Folytatjuk sorozatunkat, melyben az IT-szektorban dolgozó magyar nők helyzetét kíséreljük meg bemutatni. Múltkor, az Ada Lovelace Nap alkalmából a kérdéskör első részét olvashattátok. Most pedig a kényesebb témákkal folytatjuk.

Éppen a felmerülő témák miatt - bérek, munkahelyi szexizmus, baráti reakciók, gyermekvállalás - a válaszokat ezúttal név nélkül tesszük közzé. A post végén pedig konklúziót mondunk...

Bérek

Az első kérdés úgy szólt, hogy tudomásod vagy megérzésed szerint kevesebbet keresel-e, mint a hasonló beosztásban/tapasztalattal dolgozó férfi kollégáid. A válaszolók szinte egyöntetűen azt állítják, hogy az IT-szektorra nem jellemző ez a megkülönböztetés. Ami  ugye azért is figyelemre méltó, mert átlagban a magyar nők 11 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. (forrás: KSH, .pdf)

A többségnek konkrét információja van arról, hogy nem keres rosszabbul, mint a hasonló munkakörben dolgozó férfi kollégái. Illetve volt olyan válaszadó is, aki bár tapasztal keresetbeli különbségeket, de ez szerinte nem gender-okokból fakad. Ugyanis nem csak jobban, de rosszabbul kereső hasonló munkakörben dolgozó férfi kollégáról is tud. Akadt egy-két válaszoló, aki határozott igennel válaszolt a fenti kérdésre.

Vagyis a nem szerinti megkülönböztetés tetten érhető az IT-ban, még ha kevésbé is, mint más szakmákban.

Szexizmus

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy tapasztalnak-e az IT-ben dolgozó magyar nők szexista megnyilvánulásokat munkahelyükön. Ugye a kérdést többek közt az is indokolja, hogy az IT-munkahelyeken döntő többségében férfiak dolgoznak. Vagyis nem ritkán előfordul, hogy mindössze egy vagy két nő IT-munkatársa van egy cégnek, részlegnek.

A válaszok itt már jóval szerteágazóbbak voltak. Bár a szűk többség állítása szerint nem tapasztal szexista megnyilvánulásokat a munkahelyén, azért vannak szép számmal olyanok is, akiknek "kezelniük" kell ezt a jelenséget a munkahelyükön. "Ugratások vannak, de azok egyértelműen azonosíthatóak: például kizárólag szünetben, kötetlen környezetben hangzanak el. Ezeket pont úgy kell kezelni, mint a baráti kör hasonló megnyilvánulásait. Szexista, szándékosan sértő vagy megalázó megnyilvánulásokat soha nem tapasztaltam",  mondja az egyik válaszoló.

Egy másik, IT-tanácsadóként dolgozó nő pedig azt mesélte, hogy eleve lazábban kezeli az ilyen szexista megnyilvánulásokat: "sokszor nevetek rajtuk és az is fix, hogy riposztozok ;) De nem igazán emlékszem sértő vagy tolakodó megjegyzésekre. Munkában természetesen figyelek arra, hogy ne legyek kihívó vagy félreérthető - pl. nem megyek átlátszó blúzban megbeszélésre, ha ügyféllel / kollégával barátkozok nagyon vigyázok arra, hogy azt a bizonyos vékony vonalat ne lépjem át - de ezzel szerintem a pasik is így vannak, én így vettem észre."

Az egyik fejlesztő pedig azt írta, gyakran találkozik munkája során szexista megnyilvánulásokkal. "De nem érdekel különösebben. Ez a megnyilvánulót minősíti, nem engem. Sokszor találkozok azzal a visszajelzéssel, h "nő és még gondolkodni is tud :S". A legzavaróbb a nyomuló projektvezető...."

Egy webdizájnerként dolgozó nő elmondása szerint "ritkán előfordul, de ezt azonnal kikérem magamnak és kiosztom az illetőt, hacsak nem vagyunk olyan viszonyban, hogy tudjam, poénnak szánta."

A programozóként dolgozó válaszolónak is vannak ebben a témában tapasztalatai. "Belőlem teljesítménykényszert vált ki ez a hozzáállás, és ez kezdetektől így volt: jobban kell teljesítenem, hogy ugyanannyira megbecsüljenek. Van egy olyan alapszintje a dolognak, ami fölött érdemes inkább elsiklani. A többség meggyőzhető, ha jól (jobban, még jobban!!) teljesítesz. Megátalkodottakkal szemben vállalni kell a konfrontációt, de inkább csak a lelki egészség érdekében, és tilos túl gyakran, mert akkor te leszel a "hisztis picsa". Ami meglepő, hogy nem csak a munkatársak oldaláról tapasztalni ilyeneket. Én felhasználókkal dolgozom, és nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy júzer megkért, hogy küldjek egy férfit, ill. "szakértőt". Még mielőtt egyáltalán szót váltottunk volna egymással. Ilyenkor igyekszem nyugodt maradni, de időnként nehéz lenyelni."

Állásinterjú, nőként

Érezted-e azt, hogy szakmailag sokkal szigorúbbak veled az állásinterjú során, mint az indokolt lenne? A válaszolóknak itt sem voltak egységes állásponton. Volt, aki tapasztalt már ilyet: "Szerencsére időközben más helyre is felvételiztem, ami jobban megfelelt. :)"  És volt olyan is, aki nem tapasztalt ilyen megkülönböztetést: "de az eddigi összes állásinterjúmon (1 db :) jobban teljesítettem a legtöbb pasinál a szakmai részben, tényleg nehéz lett volna belekötni."

Konfliktushelyzet amúgy nem csak interjúknál fordul elő. Az egyik, külföldön dolgozó informatikus egy példát említ: "néhány indiai férfi kolléga nem szívesen szállt velem vitába, lekezelt, nem foglalkozott az álláspontommal, mert egy nővel ugye nem állunk le - szerencsére körülvesznek olyan kollégák, akik ezeket kiröhögik, mellém állnak, stb. De a legjobb, hogy inkább hagyom hadd csinálják meg az adott bődületes marhaságukat, oszt bukjon bele."
 

A "kockacsaj"

A következő kérdés úgy szólt, hogy a környezetedben, baráti körödben kapsz-e megjegyzeseket amiatt, mert egy "fiús szakmában" dolgozol? "Általában meredt szemekkel kérdezik, hogy kerültem oda, meg hogy vagyok képes csinálni ilyet. Aztán mondom, hogy azért, mert szeretem, ilyenkor általában aliennek néznek. De senki nem rosszindulatú", meséli egyikük.

Egy másik válaszoló pedig azt taglalta, hogy "egyszer egy szilveszteri bulira kérték a születési anyakönyvi bizonylatomat, hogy nő vagyok, valamint az IT-s végzettséget igazoló bizonyítványomat, mert az egyik vendég nem hitte el, hogy létezik programozó nő. Az elején sokan csodálkoztak, hogy informatikus lettem, és azt feltételezték, hogy zseni vagyok, hogy ezt a szakmát tudom végezni. Ma már mindenki számára természetes, hogy ez a munkám."

A többség amúgy inkább pozitív visszajelzéseket kap a barátaitól. "A baráti körben is elég sok kocka van, a többiek meg elfogadtak ilyennek. (időnként "ki is használják" windows és egyéb számítógép szerelgetés ügyben... :D) " Egy webdizájner pedig azt mondta, csakis pozitív visszajelzéseket kap a baráti körből: "a fiúknak bejönnek a geek csajok".

Gyermekvállalás, IT-sként

Az IT-szektorban dolgozó magyar nőknek is probléma a gyermekvállalás összeegyeztetése a karrierrel. Ugyanakkor egy - számomra legalábbis - érdekes sajátosságra is rámutatott pár válaszoló.

"IT-szakmában sokkal egyszerűbb otthonról dolgozni, mint bármely más szakmában. De hogy egy másik példát hozzak: férfi kollégám kisfia születésekor szülési szabadságra ment. Másik, szintén férfi kollégám kislánya születése után a feleségével felváltva ment szülési szabadságra. Harmadik kollégám az elmúlt héten szinte minden nap behozta a munkahelyre a 2 éves kislányát. A gyermekvállalás nem csak a nőket érinti", írta az egyik senior beosztásban dolgozó, külföldön élő válaszoló.

Az IT-tanácsadó nő úgy látja, hogy "akinek épp van egy átlagos főállása, annak pont ideje/pénze nincs szabadidőre, és csak megbolondulni, megbetegedni tud. Nekem azért a zsúfolt időszakokban ott a bébiszitter és két munka között több hónapos szünetek. Nagyon finoman kell egyensúlyozni, hogy milyen munkákat fogadok el - pl. most olyat keresek mindenképpen, ami a karrieremről szól. Eddig az volt inkább a fontos, hogy itthon legyek, kényelmesen a közelben dolgozzak - olyasmit aminek nincs olyan nagy presztízse. Ez nem önmegvalósításról szól - ha nem fejlődök, 1-2 éven belül leírnak."

Következő válaszolónk egyből egy comingouttal indított, mikor a gyermekvállalás kontra karrier volt a kérdés. "6 hónap múlva megmondom:). Komolyabban: konkrétan tudok olyan esetről, ugyanis itt a munkahelyen történt meg, hogy valaki főiskola után szült két gyereket, és 6 év után szeretett volna elhelyezkedni (munkatapasztalat nélkül), és talán még addig se jutott el, hogy behívják. Egyébként szerintem, ha bevállalja az ember, hogy egyetem/főiskola után dolgozik még legalább 2-3 évet, és utána vállal gyereket, akkor nem probléma. De akkor sem árt, ha a gyerek mellett tanulgat otthon. Összehasonlítási alapom nincs. Nyilván a parizerszeletelest a Tescoban könnyebb otthagyni, mint egy ilyen munkahelyet, de mondjuk vannak problémásabb szakmák gyerekvállalás szempontjából (pl. stewardess)."

Végkövetkeztetés

Végezetül páran konlkúziót is megfogalmaztak a kérdés-válaszok után.

"Szerintem ha egy nő ott tart, hogy valamilyen IT szakmát csinál, én ott nem látok akadályt. Az akadály a fejekben, a neveltetésben van. Ez a jókislányság, a nőiesség elvesztésétől való félelem a nagy akadály. Pedig szerintem érdekességben is, rugalmasságban is, anyagilag is tök jó pálya a számítástechnika."

"Az előítéletek egy része él a nőben is. Azok, akik úgy gondolják, hogy nem fognak annyit keresni, mint a férfiak, azért mert nők, nem is fognak. (...) Az IT-ben dolgozók igen nagy része nyitott, hiszen másképp nem tudna naprakész lenni. A nyitottság megmutatkozik az öltözésben is, IT munkahelyen dress code-ot csak tárgyaláson látni. Ugyanígy hatással van az emberi kapcsolatokra is: senkinek nincs a homlokára írva, hogy IT zseni-e vagy sem, sose lehet tudni, hogy kinek az ötlete, másképp látása old meg egy feladatot."

Az én konklúziom pedig az, hogy bár az IT-szektorban arányaiban még mindig kevés nő dolgozik, és ennek nyilvánvalóan van egy genderalapú kulturális, társadalmi háttere, mégis kevésbé előítéletes a nőkkel szemben ez az általában férfiakból álló közeg, mint azt esetleg gondolnánk. És pár kivételes előnnyel is jár, ha egy nő úgy dönt, hogy bemerészkedik a kockákkal kikövezett szakmába, és karriert csinál. Szerintem amúgy már önmagában a "távmunkásítható" munkavégzés komoly érv lehet egy nő számára az IT-szakma választása mellett.

Ada Lovelace-nek lenni tehát inkább jó dolog.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki részt vett ezeknek a postoknak a létrejöttében, azzal, hogy válaszolt a kérdésekre, vagy tanácsokkal, észrevételekkel segített.

• Magyar nők az IT-ban: Barbie helyett inkább a Basic
• Ada Lovelace Nap

Címkék: magyar kommuniti gender