Épp csak kezdődik egy kiterjedtebb párbeszéd a világ rejtett zugaiban a szemantikus webről (a.k.a. web 3.0), máris képesek egyes műhelyekben továbbgondolni azt, amiről ma csak nagyon halvány és homályos elképzeléseink vannak. Az okos, strukturált, dinamikus és sokkal kezelhetőbb adathalmazokból álló web előképe persze önmagában is van olyan izgalmas, hogy egyre többen kapcsolódjanak be ebbe az elsőre talán túl merésznek és utopisztikusnak tűnő diskurzusba.

A ZDNet legutóbb már nem is annyira a szemantikus web problémáival, hanem annak lehetséges következményeivel foglalkozik. A Web 4.0-ként hivatkozott Web OS egy valóban távlati, idealisztikus, naív jövőképet jelent. A témát kapargató Nova Spivack elképzelése szerint a verziószám a "Web" után valójában az internet tízéves korszakainak feleltethető meg. Az első korszak az ezredfordulón ért véget, a mostani pedig ebből következően még három évig lesz velünk. Eddigre kellene összekaparni a szemantikus web alapjait. (Számmisztikával vegyített modernitás-hit. A nyolcvanas években nem ezen sajnálkoztak a legtöbbet? Nem, dehogy, sőt.)

Ahogy ő írja, a Web 2.0 elsősorban a front-enden, a felhasználói élményen frissített. Érthető és logikus tehát, hogy a 3.0, vagyis a szemantikus web problémakörével a back-end felfrissítése van terítéken. Márha lehetséges ez egyáltalán. A Web 3.0 célkitűzései nagyon fontosak és alapvetőek: egy egységes, jobb, hatékonyabb nyelven "beszélő" internet alapvetően emelné meg a webes szolgáltatások színvonalát.

És merre tart mindez? Ha egy strukturáltabb, skálázhatóbb webünk lenne, azzal végre elszabadulhatna mindenkinek a fantáziája. Belénk épülő nanorobotok fürkészik gondolatainkat, és szolgálják ki igényeinket a hatalmas, strukturált adatbázisból, amit egykoron internetnek hívtunk. Hol egy hollywoodi forgatókönyvíró?



A Web OS-törekvések nem azért hibásak alapjaiban, mert nem értelmes dolog arról beszélni, hogy egy technológiai oldalról jobban összekapott webbel mi mindent is kezdhetnénk, hanem azért, mert a szemantikus web-elméletből éppen arra alapoz, ami tényleg inkább a sci-fi kategória.

The WebOS implies that machine intelligence has reached a point that the Internet becomes the planetary computer, a massive web of highly intelligent interactions.

Ugye maga az elnevezés, hogy "szemantikus" azt sejteti, hogy a gépek, amiken az adatok vannak egyszer csak maguktól is képesek leszen értelmes kapcsolatokat keresni az adatok között: hogy képesek lesznek értelmezni azt a strukturált és dinamikusan változó adathalmazt, ami maga az internet.

A mesterséges intelligencia-mítoszt persze elsősorban a szórakoztató ipar keltette életre: könyvek, filmek százai suttogják a fülünkbe, hogy a gépek igenis képesek az emberhez hasonlóan speciális preferenciák alapján értékelni és értelmezni az információkat. Sőt, mi több: képesek önálló, autonóm döntéseket is hozni és végrehajtani azokat.

...remembering trillions of facts accurately, searching quickly through vast databases, and downloading skills and knowledge...

Hogyan érzi magát, uram? - kérdezi tőlünk a számítógép 2029-ben. "Klasszul" - feleljük.  "Nem uram, ön ma levert, nem szeretne dolgozni, viszont szeretné elhitetni a munkatársaival, hogy klasszul érzi magát. Rövid tanakodás után arra jutottam, hogy önnek ma [ezt és ezt] kell tennie, hogy a lehető legoptimálisabb napot élje át a következő órákban."

És Will Smith fellázad, rombol, visszahozza a világba az emberi érzékenységet és kiszámíthatatlanságot.

A témában még:

• Semantic web (WP)
• Web OS (WP)

Címkék: filozomatika