A #000 trónfosztása

Sokszor van, hogy meg akarok írni egy témát, de valahogy akkor épp nincs rá idő. Később meg már más lesz fontos, és inkább abból lesz írás. 

Az egyik ilyen téma, amiről még decemberben írt Angelday röviden és lényegretörően: a fekete szín trónfosztása. Egészen pontosan a #000000 feketéről beszélünk. 

Mindenekelőtt maximálisan osztom azt a nézetet, hogy a #000 használata az RGB világban nem csak azért természetellenes, mert ez a színárnyalat egyszerűen soha nem fordul elő a természetben. Hanem azért is, mert egy olyan hatást kelt, mintha inkább a szín hiányát jelölné, és nem "feketét", "sötétet" reprezentálna.

A négyszín (CYMK) világban a #000000 kódja a 75C 68Y 67M 90K. A nyomtatásban használatos fekete ugyanakkor nem ez, hanem sokkal inkább a 0C 0M 0Y 100K, ami RGB-ben #231f20:

cmyk_black.png

Használatos még a 70C 35M 40Y 100K (#000008),  40C 0M 0Y 100K (#001722), az 0C 40M 0Y 100K (#23000e). Legkevésbé pedig a 100C 100M 100Y 100K (#030000). (A nyomdász olvasók majd jól kiegészítik még a listát...)

A lényeg a "fekete" reprezentációja. Mint Ian Taylor is írja, az árnyékok sosem feketék. Sőt, a világban (és talán még az univerzumban sem) tudunk a "tökéletes sötétségre" példát mondani. De még közelítőt sem. A nyomtató sem tud "fényhiányt" nyomtatni. Csak nagyon sötét árnyalatú színeket.

RGB-ben a #000 egyszerűen elnyomja a környezetében használt árnyalatokat. Még akkor is, ha #fff fehér vagy #ff0000 vörös környezetben kellene működnie.

A tökéletes fekete mellett nem tud harmonikus lenni egy másik szín. Hiszen a tökéletes fényhiányban más szín nem létezhetne, csak a tökéletes sötétség. Ezért van az, hogy a fekete is "színes" kell, hogy legyen, ha színek mellett hasznljuk. Vörös tónusos meleg fekete, kék tónusos hideg fekete, szürkeárnyalat...

Valójában nagyon könnyen rááll a szemünk egy idő után arra, hogy ezt a problémát érzékeljük RGB környezetben. A #000 ormótlansága ahhoz szoktatja a szemünket, hogy a legharmonikusabb, legfinomabb színkezelésben is durva hibát, diszharmóniát, sőt: hiányt érezzünk.

És ez még akkor is így van, ha egyszín, komplementer, színhármas, színtriád palettáinknak nem része feltétlenül a "fekete". Pontosabban: a szürke valamelyik sötétebb árnyalata. Illetve a fehér, vagy a fehér valamelyik #fff-hez közeli állapota.

Röviden szólva: óvakodjunk a #000000 használatától. Ápoljuk kertjeinket!

Címkék: színséma webdizájn rgb fekete cymk fekete #000000
2013.03.01. 13:05. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ez a cikk annyira józsis lett, h meg kellett néznem a szerzőt, nem vendégposzt-e.
Tévedés az RGB-CMYK konverziót így kitenni, mert az _kizárólag_ a color settings-en alapszik, számos átváltási mód van, a default us_web_coated, amit a PS használ, az az egyik, annak épp ez az eredménye. Akkor már inkább Lab-ból válts, mert az a legnagyobb színtér, míg az RGB és a CMY(nincs K) mind szükségszerű kompromisszum. Az abszolút fekete az a Lab 0-0-0. Egy színprofil, leegyszerűsítve, azt mutatja meg, hogy az Lab térből az adott eszköz, ez esetben a rotációs ofszetnyomtatás, abból is az igénytelen amerikai verzió, mit tud leképezni. A working profile (AdobeRGB) pedig alapvetően egy olyan színtér, amiben dolgozunk, egy nemlétező, idealizált eszköz Lab-ból való leképezése (szándékosan egyszerűsítek)
Európában, a nyomdaiparban 20-20-30-100-at használunk leginkább (nem biztos, hogy jól emlékszem), az a klasszik rich black, pont azért, mert a K nem _elég_ fekete.
Miután a CMY csak elméleti síkon ad ki feketét, a festékek tökéletlensége miatt (igazából egy langyos sötétbarna), ezért vezették be a K komponenst, hogy legyen elég fekete a nyomtatáshoz. Önmagában jó is, lásd lejjebb a kontraszt kérdését, de amikor fényképekről, színes anyagokról van szó, már nem elég.
Azonban 4x100% festéket egyetlen papír sem bír el, feltépődik a felső rétege a magas tack értékek miatt (már ofszetnyomtatás esetében, persze), ezért be kellett vezetni az UCR-t és a GCR-t (undercolor/gray component removal), hogy kellő feketét lehessen nyomtatni papíron.
Három, az, hogy a fekete a semmi, az még tán CRT monitorokon igaz volt, jelenleg kicsit sem az, a tévéiparban pl ezért esküsznek a profik a mai napig a plazmatévére, annak ugyanis sokkal mélyebb a feketéje. A gyártók ezt úgy köszöbölték ki, hogy, átverendő a szemet, megemelték a fehér "erejét", így jött létre a magas kontrasztarány, ami a (z optikailag fehérített) papír és a fekete betűk között megvolt, ha nyomtatásról beszélünk. Ámde, miután a papír optikailag fehérített, jól alkalmazkodik a környezeti megvilágításhoz (hiszen önmagában a beeső fényt veri vissza, úgy 110%-ban, ez a fehérítés hatása) és ezt a monitor nem tudja, így az esetek nagy százalékában az emberi szemnek túl nagy lesz a kontraszt és az nagyon fárasztó.
Ezt a jelenséget csökkenthetjük azzal, hogy nem feketét, hanem sötétszürkét használunk, ami egyébként pl az én kalibrált monitoraimon már kis híján feketének látszik. Ez azért van mert a kalibrációs folyamat során a spektrofotométer (Gretag/X-Rite Eye-One) szinte azonnal visszaveszi a fényerőt úgy 50%-ra, a kontrasztot, meg kb 75-re (egy egyszerű LG monitorom van, ill. a MBP kijelzője), hiszen alapvetően mindkettő _túl_fényes, ami hétköznapi környezetben nem is lenne zavaró, de ha például print anyagok készítésére kerül sor, akkor a monitor vs a későbbi valóság túl távol állna egymástól.
Ha színbeli dolgok érdekelnek bárkit, akkor javaslom, inkább európai anyagokat keressenek, illetve nem tudom, mennyire beszerezhető a Óbudai Egyetem színtan jegyzete, abban ezek a dolgok részletesen megtalálhatók (én sajnos már kidobtam, meg el is avult mára a '98-as verzió)
@starsheep: Nagyon szép és kimerítő komment volt de a poszt lényegét szerintem félreértelmezted. Ugyanis a cikk (szerintem) a webdizájnban használatos gyakorlatra mutat rá, miszerint ha ott használunk feketét, az elnyom minden mást. Ez viszont teljesen így van, annyira domináns, hogy teljesen tönkreteszi az egész kinézetet.

Filmben természetesen törekszenek néha a mélyfeketére, mert ott van olyan helyzet, hogy szükség van rá (bár ott is ritkán)
Adalék a témához: festményeken a festők ugyancsak nem használnak fekete színt a fekete megjelenítéséhez, hanem mindenféle barnából, zöldből és kékből kevernek sötét színt, mert ahogy egy "mester" fogalmazott: a fekete egyszerűen "leesik" a vászonról a többi szín mellett.