A rendszeres és aktív, sok energiát igénylő blogolásba bele van kódolva a kiégés, szokták mondani. Ez általában igaz is. A sosincs-vége érzés időről időre fejbecsapja az embert.

A 901am postja szerint a három legjellemzőbb kiégéshez vezető út: túlságosan elnyúlnak a munkanapok, elpárolog a való vilégbéli társasági élet, valamint nem tudunk szünetet tartani.

Ez a hiperaktív állapot. Ilyenkor a leginkább az segít, ha tudatosan próbálunk meg visszavenni a blogolással töltött időből. Elnyújtott ebédek, hosszú, értelmetlen filmek nézegetése, és persze sörözgetések és/vagy sportolgatás, valamint időközönként egy-két hét kikapcsolódás. Az elutazás a kulcs momentum: ne lehessen elérni a webet. Ez persze hülyeség, mert mindig el lehet érni, de ha nem a megszokott környezetünkben vagyunk, akkor már nem is fog arra késztetni, hogy blogolni vágyjunk belépni a böngészőbe.

Részmegoldás szokott lenni az is, ha blogunkba társszerzőket engedünk. Bár ennek sokszor épp annyi hátulütője van, mint előnye. Szerencse kérdése.

I never can post something and say I'm done for the day (Markos Zuniga, DailyKos.com)

A kiégés kinél hamarabb, kinél később jön el. Sokan érzik úgy, hogy az a rengeteg óra, amit blogjukba ölnek, nem jön vissza: nem emelkedik a látogatottság, nem tódulnak a kommentelők, az egész egy monoton és értelmetlen taposómalomra kezd hasonlítani.

Ez már súlyosabb probléma. Hiszen nem lehet praktikusan segíteni rajta. Ilyenkor érdemes új blogot indítani, újrakezdeni, pepecselni egy új dizájnnal, vérmes reményekkel, nagy tervekkel, ötletekkel újra nekiindulni. A lényeg, hogy az új blog belakása szórakoztató legyen. Élvezzük ki, hogy valami újba kezdtünk, s ezúttal próbáljunk meg olyan önámítások nélkül nekivágni, hogy a blog attól jó, hogy sokan és egyre többen olvassák. Egy frászt.

A long tailben nehezen jönnek felszínre a drágakövek. Blogot csak azért érdemes írni, mert aki írja, szereti csinálni. Minden más alapállás kudarcra van ítélve.

You start to feel like the readers are depending on you, and ... like you have to post something whether you feel like it or not, and that can be depressing. (Jason Kottke, kottke.org)

Végül pedig, ahogy egyik kollégával beszéltem a napokban: azok a jó blogok, melyeket az adott téma addiktjai írnak. Nem szabad eltagadni, hogy blogunk témája a "normálisnál" jobban érdekel minket. Sőt, jobb ha tisztázzunk magunkban: ez a világ legtermészetesebb dolga.

Címkék: blogok bloggerek how to