Több korábbi postban is utaltam rá, hogy mindenképpen fogok írni a változóban lévő privacy-felfogásról. Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, arról van szó, hogy különböző hatások eredményeként egyre kevésbé ügyelünk online megadott személyes adatainkra. Ezek az adatok többé nem kényesen védett személyes információk számunkra, hanem sokkal inkább kulcsai annak, hogy szolgáltatásokat vehessünk igénybe, nemegyszer éppen minket segítő eszközökhöz férhessünk hozzá. Lássuk, hogyan és miért.

Nem véletlen a névválasztás: a megváltozott privacyfelfogás éppen a Web 2.0 velejárója. Az első, és legfontosabb ok, hogy lévén egyre több, egyre összetettebb munkafolyamatokat végzünk a weben (a banki átutalástól a levelezésen keresztül egészen a kapcsolatépítő szájtokban való kommunikációig), olyan mennyiség személyes adatot (nevet, nicknevet, jelszót, stb) kellene tárolnunk okos eszközökkel, vagy egyszerűen a saját memóriánkban, hogy a folyamat egyre inkább a sematizálás felé tolódik el: sok szolgáltatásban kezdjük el ugyanazt a nicknevet, jelszót, személyes adatcsoportot használni, azért, hogy egyszerű, folyamatos és átlátható maradhasson számunkra az online élet.

A második hatás, mely az előbb említett Web 2.0 érához sokkal szorosabban köthető, hogy a személyes adatokat többé nem csak a moderálás és a szolgáltató számára fontos identifikálás miatt fontos megadnunk a weben. A személyes adat eszközévé válik némely szolgáltatásnak. A legkézenfekvőbb példát a közösségépítő szájtok jelentik. Itt személyes adatainkat nem csak azért kell megadnunk, hogy a rendszer, a szolgáltató azonosítani, adott esetben felügyelni tudja tevékenységünket (miként egy fórumnál vagy e-banking szolgáltatásnál). Hanem ezek a személyes adatok, azzal hogy nyilvánosak és kereshetők, éppen a szolgáltatás alapját képezik: személyes adatok összekapcsolódása, egymásra utalása, hivatkozhatósága adja a közösségépítő szájt működési elvét magát.

Ha tetszik, személyes adataink publikussága teremti meg a játékterepet az ilyen szolgáltatásokban. A példa nem egyedi. Gondoljunk bele, mikor mondjuk webes üzenetküldő alkalmazásnál megadjuk két teljesen személyes adatunkat: az asztali üzenetküldő kliensben (pl. MSN Messengerben) használt felhasználónevünket és a hozzá kapcsolódó jelszót. Ugyanezt tesszük minden egyes webes szolgáltatás kipróbálásakor. S mivel egyre több webes szolgáltatást próbálunk ki, ahogy halad előre az idő, szinte mindennapossá, rutinfeladattá válik a regisztrációs űrlap kitöltése.

Szintén ide tartozik, hogy nem hogy egyre tudatosabbak lennénk, egyre inkább rutinfeladatot jelent számunkra a "felhasználói feltételek"-en való túljutás. Mindenki automatikusan megnyomja az "accept"-et vagy az "elfogadom"-ot. Nem érdekes, hogy kik és mikor mire is használják adataimat. Gyorsan szeretném igénybe venni a szolgáltatást. Problémám eddig még nem volt abból, hogy nem olvastam el, és megnyomtam a tovább gombot. Miért tenném meg éppen most, saját időmet rabolva?

Negyedik példaként említhetjük kifejezetten azokat a szolgáltatásokat, melyek ugyan elvileg nem teszik publikussá személyes adatainkat, de jóváhagyást követően felhasználják például böngészés-aktivitásunkat, vagy egyszerűen marketingcélokra, vagy - az új érában egyre gyakrabban - azért, hogy relevánsabb, a mi szokásainkhoz, érdeklődésünkhöz jobban illeszkedő tartalmakat kapjunk az adott szolgáltatótól. (Lásd még a toolbarokat, vagy épp postunkat az APML-ről.)

A Privacy 2.0 tehát egyre erősebben jelen van az életünkben. Magyarországon ugyanazt fogjuk látni (látjuk már ma is), ami a tengerentúlon már szinte hétköznapos: a személyes adat inkább kulcs, mintsem egy kényszerűségből közölt személyes adatköteg, melyet legszívesebben eldugnánk a világ elől.

Persze problémák és megoldásra váró feladatok vannak ezzel kapcsolatban szép számmal. Ezekről majd később, egy másik postban...

Címkék: biztonság privacy filozomatika apml privacy2.0