A pezsgőszagú csokieper feloldódása a blogosított divatfestményekben

Van valami bizarr abban, amikor egy jól menő, olvasott, a weben élő és viruló blogot egyszer csak kiszakítanak természetes közegéből, lerángatják a nyomdavalóság ridegségébe, és a tintafoltos kezek jól megszerkesztik, az okulárét gondterhelten be-becsippantó szemöldökök jól meglektorálják, majd a kész, hullafehér lapokba préselt betűket horgolt kardigános könyvárusok simogatják kékes lila, szamárfülezéstől és nyugtakiállítástól elaszalódott ujjbegyeikkel.

Egyszóval sosem értettem, miért kell egy másik, idegen formátumba kényszeríteni egy olyan tartalmat, melynek természetes közege a pixel, a bit, az always-on, on-demand online világ.

Ennek az egész átjárhatatlan átjárhatóságnak, - hogy úgy mondjam - transzdiszciplináris művészetfelfogásnak talán az egyik legkiemelkedőbb áldozata az Art & Style Blog, melynek szerzőjét az utca emberének öltözéke érdekli. Úgyhogy fotorealisztikus festményekben meg is örökíti a Gucciban, bahiás kordzakóban, karácsonyra kapott reklámpólóban feszítő magyar fiatalságot, hogy a kész festményeket bedigitalizálja, és blogjában publikálja.

A blogger, Szabó Klára Petra amúgy szerény, visszahúzódó nő benyomását kelti. Úgyhogy erős volt az interdiszciplináris kontraszt tegnap délután, a belvárosi Viltin Galériában rendezett kiállításmegnyitóján.

Az eseményen a blogban fellelhető festmények eredetijeit nézhetik meg az IRL világban botorkáló blogolvasók. Mondanom sem kell, hogy az lcd-hez szokott szemnek kifejezetten megnyugtató, már-már vérpezsdítő látvány a precízen, aprólékosan elkészített festmények látványa. Főként a földöntúli színek miatt van az az érzése az embernek, hogy kissé illuzórikussá válik a megfestett hétköznapiság.

Amúgy maga a koncepció, vagyis az utca emberének hétköznapiságának akvarellízű idealisztikus tálalása, majd blogban publikálása nagyon is szimpatikus művészeti káosz. Főként, hogy a megnyitón a méltató beszédet követően a csokifondüs pezsgőillattól kissé bódultan felfedeztem egy eddig számomra ismeretlen perspektívát: a kiállítás képei közt zihálva tökéletesen el tudtam képzelni, hogy a falon valójában blogpostok lógnak egy virtuális térben, és a képek előtt ólálkodó emberek valójában mindenre elszánt kommentelők avatarjai, akik majd egy váratlan pillanatban egyszerre fognak artikulálatlanul karattyolni a képek irányába. Mint egy igazi blogon.

Az éber lázálom egyre kínzóbbá vált, úgyhogy gyorsan menekülőre is fogtuk, hogy valami nagyon egyszerű, már-már primitíven közönséges dologgal ellenpontozzuk az iménti kulturális sokkot: Barcelonaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Címkék: blogok kult bloggerek kiállítás
2009.05.28. 12:38. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elsőre csak egy PS effektnek tűnt a dolog a blogon de aztán láttam mégsem az. bár a nagyon profik bármit megcsinálnak a monitoron :) nekem tetszik.
"hogy a falon valójában blogpostok lógnak egy virtuális térben, és a képek előtt ólálkodó emberek valójában mindenre elszánt kommentelők avatarjai, akik majd egy váratlan pillanatban egyszerre fognak artikulálatlanul karattyolni a képek irányába"

Hú, hh, bármi is az, tolj kevesebbet belőle.