Webszájt, webes szolgáltatás tervezésekor sokszor felmerül az igény arra, hogy az adott szolgáltatás testreszabható legyen. A mantra úgy szól, hogy "adjuk a felhasználó kezébe az eszközöket, mert ő jobban tudja, hogy azokat mire szeretné használni, mint mi." Ez a gondolatmenet abból a hitből táplálkozik, hogy egy szolgáltatást jobban fognak szeretni a felhasználók, hogy ha valamilyen szinten beleszólhatnak annak külalakjába, egyes felületek megjelenésébe, elrendezésébe, stb.

Valójában azonban a felhasználók döntő többsége nagyon ritkán, vagy soha nem használja ezeket a személyes beállításokat. És az általuk igényelt funkciókra és módosítási javaslatokra is ez áll.

Ez többek közt annak köszönhető, hogy a felhasználók általában a lehető legkevesebb befektetett munkával szeretnék megkapni azt, amit kínál a szolgáltatás. Őket ne baszogassák itt kilométer hosszú "hogyan működik?" leírásokkal, meg bonyolult almenürendszerekbe bújtatott help-szövegekkel.

Ennek egyrészt tervezésbeli, másrészt természetes okai vannak. A tervezésbeli ok általában az, hogy a szolgáltatásokban a személyes beállításokat rendszerint túlságosan adminszerűen alakítják ki. Ezalatt azt értem, hogy ahhoz, hogy egy felhasználó személyre tudja szabni az adott szolgáltatást, előbb el kell sajátítania a szolgáltatás szemléletét, működési logikáját.

Meg kell értenie, hogy ha ezt a checkboxot benyomja, ha ezt a sort átírja a css-ben, akkor mi történik. Meg kell értenie, hogy például a Facebookon az ismerősök csoportosítása mit eredményez a főbb interfészeken. Amíg ezekben bizonytalan, nem fogja használni a funkciót. Fél ugyanis, hogy valamit végzetesen elállít. És nem fogja tudni visszacsinálni. (Tegyük hozzá, sok esetben jogos ez a félelem...)

Éppen ezért a tervező akkor jár el helyesen, ha még az élesítést megelőzően nem-geek felhasználókkal teszteli az adott felhasználói folyamatokat, interfészeket. Jellemzően erre a cégek nem sok időt fecsérelnek. Előbb vesznek ki egy funkciót egy szolgáltatásból, minthogy kivizsgálnák, miért nem működik, miért is nem használják a júzerek.

Mint említettem, van a felhasználók passzivitásának egy természetes oka is. Ezalatt azt értem, hogy a netezők zöme egyáltalán nem szeret és nem is akar olyan mélységig elmerülni a beállítások finomhangolásában, mint arra sok szájt lehetőséget ad.

Ezt is fontos szem előtt tartani. Márcsak azért is, mert a személyes beállítások lefejlesztése rendszerint nem pár órás munka. És jó már idejekorán felismerni, hogy egyáltalán megéri-e lefejleszteni egy bonyolult felhasználói adminfelületet, vagy elegendő egy sokkal egyszerűbb, ám a felhasználók által sokkal érthetőbb és hasznosabb adminfelület kialakítása.

Ha a tervezésre és a felhasználók tipikus viselkedésére odafigyelünk, gyakran eljuthatunk odáig, hogy nem a felhasználónak kell biztosítani százötven személyes beállítási lehetőséget, hanem tipikus aktivitásai alapján kell segíteni az adott interfészek jobb, számára megfelelőbb beállításában.

Rousseau szerint a nép akarja a jót, de nem tudja. Az állam pedig tudja a jót, de nem akarja. Mindezt úgy parafrazeálhatjuk, hogy a szolgáltatástervezésben nem az egyes felhasználói visszajelzésekre, hanem a felhasználói visszajelzések és aktivitások tendenciáira kell ügyelni.

És ilyen szempontból a tervezéskor és fejlesztéskor az egyszeri felhasználónál okosabban, ám az átlag felhasználó aktivitásaihoz és problémáihoz képest nem túlságosan eltérően érdemes gondolkodni.

Címkék: usability