követőt kellet elérni. Amennyiben ez nem jönne össze, akkor a Média Hungary napjáig folyik a verseny, és győz, akinek a legtöbb követője lesz akkor.

Nos, a kampányt egyből a riválisok letaglózásával nyitottuk: kikerültünk ugyanis az Index címlapjára a versenyfelhívással, az indexes vezető mellé. A tapasztalat az volt, hogy bár rengetegen kattintottak a postra, mégis, viszonylag kevesen regisztráltak és kezdték el használni a Twittert. Az online médiafelületek tehát önmagukban kevéssé alkalmasak arra, hogy aktív júzerekké varázsoljuk a passzív újságolvasókat. Ez is érdekes tapasztalat volt.

Már akkor látszott, hogy itt csak a szisztematikus, építkező, pozitív kampánystratégia vezethet eredményre. Voltak nagyon vicces és szép pillanatai ennek az 5 vagy mennyi hétnek. Ugyanakkor az utolsó másfél hétben kezdett egy kicsit elszabadulni az egész. Tébolyda, eszementség, sértődések, blackhat, izébizé. A végére még Bede Mártont is sikerült kampányaktivistává etetnie Józsinak, akinek a blogján meg a másik rivális, Matyi kezdett bannerkampányba. Voltunk tehát ezen a ponton is.

Részemről ott volt a fordulópont, mikor az egyik magyar kereskedelmi tévé műsorvezetőjét kellett volna meggyőznöm arról, hogy szerepeljen ez a téma a műsorában, valamint, hogy álljon ki mellettem a kampányban. Egy igazi díváról beszélünk, ami nyilván megdobta volna a követők számát Twitteren, viszont ezen a ponton éreztem először azt, hogy túl van itt menve egy határon. Ezt már nem kéne. Már nem csak bohócot, de kifejezetten szánalmas hülyét is csinálok magamból, ha ez így megy tovább.

Úgyhogy behúztuk a kéziféket, és maradtunk az eredeti tervnél: tartalmat kell előállítani, párbeszédet kell folytatni, működtetni kell ezt a Twitternek hívott kommunikációs csatornát (publikus csetvonalat), és akkor hűek maradunk az eredeti célhoz, és még a követők száma is növekedni fog.

A statisztikák szerint a verseny kezdete óta valamivel több mint 1300 magyar jelent meg a Twitteren. Összesen amúgy kábé 6300 magyar twitterező van, úgyhogy lassan tényleg egy élő közösséggé alakulunk. (A statokért köszönet Turulcsirip Benedeknek.)

Ma reggel még úgy tűnt, hogy ha kevéssel is, de elbukjuk a versenyt. Aztán - hála a lelkes támogatóknak és az általuk az utolsó percekig folytatott kampánymunkának - sikerült kiváló hajrázással az élre törni és nyerni.

Öt hét alatt amúgy közel ezer új követőt sikerült szereznem. A verseny kezdetének napján épp fordított volt a sorrend, mint most, a végén:  @hh (438), @angelday (497), @doransky (646). Szóval harmadik helyről sikerült nyerni.

Nagy-nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett a versenyben. Remélem, vannak páran, akik épp ennek a versenynek a hatására kezdték el használni a Twittert vagy a Plurköt, esetleg a Tumblr-t vagy valamelyik blogszolgáltatást.

Szóval: KÖSZÖNET MINDENKINEK. Jól toltátok.

Címkék: magyar twitter ntv2009