Tim Berners-Lee, vagy ahogy többen ismerik: az Internet Atyja (pedig van egy pár) nemrégiben adott podcast (!) interjújában elérkezettek látta az időt, hogy végre megmondja, a webkettőt is ő találta ki. Pontosabban a netet éppen arra tervezték meg anno - mondja -, ami a webkettő érában már magától értetődő: hogy emberek interakcióba lépjenek egymással.

Web 2.0 = a piece of jargon

Valószínűleg Berners-Lee egy pillanatig nem gondolt bele, hogy miről is van szó. Mondjuk ahhoz van szokva, hogy azt kérdezzék tőle: "...és mondd Lee, hogy volt amikor megcsináltátok a CERN-t..."

Történetileg úgy alakult, hogy a net elindulásával nem álltak rendelkezésre azok az eszközök és az a környezet, melynek segítségével ez a mostmár evidenciaként emlegetett virulens kommunikáció és tartalomgyártás létrejöhetett volna.

Betárcsázós levélküldés, jó esetben teljes oldalletöltéses szörfölés, kezdetleges grafikai megoldások, passzív tartalomfogyasztás, információs ugarok mindenfelé - nincs mit vagy kit kárhoztatni ezért. A web mint platform nem a csúcson kezdte, hanem folyamatosan fejlődik. Például addig, míg az eszközök és a környezet is lehetővé tette, hogy az első ember nagy mennyiségű adatot viszonylag gyorsan továbbítson vagy töltsön le a netről.

És igen, szükségszerű, hogy ma már a webet nem csak az informatikusok használják, s - legalább részben - szerepköre bővült, eszközei sokat javultak, a felhaszáló számára pedig elérhető közelségbe kerültek a valóban jól működő szolgáltatások. S ma ott tartunk, hogy különösebb szaktudás nélkül hozhatunk létre tartalmakat, s magasabb szinten kommunikálhatunk egymással a weben, mint egy évtizede.

Az utóbbi években annyi minden változott meg, hogy felsorolni is dögunalom lenne. Nem csak a multimédiamegosztás, a blogok, a wiki, a fejlett multimédia-megjelenítés, a valós idejű hang-kép-szöveges kommunikáció, a szofisztikáltabb, látványosabb és/vagy hatékonyabb webes alkalmazások, a kereshetőség, hivatkozhatóság egyszerűsödése, az összetettebb, élvezetesebb webdizájnmegoldások kora jött el, hanem a netező kora is. Mikor nem kizárólag a netelit határozza meg, hogy mi fogyasztható a weben. Maguk a netezők kreálnak nagy mennyiségben tartalmakat. Ha nem tetszik a kész tartalom, csinálnak maguknak, egymásnak.

Hunyjuk le a szemünket, utazzunk vissza az időben akár csak 10 évet. Üljünk le a gép elé, nyomjuk meg a nagy piros gombot, izzítsuk a betárcsázós modemet és próbáljuk meg lefoglalni magunkat fél óráig.

Berners-Lee-nek igaza van, a web arra való, amire most kezdjük el használni, s nem csak arra, amire egy évtizede próbáltuk használni. A verziószámok pedig éppen ezt a fejlődési ívet hivatottak leírni.

When Berners-Lee demonstrated information retrieval via the Internet between Next computers, Kunz wasn't impressed. But when he saw it was possible to send a query from the Next box to CERN's IBM mainframe and retrieve the results, Kunz started to get interested. (...)

(...) After the dot-com bust, the new goal was to apply time-honored IT disciplines, such as scalability, reliability and security, to make Web sites solid platforms for doing business.
But Web sites are growing increasingly complex, with multiple servers, load balancing, caching, firewalls, search engines and personalization - all geared toward improving the end user's experience.

('How the Web crossed the Atlantic and became more than a plaything for European physicists' - ComputerWorld)

Címkék: lufi filozomatika