A technoszexuális manifesztó

A világ a bűnös, nem mi. Túl jó dolgok léteznek, és az internetnek hála, gyakorlatilag a japán gyártósorról való lekerülés pillanatában már mi is megnézhetjük, megrendelhetjük akár Oszakából is. A fogyasztói társadalom kitermeli magából azokat a szép, jó cuccokat, kütyüket, amiket feltétlenül szeretnénk birtokolni. Nem, ez már nem az eredeti felhalmozás, mikor a Tescóban örülünk annak, hogy lehet 12-darabos vécépapírt is venni, meg kartonszám a sört és a kutyaeledelt.
Törjük meg a csendet, nézzünk szembe a valósággal, amiben élni szeretünk.

A technofília és a metroszexualitás törvényszerűen kapcsolódik össze, ahogy már nem a javak elérése, hanem a szép javak, a valódi jó birtoklása a cél. Mégpedig azért, mert a szép iránti érzékünk igenis működik, sőt, kifejezetten virulensen működik a techkütyük világában. De hiszen ez az, amire mindig is vágytunk. Nem csak jó dolgokat, és nem csak szép dolgokat birtokolni, hanem a kettőt együtt. Ugyan ki érti azokat, akik csak azért vesznek meg egy elektronikai cikket, mert annak jobb a teljesítménye mint egy másik terméké? Vegyük csak az iPod-generációt. Mindenki számára világos, hogy az iPod nem egy csúcstechnológia. Nem is azt fizetjük ki a pénztárnál, hanem a szépséget és azt az ergonómiát, amivel együtt szeretnénk élni.

Egy termék technológiai fejlettsége csak egy pillanatig érdekes számunkra. Aztán megszokjuk, hogy nekünk nagyon jó az mp3-lejátszónk, szuper okos a tévénk és a laptopunk. Mi jön ezután? Ha a szép dolgokkal szeretünk együttélni, akkor a kütyü a jövőben is kiszolgál minket.

Mert a gépek, miként a régi sci-fikben a robotok, annyit éltek már velünk, s annyit szeretnének velünk élni még, hogy feladatuk már nem csak a jó teljesítmény, az "okosság", hanem az ügyesség, az ergonómia, a használhatóság, a szépség is.

Soha, de soha ne elégedjünk meg azzal, ha egy mp3-lejátszó okos, de nem szép, ha egy weboldal jól működik, de nem barátságos, nem szeretjük a dizájnt, ha egy notebook hűvös, élettelen irodaházak hangulatát árasztja. A technológia maga az esztétikum, és az esztétikum nekünk technológiai maxima is.
And we are proud of it.
Címkék: filozomatika
2007.03.17. 11:27. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyetértek. De miért technoszexuális? Hol van itt a nemiség?
Egészen addig így megy ez, amíg rá nem jövünk, hogy a technológia köré húzott eye candy valójában nem sokat ér, és elkezdünk valóban használható eszközöket keresni. Így találva meg az egyensúlyt a használhatóság, a teljesítmény és a szépség közt.
Hülye péda, de tereptriálozni Audi Q7-tel vagy Mercedes Unimoggal mennél inkább?
Azt hiszem, David Beckham az elsők között volt, akiket úgy jellemeztek, hogy "metroszexuális". Először azt hittem, ez olyasmit jelent, hogy az illető a metróban szexel. Éveket töltöttem a metróban utazgatva és reménykedve.
- Craig Ferguson
szerintem sehol. ez egy jól hangzó dolog, amire ha valaki rászán 5 percet, rájün, hogy semmi újat nem mond. Szeretem mondjuk a jó csokikat, attól még nem vagyok chochosexual, nem?
ha csak a csokikat szereted, és nem úgy, hogy ha utadba kerül, megeszed, hanem megoldod, hogy gyakran kerüljön az utadba, akkor csokalkoholista vagy, rászoktál a csoki örömre. ha azt oldod meg, hogy a szép, különleges, speciális, stb, olyan csokik kerüljenek az utadba, amikhez nem pusztán csokiságuk miatt kötődsz, akkor bizony chochosexual vagy
inkább csokoholista (alkoholik, vörkoholik). És a metroszexuálisról meg valami olyan képem volt, hogy az a férfi szerep mindenféle, ezelött még kifejezetten női tulajdonságokkal való párosulási mint a gyantázott láb, szedett szemöldök, szoli, feszülős rózsaszin trikó, hiszti ha letörik a köröm, ilyenek :D
Most a cikk írója van képzavarban, vagy én. Másrészről azt mondnai, hogy juj, mostmár legyen szép is ami jó, az nem nagy szám. Az ipod azé volt menő mert szép volt és mert sok zene fért rá és mert a népek többsége csak ennyit lát belőle. Amint elmagyaráztam a lányismerőseimnek, hogy az xaudio annyival jobb amennyivel, szartak is rá, hogy milyen szép az ipod. Nyilván két egyforma tudásu termék közül a szebbiket akarjuk, de nem mindenki veszi meg sokkal drágábban vagy a tudás árán a szebb terméket. Szerintem...
kattintsuk már meg azokat a linkeket a postban néha.
nem értem a bűnösség fogalmát ebben a cikkben. itt arra kell gondolni, hogy bűnös a világ mert ezt-azt kínál? vagy ironikus a megjegyzés az elején és tulajdonképpen ez az értelme: mi vagyunk a bűnösök, mert vágyakozunk a "jó cuccok" iránt (vagy általában vágyakozunk).
segítene valaki?

nem mondanám, hogy a technológia maga esztétikum lenne. sokkal inkább egy gyermeteg betegségnek a megnyilvánulása. kütyüzünk, mint a gyerekek, s ennek semmi köze az egészséges felnőtté válásunkhoz, így az esztétikai érzékhez sem, vagy csak annyiban, hogy "ez tetszik és kész", szóval ízlésekről beszélhetünk....
bizonyos megrekedés történt az ipari forradalmunk óta (igen, a felvilágosodásunk tulajdonképpen debilizáció). nem más ez mint játék és öröm, amivel nincs is baj, csak a felelősségérzetünk egy gyermekével nem vetekedhet. ilyen téren alul maradtunk.
hh: megnéztem, sokat nem dobott. A metroszexuálisról kicsit szélsőségesebb volt a képem, de végülis stimmel.
Ezzel az erővel lehetne a kütyümánok technoszexuálisok, de akkor csatlakozom chimiehez és leszek chochosexualis.
Sajna nekem ez a kis figura és az ő esztétikai érzékéne felcimkézése olyan érzésekkel párosul mint a webkettes felcimkézősdi. Lehet, de minek. (és nem azt kérdőjelezem meg, hogy az a sokminden ami webkettes az jó e)