
A Venice kezelőfelülete meglepően barátságos: gyerekjáték válogatni az egészképernyős, tűrhető vagy jó minőségű videók között. Logikus ikonok, műveleti sorrendek. Az asztali környezetnek megfelelő rugalmas menümegjelenítés, folytonosság... Ha van elég jó sávszélünk és gépünk, szaggatni sem fog. Látszik, hogy vezető fejlesztők tették össze. Nem egy tucatgarázsfejlesztésről van itt szó.
Eltárolhatjuk saját csatornáinkat. (Akár keresőszavak alapján is nézhetjük a videókat.) Vízjelszerű, átlátszó hátterű widgeteket pakolhatunk a videókra. Feedeket vehetünk fel, csetelhetünk a videót éppen néző többi felhasználóval. Ezek mondjuk csak a habcsókok. Az igazi ereje a Venice-nek az lehet, hogy élvezhetővé teszi az online videónézegetést. (Ehhez persz emég egy picivel jobb minőségű videók és erősebb navigációs lehetőségek kellenének.)

Ha a Venice beindul, rászámolhat a YouTube-ra. Pontosabban kijelölheti a videómegosztók jövőjét: a p2p-alapokon nyugvó fullscreen videónézegetést. Mely nagyon közel van a tévézés élményéhez, ugyanakkor sokkal erősebb is: online, élő, kereshető, on-demand, közösségi.
Engem elsőre meggyőzött a Venice. Már csak a nagy tévétársaságokat kell meggyőzniük arról, hogy a jövő nem a pici, néhánymegás flashvideókba, hanem a Venice-be van belekódolva.

Megvannak a 
A kínai Nagy Fal az űrből is látható. Igen, így szól a közismert
Az elmúlt hetekben két könyvet is rendeltünk az