Pénteken egy buliban összefutottam az egyik magyar startup irodavezetőjével, aki azt mesélte, hogy felvételiztetésnél nem elegendő számukra, hogy valaki jó önéletrajzzal rendelkezzen. Számára az is fontos szempont, hogy a leendő munkatárs részévé tudjon válni a cégkultúrának.

Számára nem elfogadható, hogy egy munkatárs, noha szakmailag kiváló, de a munkahelyi közösségnek nem tud aktív részévé válni.

Lássuk be, ez a szempont nagyon fontos. És elsősorban nem is azért, hogy a cég kollektíven, szabadidejében is tudjon mit kezdeni magával (pl. el tudjanak menni együtt sörözni, tudjanak beszélgetni a szakmai témákon túl is). Hanem azért, mert a hatékonyság, produktivitás abban a közegben erős, ahol a munkatársak úgy működnek együtt, mint egy alkotótábor tagjai.

Minden egyes beosztott számára nagyon fontos, hogy a munkahely, ahova nap mint nap bejár, olyan közeg legyen, amit szeret, ahol jól érzi magát, ahol tud kommunikálni a munkatársaival.

Nyilvánvalóan a startupok esetében ez hatványozottan igaz, hiszen ezekben az induló vállalkozásokban sokszor a munkatársak többsége olyan munkákat is el kell, hogy végezzen, amik amúgy nem tartoznának szervesen a munkakörébe.

Ugyanakkor nagyon nehéz mérni, indokolni, hogy ki miért és mennyire tekinthető a cégkultúra részének. Nyilván egy felvételiztetésnél nagyon banális érvnek hangzik egy amúgy szakmailag kiváló jelentkezővel szemben, hogy "na jó, de ő sosem fog eljönni velünk sörözni, csocsózni, filmet nézni, stb". Vagy: "nem kommunikatív, nehezen fog beilleszkedni a projektszemléletű együttdolgozásokba".

Nehéz tehát objektíven mérni, és erős érvekkel indokolni ezt a fajta skillt. Ugyanakkor azok a cégek, ahol ezt komolyan veszik, és az állásinterjúknál szempontként kezelik, általában megspórolnak maguknak egy sor munkahelyi feszültséget, és nagyobb eséllyel tudnak kialakítani egy lojális, a céget inkább közös ügyként, mint falanszterként elképzelő munkaközösséget.

Címkék: munka üzlet magyar kommuniti filozomatika startup