A napokban talán az egyik legagyobb vitát az a post váltotta ki, mely egy olyan problémával foglalkozik, ami - hogy is mondjuk - itt van a levegőben már egy ideje. Fred Vilson, neves befektető blogján lamentál azon, hogy a webes szolgáltatások piacán 30 év fölött már nem feltétlenül rúg labdába az ember.

Érvelése szerint a mai tizen- és huszonévesek már egy egészen másfajta felfogást képviselnek. Nem újságokon, és nem annyira a tévén nőttek fel, hanem gyakorlatilag teljes szocializációjuk az internethez köthető. Nem annyira meglepő, hogy a post komolyabb ellenpostokat szült a szakmában dolgozó 30+ bloggerek körében. Hogy csak Dave Winer kirohanását említsük.

Az alapállításban persze van valami, különben mindenki csak legyintene. Van valami, hiszen azt látjuk, hogy néha már-már pofátlanul fiatal emberek lesznek sikeresek ebben a szcénában, miközben azt is látjuk, hogy az igazán sikeres közösségi szájtok a legfiatalabbakat nagyon sikeresen szippantják be. És a befektetők, tulajdonosok szeretik ezt, hiszen a fiatal korcsoport nagyon fontos korcsoport. Belőlük lesznek néhány év múlva a lojális fogyasztók. Úgyhogy aki korán elcsípi őket, az nagyot szakít középtávon is.

Így szól tehát a mantra a webes szolgáltatások piacán. Tegyük gyorsan hozzá, egyelőre csak az USA-ban éles ennyire a helyzet. Minálunk, az öregebbik (sic!) kontinensen még nem annyira divat tizen-hiszonéveseket viszonylag komoly pozícióba tenni. Még akkor sem, ha egy kifejezetten fiataloknak szóló szolgáltatásról van szó.

Ugyanakkor racionálisan hangzik, hogy ha ennek a korcsoportnak készít egy cég terméket, jól teszi, ha nem csak másodlagos információi, feltételezései és megérzései vannak arról, hogy mi is jön be ma egy "átlag tizenévesnek".

Valószínűleg azoknak van igaza, akik a korcsoport tekintetében vegyes összetételű startupokban és cégekben hisznek. Ha életkor szerint nézzük, nyilván mindkét korcsoportban van olyan tudás és lehetőség, mely egy webes vagy akármilyen más vállalkozás sikerének záloga lehet.

És még az sem biztos, hogy egy webes szolgáltatásnak az arca feltétlenül egy "akár te is lehetnél" fiatal kell hogy legyen. Gondoljunk csak a MySpace 76 éves "arcára". Meg a másik oldalról gondoljunk arra is, hogy Kevin Rose például nagyban hozzásegíti a Digget ahhoz, hogy a fiatalok körében népszerű és egyre népszerűbb legyen a szájtjuk. A Diggnation sörözgetős, lololós adásai elképzelhetetlenek lennének Rupert Murdochkal.

Ha nagyon nagy általánosságokban szeretnénk véleményt mondani erről a témáról, azt állíthatnánk, hogy mindenképpen szerencsés - akár pofátlanul - fiatal embereket is alkalmazni, ha a fiatalokak szóló webes alkalmazást sikerre akarjuk vinni. Ugyanakkor persze legyünk észnél, és ne feledjük: a közösségi weben az igazi sikerhez már nem elégséges a legfiatalabbak megnyerése. Ennél messzebb kell látni.

(Amúgy meg a szociológusok a megmondhatói, hogy az úgynevezett posztadoleszcencia, vagyis az utóserülőkor megjelenésével két szempontból is alapvetően változott a világunk: egyrészt a fiatalok hosszabb ideig inaktívak (tanulnak), mint korábban, s ebből következően tovább kénytelenek szüleikre hagyatkozni. Legalábbis anyagilag biztosan. (Ez ugye a vásárlási szokásiakat is befolyásolja.) Másrészt pedig éppen ők - midőn mégis munkába állnak - immár huszonévesen még ugyanazokat a szociális viselkedésformákat mutatják, amik néhány évtizeddel ezelőtt még a fiatalabb generációra voltak jellemzőek. Ebből pedig az is következik, hogy életfelfogásunkban is tovább vagyunk kiskamaszok, tovább vagyunk fiatal felnőttek ma, mint régebben. Általában a szingli-életformát szokták itt példaként említeni. De teljesen idevág mondjuk a geek-generáció is. 30+ évesen is éppen ugyanazokat a játékokat játsszák, ugyanazokat a szájtokat látogatják, mint a most tizenévesek.)

Címkék: social network filozomatika