A követ a tóba John Markoff dobta be ismét. A mostanában webkettőben és úgy általában a közösségi webes témákban igencsak pörgő Timesba írt egy igencsak összeszedett írást a szemantikus webről. De előbb nézzük is, hogy mi a tök ez a szemantikus web.

Az alapdilemma az, hogy az interneten megjelenő tartalmak struktúrálatlanok. Nincs egy olyan rendszer az egész felett, mely eligazodást kínálna nekünk: merre mit találunk, hol vannak hasonló tartalmak, stb.

Gondoljunk csak bele. A netező ma két dolgot csinál: nem merészkedik ki a nyílt webre, hanem csak bookmarkjai, feedjei közt vándorol. Vagyis ugyanazt a 5-10-20-50 tartalmat fogyasztja minden egyes nap. A másik tipikus mentalitás, a kalandozó. Aki linkről linkre kattintgatva nyomul bele az ismeretlen tartalmak rengetegébe.

Az internet persze utóbbira csábít bennünket inkább. Hiszen egy folyamatosan változó, dinamikus tartalomtömegnek képzeljük el, mely akkor is változik, pörög, frissül, mikor mi épp megszokott weboldalainkat kattintgatjuk.

A szemantikus web, vagyis az internetre emelt intelligens réteg, egy globálisan skálázható web, mely segít nekünk megtalálni a számunka hasznos és érdekes tartalmak százezreit, akkora falatnak tűnik, hogy reálisan kár lenne számolni vele.

The Semantic Web is about two things. It is about common formats for interchange of data, where on the original Web we only had interchange of documents. Also it is about language for recording how the data relates to real world objects. That allows a person, or a machine, to start off in one database, and then move through an unending set of databases which are connected not by wires but by being about the same thing. (w3c)

Márcsak azért sem, mert egyelőre erősen kérdőjeles minden "mesterséges intelligenciá"-val kezdődő mondat. Főként ha bonyolult és hatalmas rendszerekről beszélünk.

A szemantikus webben a szemantikus arra utal, hogy a weben megjelenő tartalmak számítógépes műveletek segítségével nyernék el jelentésüket. Vagyis így válnának hasznos tartalommá. A hasznosság a tartalmakhoz kapcsolt metaadatok kiértékeléséből jönne létre. Ez pedig kicsit sci-fi szagú mesterséges intelligencia-elméletnek hathat elsőre.

(Az egyik kezdeményezés, mely ennek az elméletnek a gyakorlatát hivatott kidolgozni, a Microformats. Plusz a W3C alapszinten kutatja a témát.)

A szemantikus web problémakörét nem csak az teszi bonyolulttá, hogy meg kellene mondanunk, hogy milyen metaadatokat rendeljünk milyen logika szerint adott html-oldalakhoz, hanem a másik oldalról: ki kell tudni értékelni ezeket az adatokat más szolgáltatóknak, akik a metaadataink ismeretében releváns ajánlatot szeretnének nekünk tenni.

[M]ost information on the Web is designed for human consumption, and even if it was derived from a database with well defined meanings (in at least some terms) for its columns, that the structure of the data is not evident to a robot browsing the web. (w3c)

Bár manapság egyre többen gondolják azt, hogy a szemantikus web akkora újítás lehet a web történetében, hogy nyugodtan kijárna neki a megemelt verziószám (3.0), a temérdek elméleti és technológiai kérdés (xml vs. rdf, owl, daml és az összekombinálhatóság) azonban egyelőre inkább azt mutatja, hogy az okos és szervezett internet egyelőre csak egy olyan utópia, mellyel kapcsolatban izgalmas és produktív párbeszédeket lehet folytatni.

Ezek a párbeszédek ha nem is vezetnek el a jól működő szemantikus webig, nyilván sok olyan mellékeredménnyel kecsegtetnek, melyekért már önmagában érdemes bátor és merész ábrándokat kergetni.

A Google egyre okosabb, egyre relevánsabb találatokkal kecsegtető keresője, vagy akár az APML- és a Sitemaps-kezdeményezés is a szemantikus web irányába mutat.

• A szemantikus web (Wikipedia)
• A szemantikus web roadmapje (w3c)
• A szemantikus web szélesebb megközelítésben

Címkék: filozomatika web3.0 szemantikus web