Ott és akkor - 90’-es évek legelejéről van szó –, ebben a párszáz fős közösségben az évekig tartó ’verseny’ a teljesítményről, az eredményekről szólt. Ki mit csinált, pontosabban mit tudott megcsinálni.

Akkor az animációkat még assembly programsorok állították elő, ma a flash-szerkesztő programok. Akkor a basszushangot jobb esetben ’digizni’ kellett, normaleweise rajzolni. Akkor a képek DeluxePaintban, pixelenként készültek, nem Photoshopban, scannelésből. A hangot nem a WinAmp adta, hanem a ModPlayerek. Akkor egy-egy lemezújságot kódostul, zenéstül grafikástul, saját MarkupLanguagéstől el kellett készíteni, nem volt elég egy blogba regisztrálni.

Rámtör a nosztalgia. Kilencvenes évek legeleji scenerek, merre vagytok? Van itt valaki?

Hát én ugyan már a következő generációhoz tartozok, de vagyunk! ;)

Hehe...Volt scene.hu, megszűnt. Lett belőle (ha jól tudom )demoscene.hu, és most ismételten van egy scene.hu....:)

Már régóta van magyar demoscene portál a demoscene.hu címen.

www.youtube.com/watch?v=TfrpeXHS7z4
www.youtube.com/watch?v=jOzDmsCkzbM

Igazabol valamikor 20 éve a crackelesbol alakult ki a scene, de mar semmi koze hozza, a hekkeleshez nem is volt. (Hehe, de azon is allandoan megy a vita, hogy mi a hekkeles meg a krekkeles kozott a kulonbseg. :))

Bano: En is akkor kezdtem foglalkozni a scene-nel, amikor meg modok meg assembly volt, bar igaz valamivel kesobb masztam bele aktivan, de akkor is meg modok meg assembly volt. :) Az elv maig nem valtozott, csak a megvalositas modja. Regen a korlatokkal kuzdott a scener, es akkor volt meno, ha a "semmibol" csinalt valamit es a dizajn kevesbe szamitott, most, hogy tobb a technikai lehetoseg, eloterbe kerult a minel erosebb latvanyvilag, dizajn. Sztem nincs ezzel gond, ez a tendencia mindig is volt.

Zolis: sztem az ftp.scene.hu -ra gondolsz, az van most is. (De lehet, hogy nem. :))

Aries: A demoscene.hu meg valoban regota van, de abbol egy kivulallo egy kukkot sem ert. A scene.hu inkabb a kulvilag fele probal nyitni nem mellesleg egyuttmukodesben a demoscene.hu-val.
Magyaran lenyegeben egy kutya kolyke mindket oldal. :)

A helyzet az, hogy ezek a dolgok, ez a demoscene, mint valóság, úgy 20 évvel ezelőtt a c64-es crackintróktól kiindulva, 1993-ig, a second reality és a crystal dream vallásháborúkat eredményező csúcspontjáig töretlen íveléssel száguldott előre. Azonban amióta igazából totálisan, teljesen mindegy, hogy az adott effekt valós időben kiszámolt, interaktív, vagy dvd-ről jön, esetleg csak youtube-ról streameljük, amióta már régesrégen céloptimalizált kártyákkal bárki megoldhat bármi, amióta közeledünk ahhoz, hogy az alkotó valóban csak a művészettel foglalkozhasson, ne pedig az eszköz (a szoftver, a hardware) kezelésével küszködjön, senkit sem foglalkoztat már ez a dolog - és ez így van rendjén. Új médiumok, technológiák születtek, a felfedezés, az alkotás területei egészen új dimenziókban bontakoztathatóak ki hasonló bámulatos módon, mint ahogy azt a tizenéves fiatalok tették 10-15 évvel ezelőtt. Megalkották azokat az alapokat, létrehozta az a generáció azokat az eszközöket, amivel tovább tudunk, és amivel tovább kell lépnünk ezen a szinten. Nosztalgiázni lehet persze, a letűnt, soha vissza nem térő időkön, de komolyan venni, vagy okoskodva könyvet írni róla, az valódi, tősgyökeres, rajtamaradt kőkemény retard dolog, amire semmiféle elfogadható mentség nincs.

"Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé
Hogy vissza nem hozható"

Én szerettem azokat az időket. Legjobban azt sajnálom, hogy el kellett adnom a C64-t, mert nem volt lóvé 286-ra ;)

Kedves dH!

Neked ugylatszik mindegy, hogy mi az amit latsz/hallasz. Van, akinek nem.
Szerintem igenis fontos, hogy az adott "elmeny" hogyan keletkezik. Amit irtal, az kb. annyit jelent, hogy ne hasznalj tobbet zongorat, mert van szintetizator, ne hasznalj tobbet ecsetet, mert festeni lehet photoshoppal is stb...
Illetve vannak olyan dolgok, mint a proceduralis tartalomgeneralas, ami demoscenen mar evek ota jelen van (64k introkban foleg) a jatekiparban meg most kezd elterjedni (pl a Will Wright-fele Spore). Ez pl. egy olyan resze a dolognak, amit nem tud barki megcsinalni. (Vagyis meg tudnak csinalni eleg sokan, de ez nem ugy mukodik, hogy reggel kitalalom, este kesz is van)
Nomeg ilyeneket irni, mint te, az is "kőkemény retard dolog, amire semmiféle elfogadható mentség nincs".

DH!

Ha megszűntek is a korlátok, az alkotás élménye marad, és ha demok egy idő után nem arról fognak szólni, hogy ki a jobb kóder, az se baj, mint ahogy az sem volt baj, hogy a crack introkbol egyszercsak különálló demok lettek. (Biztos akkor is voltak olyan crackerek, akik hülyeségnek találták, hogy crack nélkül csak úgy introt csinálni? Hol abban a kihívás? A bonyolult védelem feltörése, az kihívás. - gondolhatták.)
Eddig a kóderé volt a főszerep, most meg lehet, hogy ezután nem a kóderé lesz, hanem a grafikusé. Nincs ezzel baj. A scene is változik, fejlődik. Régen lenézték a dizájn demókat (nincs benne kód), most megszólják a kóder demókat (hol a dizájn?). Világos, hogy a kód talán nem akkora kihívás, és ezért a dizájn előtérbe került.
Igazad van a régi dolgokon rajtamaradni onnan ahonnan te nézed nevezhető retard dolognak, de a nemzetközi scene a mai napig él és virul, és nem a nosztalgiáról szól. És nem is arról, amiről 1993-ban a Second Reality.

Én sem 4 csatornás zenéket írok, mint 10 éve, hanem rendes studio technikával dolgozom. Aztán mégis tudom élvezni az eredményt, attól függetlenül, hogy nem mondja rá senki, hogy fúúúúú nahát ilyet lehet 4 csatornán csinálni...? A zene attól még zene maradt, csak éppen más szempontból ítéltetik meg. Ugyanez a helyzet a demokkal is.

A Mai Internet Előtti Időkben valóban a forráskód, a hosszú, átvirrasztott éjszakák során megszülető titkos, forradalmi alkotásokkal, melyek egymással rivalizálva mutattak valami elképesztően hihetetlen sokáig csak táblázatkezelésre alkalmas gépeken, valóban romantikus, érdekes korszak volt. Később, amikor ezeknek az embereknek egy kis része elhelyezkedett videókártya tervező és gyártó cégeknél, vagy hatalmas játékkészítő-manufakturában, akár 300 társával együtt egy-egy projecten, egy idő után a játékok teljesen általános, egységesített megoldásokra helyezett megoldásokkal mindamellett hogy adaptálták a demok minden elemét magas szinten, olyanfokú interakciót, vagy kollaborációt, vagy csupán játékélményt biztosítottak mellé, ami mellett a kisebb scener csoportok rivalizálása olyasmivé törpült, amivel egyre több időt kellett eltölteni, ha szerettük volna megmagyarázni, mi is (volt) ebben az érdekes. Nem csak a kényelmetlenségre gondolok, hogy egy idő után egyszerűen sok esetben nincs már hardware, vagy megfelelő emulációs környezet (ezért is kényelmesebb renderelt video formában nosztalgiázni, pl. www.mindcandydvd.com/ vagy egyszerűen youtube), sokkal inkább arra célzok ezzel, hogy egyszerűen az üzleti alapokra helyezett, futószalagon készült interaktív alkotások, amelyeket játékoknak neveztek, lenyomta ezt az érát. És ha ez nem lett volna elég, az Internet elsősorban a sub-tech szektorban érte el minden információt homogenizáló hatását, a mindenki számára korlátlanul hozzáférhető információ lehetővé tette, hogy gyakorlatilag bárki összedjzhessen bármit, amihez ideje, kedve van. És közben eljutottunk arra a szintre, h tényleg nem számít, hogy mekkora a zene, és hogy valósidőben mixeli valami élenjáró szoftver, vagy a hardware több sávon, esetleg csak egy odavetett mp3-at hallunk, ugyanígy, a vizuális részben sem számít, hogy valós idős, vagy előre kiszámolt-e a dolog, és ez amúgyis egy külön vallási kérdés, hogy a valós idős az pontosan mitől is az. Mindent lehet előre tárolni, komplett mozgásokat, algoritmusokat lehet tárolni, nem csak a tömörített képkockák egymásutánját. Az interakció teszi valós idejűvé? Nos, ha erre a kérdésre megpróbálnánk választ keresni, ismét a játékokat találnánk a megfejtés középpontjában. Nem azt mondom, hogy nem lehet ezzel foglalkozni, mert még ma is lehet papíron szorozni, és összeadni, de egyszerűen ott a google, aki ugyanúgy kiszámol bármit. Gyakorlatilag az, hogy egyszerűen "videoklippnek" vagy "demonak" nevezünk valamit manapság, csak attól függ, hogyan szocializálódtunk, a két szó mai értelemben egymás szinonímája is lehet akár. Gondoljunk csak a demo, intro szavak eredeti alakjára, jelentésére. Az emlék klassz, de a jelen kor kihívásai egészen más szinten mozognak, a demoscene egy megfejtett keresztrejtvény.

Az én szememben nem az intro vagy a demo a scene alapköve, hanem az alkotás és az ahhoz való hozzáállás. Valóban, bárki összerakhat bárhogy bármit, nem is vitatom. Kihalhatnak a demok és az introk mint kategoria (ahogy kezdettől fogva mindig is képlékenyek voltak a compo kategóriák), de a scene jó fórum maradt a mai napig a produkciók a bemutatására, jó szintér a fejlődésre, hiszen hasonlóan gondolkó emberek közössége. Hogy honnan indult az előbb utóbb mindegy is lesz. De érdekes abba belegondolni, hogy az általad említett játékok jórészét scenerek írják, akik a tudásukat csakis a scene-ben szedték össze.

De kinek mit jelent a dolog. Egy biztos, ahogy a scene a te idődben volt, úgy már nincs. Most máshogy van. És mindig máshogy lesz. Ha végül csak egy közösség marad, ami nem sokban különbözik más alkotó közösségektől (jelzem számítógépes alkotások tekintetében nincs más ilyen közösség), akkor csak ennyi lesz a funkciója. És ha a demokat eztán klipeknek fogják hívni, az sem baj.
Lényeg, hogy valamilyen technikával készüljenek ilyen dolgok.