Az elmúlt években többször hallottam filmes újságíró kollégáktól, hogy vannak filmforgalmazók, akik olykor nem veszik jó néven, ha "negatív kicsengésű kritika" jelenik meg egy-egy premierfilmről. Mert - így az idegeskedő érvelés - ez nagyban befolyásolhatja a mozilátogatási kedvet.

Az érvelés persze nevetséges, hiszen ha az emberek a filmkritikák értékítélete alapján járnának mozikba, akkor biztosan máshogyan nézne ki a filmtörténet legnagyobb kasszasikereinek toplistája.

Másrészt pedig a filmkritikánál sokkal erősebb befolyásoló erő, hogy mit mond az adott filmről egy barát, családtag, esetleg egy filmhez jobban értő ismerős.

Ma - többek közt - az Origo is lehozta azt az MTI-hírt, mely egy hétfői Daily Telegraph-cikket ismertet, ami meg egy egyhetes New York Times-cikken alapul. (Haha, cikkért fizetni, mi?)

Na szóval, a lényeg, hogy újabban a Twitter került egyes filmforgalmazók célkeresztjébe. Most azt a vád, hogy a Twitter lehetőséget teremet arra, hogy az emberek megosszák egymással mozis élményeiket, és ezek az élmények többségében negatívak. Vagyis a twitterezők egymást beszélik le egyes filmek megtekintéséről.

Hát borzasztó, mondhatom. Hogy is képzelik az emberek, hogy csak úgy, felelőtlenül elmondják a véleményüket egy-egy filmről. Mennyivel jobb volt az a világ, ahol a filmforgalmazók reklámhadjárata volt az egyetlen információs csatorna, mely "segített" az embereknek a filmválasztásban!

Amúgy a Mashable tegnap írt arról, hogy a Twitter-hatás nem mindig negatív a premierfilmek esetében. Ott van például az új Tarantino-mozi, vagy a District 9, melyek sokkal több pozitív visszhangot kaptak a Twitteren, mint negatívat. Nem úgy mint a Brüno, ami meg a gonosz twitterezőknek csak nem akart tetszeni.

A Twitter valójában csak felerősíti azt a jelenséget, mely azóta létezik, mióta filmek léteznek: az emberek megbeszélik egymás között, hogy melyik film szar, és melyik klassz. Nem hosszú, körmönfont, kultúrtörténeti távlatokat felvázoló nagyelemzésekben, hanem spontán, személyes ízlésre hagyatkozó véleményekben. (Amúgy a zenékkel is épp ez a helyzet.)

Sőt, ma már nem is úgy merül fel ez a kérdés az egyszeri fogyasztóban, hogy akkor megnézzem-e a filmet  amoziban vagy sem. Eggyel több az opció: 1. érdekel, megnézem moziban, 2. nem érdekel, leszarom, 3. érdekel, de azért sanszos, hogy szar, úgyhogy inkább letorrentezem.

Akinek ez nem tetszik, az forgalmazzon inkább mosóport.

Címkék: média mozi twitter