Hosszú órák óta az a nyílt levél a téma a weben, melyet az Apple vezérigazgatója írt. Az inkább a felvilágosodás hajnalára emlékeztető, viaszfoltos, parókás, lúdtollas címadás  - Gondolatok a zenéről - már sejtetni engedi, hogy Steve Jobs valami nagy-nagy alapvetésre készül.

A történet alapvetően persze nem a zenéről, hanem a DRM-ről, vagyis a zenefájlokba épített védelmi technológiáról szól. Pontosabban arról, hogy csak a nagy zeneipari cégek kényszerítették az Apple-t, hogy ilyen szerzőjogi indokokkal megtámogatott védelmi technológiával lássa el az iTuneson árult dalokat. Miközben az Apple-nél is pontosan tudják, hogy az iPod-tulajdonosok cédékről rippelik be a zenéiket, és csak nagyon kevesen vásárolnak zenét drm-es verzióban.

Márha egyáltalán lehetőségük van rá. Vegyük például Magyarországot, ahol szinte lehetetlen online zeneáruházból szabad vagy akár drm-es zenei fájlokat vásárolni. Megoldja mindenki máshogy. Ahogy régen a kazettáknál meg a cédéknél.

Imagine a world where every online store sells DRM-free music encoded in open licensable formats. In such a world, any player can play music purchased from any store, and any store can sell music which is playable on all players. This is clearly the best alternative for consumers, and Apple would embrace it in a heartbeat.

Jobs egyik érve, hogy az mp3-lejátszónkon található zenéinknek zöme szabad mp3, vagyis a DRM egyszerűen nem tudott elterjedni, ergo: hatástalan. A másik fontos érve, hogy a cédéken sincs ilyen másolásvédelmi rendszer, úgyhogy akkor az mp3-okon se legyen.

Persze rosszindulatúan megjegyezhetnénk, hogy az Apple-nek a DRM nélküli világ csak arra lenne jó, hogy még nagyobb hasznot, még nagyobb piaci részesedést szerezzen, valamint, hogy lerázza magáról a fel-felhorkanó trösztvádakat.

Harmadik nézőpontunk - a lelkes és a cinikus mellett - realisztikus: a zeneipari cégek sokkal konzervatívabbak ezen a téren, minthogy csak úgy eldobálják a féltve szorongatott DRM-jüket. Amúgy meg amíg a mobilgyártók és az mp3-lejátszó gyártók, a zeneiparral karöltve azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan nehezítsék meg a fájlok mozgatását egyik gépről a másikra, szóval addig az ilyen nyilvános elmélkedések megmaradnak a felvilágosodás bölcsészes naivitásában.

Akkor mi lesz? Nem lesz semmi. Erőlködés lesz, hogy a weben terjedő zenéből valahogy visszanyerjenek az érintett cégek minél több pénzt. Lesznek majd klassz akciók, a másik oldalon meg még klasszabb p2p-fájlcserélők. Marad a cédérippelés, az okos szoftverek használata. Vagyis marad a magnós érában megtanult kétlelkűség mindkét oldalon. Egészen addig, amíg egy cent profit lesz ebben az üzleti logikában.

Címkék: apple ipod copyright drm