Mi lenne, ha a weben fellelhető összes adatot meghivatkoznánk egy nagy adatbázisban, majd a felhasználók olyan metaadatokkal kapcsolnák össze ezeket a meghivatkozott tartalmakat, melyek egy organikus adatbázis formájában minden eddiginél szövevényesebb, és relevánsabb kapcsolatokat eredményeznének a webes tartalmak között? Mi lenne ha mondjuk a Wikipedia szócikkei, a Flickr képei és a MySpace adatlapjai és a GoogleNews hírtartalmai között strukturált és releváns kapcsolódások lennének, ráadásul mindezt nem gépek, hanem emberek építgetnék fel, a weben kutakodó keresőprogramok legnagyobb örömére...

---

Bár hozzáférése egyelőre csak a legkiváltságosabbaknak van. Kettő ismert: az egyik Tim O'Reilly, aki írt is egy postot a Freebase működési elvéről. A másik pedig a New York Times újságírója, aki még melegében, az alpha verzió hajnalán írt is egy klassz cikket.

O'Reilly írásából az derül ki, hogy a Freebase-nél, akárcsak anno a Wikipediánál, minden azon múlik, hogy a felhasználók hajlandók lesznek-e tömegesen felvinni az adatokat és azokat metaadatokkal ellátni. A metaadatok felvitelén van persze a hangsúly, hiszen a Freebase lényege, hogy egy felettes rétege akar lenni a webnek, ahol sokkal kreatívabban kapcsolódnak össze a legkülönfélébb webes tartalmak, mint mondjuk a Wikipediában.

The essence of the Semantic Web is the development of a language through which computers can share meaning and hence operate at a higher, more human level of intelligence. The meta tags are crucial to that machine language. Freebase hopes to harness the (free) labor of a big pool of vounteers to add those tags, which is a labor-intensive chore (and a big hurdle on the path to Web 3.0). (Nick Carr)

A felhasználók ugyanis maguk wikizik össze azokat a metaadatokat, melyek segítségével relevánsabbak lesznek az összekapcsolódó adathalmazok, és a keresők is - a szokásos algoritmusokon túl - ki nem számolható, ám a felhasználókak köszönhetően mégis releváns találatokat találhatnak ebben a metaadatbázisban.

Egy a felhasználói közreműködésnek köszönető dinamikus és strukturált adatbázis lenne az ideális állapot, mely sokkal mélyebb és érdekesebb kapcsolati rendszereket eredményeze, mint mondjuk egy szokásos linkkhivatkozásos kapcsolat két webtartalom között.

O'Reilly postjából kiderül, hogy a Freebase működőképes lehetne, és ha legalább minimális szinten megáll a saját lábán a rendszer, akkor kiváló játékszere lehet az internetezőknek.

A Freebase az adatok közti kapcsolódási pontok kiépítésében kéri a netezők segítségét. Vagyis egyfajta összetett és mélyebben strukturált kapcsolati háló jöhet létre információ és információ között, mint arra mondjuk a hagyományos html-oldalak maguktól képesek.

Amint megérkezik az accountunk a Freebase-hez, beszámolunk arról, hogy pontosan hogyan is néz ki belülről ez a valóban izgalmas, ám továbbra is erősen idealisztikusnak ható törekvés. Vagyis a folkszonómiára építő szemantikus web.

Címkék: szemantikus web