Az elmúlt hetekben két könyvet is rendeltünk az Amazontól. Nemrégiben jelent meg - hogy egyből rá is térjek az első szerzeményre - a PostSecret újabb könyvváltozata.

Frank Warren még 2005 első napján gondolt egyet, s olyan blogot indított, melyben az olvasóktól kérte, hogy küldjék be - sajátmaguk által készített képeslapokon - a titkaikat. Ezeket az anonim magántitkokat kifecsegő képeslapokat pedig megjeleníti a blogban.

A könyv bevezetőjében mindjárt azt írja Warren, hogy az elmúlt két évben körülbelül ötvenezer titkot postáztak a címére "művészien dekorált képeslapokon". Nem mellékesen, a Technorati szerint a PostSecret ma már a 11. legnépszerűbb blog a világon.

A képeslapok többsége névtelenül érkezik, de sokan, főként a fiatalok névvel is vállalják titkaikat. A titkok nagyrésze önmagukban banálisan egyszerűek. Mint ez: "hiszek gyerekkori álmaimban", vagy mondjuk ez: "minden nap azon aggódom, h az expasim felhasználja a meztelen fotóimat, h tönkretegye az életem", vagy például ez: "a munkaidőm legjobb része a lego landnél, amikor szérombolom az összes építményt, amit a kiskölykök késítettek".

A titkok azzal lesznek sokkal értékesebbek, hogy a beküldők láthatóan sokat pepecselnek azzal, hogy a képeslapon eredetien jelenítsék meg titkukat. Megpróbálják a hangulatot vagy érzéseiket belegyúrni a hófehér papírfelületbe. És végül ráírni a titkukat.

Warren második könyve, amit most a kezembe tartok, egy igényesen elkészített, kötött, keményfedeles könyv, melyben a válogatott képeslaptitkok külön oldalakon jelennek meg.

Akik szeretnek meglepetést kapni (ki nem), nekik mondom, hogy a könyv első oldala csupa "my secret" matrica. Lásd a fenti képen.

Persze feltehetnénk magunkban a kérdést, hogy ugyan nincs-e abban valami perverz, hogy mások titkait olvasgatjuk egy könyvben.

Aki azonban kezébe veszi, és végig is lapozgatja ezt a kiadványt, hamar rá fog döbbenni, hogy kiváló látlelet kap egy korról, melynek legbensőbb frusztrációiról kevés szó esik. Nincs ugyanis kinek elmondani, kinek megírni.

Az egymondatos titkok valójában egy nagy közös kiáltvány mondatai, melyben azok a dolgok szerepelnek, amiket sosem mondanánk senki szemébe. Banális, arcpirító, nevetséges, kínos titkokat senki sem fecseg ki szívesen. Hacsak nem névtelenül, egy blognak.

Ja, és egyébként újabb példáját láthatjuk annak, hogy a blogok milyen jól könyvesíthetőek. Főleg azért, mert kinyomtatva szebbek és nagyobbak a képeslaptitkok. A kép a kulcsszó na. Nem a szöveg.

(Warrennek - állítása szerint - ez az egyetlen lehetősége arra, hogy ultranépszerű, többmilliós havi látogatószámmal rendelkező blogjából valami pénzt is lásson. Merthogy hirdetést nem hajlandó elhelyezni a PostSecreten. Ha van olyan tartalom, ami mellett még egy szöveges hirdetés is visszataszítóan néz ki, na az éppen az ilyen személyes, intim témákat feszegető blog.)

Holnap folytatjuk, egy másik blogkönyvvel.

Címkék: blogok könyv bulvár karácsony