Akik olvasták a New York Times kiváló cikkét arról, hogy az innováció szempontjából igenis számít, hogy hol lakunk, azoknak nem lesz sok újdonság ebben a postban.

Pascal Zachary szerint a Szilícium-völgy azért az innováció fellegvára, mert a merész lépéseket itt támogatják a leginkább. Nem csak az utóbbi években felvirágzó startup-kultúra egyedi jelenség a Szilícium-völgyben. (Emlékszünk még? Minden a csipgyártással kezdődött.)

Ha lehet ezt mondani, már mindenen túlvannak, kétszer is, amit a világ más szegleteiben csak mostanában ízlelgetnek.

“In terms of creativity, the Valley remains as far ahead of the rest of the world as ever,” she said. “People in the Valley generate new ideas and test them much more quickly than anywhere else. They aren’t a super race; it’s their environment.”

Zachary egykori kollégája, Om Malik blogjában azt írja, hogy azért máshol is vannak komoly innovációk, így például Észak-Európában (Norvégiától Észtországig), hogy a Távol-Keletet már ne is említsük.

Bár az igaz, hogy az innovációhoz ma már az is kell, hogy a végfelhasználók is érettek legyenek az újabb technológiákra, könnyedén adoptálják azokat. Ez a klíma lassan Európában és Ázsiában is adottá vált, így valójában tényleg fel kell tennünk magunknak a kérdést: mért éppen... pontosabban: miért még mindig a Szilícium-völgy?

Magánmegfejtésem a következő: nem csak arról van szó, hogy a Szilícium-völgyben sokkal koncentráltabban van jelen az innováció, a technológia és az a bizonyos közös érték, mely az úttörő gondolatokat, ötleteket, megvalósításokat ösztönzi és támogatja.

Kell hozzá ugyanez a mentalitás a befektetők, üzletemberek, vállalkozók részéről is. De persze még ebben is versenyezhetne az észak-európai vagy távol-keleti régió. Ami viszont nagyobb lökést ad a kaliforniaiaknak, az a történelmi lépéselőny: a Szilícium-völgy korán ébredt, magasra tört, azóta is kiválóan menedzseli magát. Már az is eleve ide kívánkozik hogy neve van ennek a helynek. Ki tud mondani egy észak-európai vagy ázsiai fejlesztési régiót, melynek neve ugyanilyen jól cseng?

Tehát a történelmi előnyből fakad, hogy a világ más tájain nem elég innovatívnak, kezdeményezőnek és sikeresnek lenni, hanem a szemük sarkából egyszersmind azt is figyelnünk kell, hogy mi történik a Szilícium-völgyben. Ez pedig gyakran az innovatív gondolkodást bénítja: "ha egyszer már kitalálták, nekünk már nem kell feltalálni a spanyol viaszt. Elég ha okosan másoljuk le, amit a Szilícium-völgyben megcsináltak és működik."

Miként Zachary cikke végén utal rá, mindezzel együtt a Szilícium-völgy, mint minden innovatív közösség, kiégésre van ítélve. Bár tegyük gyorsan hozzá, ennek egyelőre komoly jeleit nem látni. Ha lennének is, az még nagyobb baj lenne: ugyan a világ mely szeglete vállalná magára az új Szilícium-völgy presztízsét?

A New York Times-cikk szerint a kulcs, hogy a lét határozza meg a tudatot. Aki a Szilícium-völgyben él, annak nagyobb az esélye arra, hogy maga is innovatív legyen. Van ebben valami, mégha a nyugati világ kultúrája éppen az egyéni érvényesülést, az individualizmust helyezi is ezzel szembe. Európai magányos zseniből pedig mindigis kevesebb lesz, mint önbizalomtól duzzadó, az újra fogékony kaliforniai fiatalból.

És még mindig nem vagyunk a végén: a Szilícium-völgy nem is az innovációban a legerősebb. Hanem - mint Macmanus is megjegyzi - az innováció kommercializálásában, piacképessé tételében...

Innovation: the successful exploitation of new ideas. (WP)

Címkék: filozomatika innováció