A múltkori postban tárgyalt nyers felvetés reakcióra ingerelt néhány bloggert. Sőt, a téma kapcsán megszólalt a magyar print média színeiben Indy is.

A fenti reakciók nagyjából egybehangzóan állítják, hogy a Google megdöntése lehetetlen azzal, ha a nagy tartalomszolgáltatók letiltanák magukat a keresőből. Szerintem a helyzet nem ennyire egyértelmű.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy bár mondjuk a Ringier Magyarország elképzelhető, hogy sokkal nagyobb bevételt realizál, mint mondjuk az Origo, ugyanakkor az is biztos, hogy a kiadásai is sokkal nagyobbak. Nemrégiben volt erről egy adok-kapok reklámkampány. Mármint, hogy akkor most melyik is a népszerűbb, a Blikk vagy az Origo.

Ebbe most nem is szeretnék belemenni. Legyen elég annyi, hogy a tartalomelőállítás (médiatermék) sikeressége nem formátumfüggő. Ugyanúgy lehet bukó print újságot csinálni, mint bukó hírszájtot. Indy például jótékonyan megfeletkezik a Népszabadságról. De persze hozhatnánk még kevésbé nyereséges print kiadványokat is példaként. Mint ahogy nyilván igen könnyű nettó bukó hírszájt projekteket is felemlegetni.

Amikor online tartalomszolgáltatóról beszélünk, akkor ma már ugyanúgy értjük ezalatt az online jelen lévő tévéműsorokat, print kiadványokat és online termékeket. A lényeg nem ez. Annyit állítunk csupán, hogy kinyomtatni valamit, ráadásul nagy példányszámban, rizikósabb biznisz, mint hírszájtot üzemeltetni.

Az eredeti felvetés ugyanakkor nem erre vonatkozott. Hanem arra, hogy a webes információforrások piaca lassan konszolidálódik. Magyarul fogalmazva: nem tekinthető komoly keresőnek, mely nem indexálja a legfontosabb információforrásokat.

A másik jelenség, amivel számolni kell, az a valós idejű információáramlás fontossága a weben. A Twitter közel valós idejű, releváns tartalmai bekerülnek a Google és a Bing találati listáiba. Ez elvileg jó mindenkinek. Ugyanakkor valószínűleg mindkét oldalon elég költséges móka valós időben tolni/indexálni tartalmakat. Ezeket a költségeket pedig előbb-utóbb valakinek állnia kell.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Twitter vagy a Facebook valamilyen szinten részesedjen a Google érintett találati listáin futó hirdetésekből származó bevételekből. Mint ahogy azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Twitter és a Facebook ezt a számlát a konverziók értékével tudja ellensúlyozni.

Tovább bonyolítaná a helyzetet, ha például a Facebook hivatalos keresője a Bing lenne, és a Twitter hivalaos keresője meg a Google. Mindkettőre van némi esély.

Annyi bizonyos, hogy a jövő évben egyre költségesebb és egyszersmind jobb megoldásokat fogunk látni webes információkeresés témakörben. És éppen ezért egyre többet fogunk beszélni arról, hogy a költségeket legalább részben ki kire próbálja majd meg hárítani. Ebben a nagy huzavonában nyilván azok lesznek sikeresek, akik dinamikusan és rugalmasan reagálnak a felmerülő problémákra.

Ne feledjük, az online piacon minden sikerért minden nap meg kell dolgozni. Az elért eredmények ugyanis sokkal könnyebben olvadnak, mint más szektorokban. Minden nap be kell bizonyítania a Google-nek, hogy alkalmas tízmilliók információéhségének másodpercenkénti kielégítésére. És mint a Bing felfutásából, vagy épp a Seznam cseh piaci sikereiből látható, nincsenek szent tehenek, megkísérthetetlen piaci elsőbbségek.

És ebben a buliban az online jelen lévő tartalomszolgáltatóknak (tévéknek, print lapoknak, hírszájtoknak) és komoly beleszólása lehet. Csak figyeljünk...

Címkék: google keresők seo