látom, másnak is jár a Bookline hírlevele, én is rácsodálkoztam, mi ez, meg hogy erről könyvet írni :)

Gondolom ez inkább a hátteréről szól a dolognak (WP), és azoknak akik nem online akarják összekeresgélni. Meg mondjuk 336 oldalt általában nem gépen olvasnak még el az emberek.

No igen, ez már régen piszkálja a csőrömet: a blogpost pont addig jó a fogyasztójának, ameddig ő a barátnőjének, azaz, ha max 20 centi hosszú, afölött már fáj.
Ennek oka maga a net-fiziológia, az átlag online nyomuló user nyakig benne a flow-ban, két gördítésnél már rángani kezd, a hosszabb kommenteket pl. alapból el sem olvassa, ez egy szimpla feltételes reflex. Éppen ezért a velősebb dolgok kiszorulnak ebből a közegből, a post web-epigramma, net-tárca, max kisesszé, és nem is szabad többet várni tőle. Nem úgy egy könyvtől, ugye (ami ettől még éppúgy lehet xar).
Tehát amúgy klasszikusan: tartalom és forma/média egysége.

a kötet ismerete nélkül szeretnék rávilágítani a könyvformátum előnyeire, miszerint: összefoglaló jelleg, az első fejezet az áttekintés, a többi a részletes tárgyalás, van eleje és vége, paperback formában elfér a strandpapucs mellett. a (jó)blogpostok színvonalas viták (debate) darabjai, eszmecserék mozzanatai, amit persze lehet követni a linkeken keresztül, vagy élőben, esetleg aktívan(vö: konstruktívan) részt vállalva a konszenzus felé vezető úton. ez utóbbi lehet akár egy linkre kattintás a digg-en, a web2 szellemében, ugye.
csatlakoznék vang_so-hoz etekintetben, valamint hangsúlyoznám mégegyszer, hogy a jól megírt könyvekre szüksége van az emberiségnek (egyelőre).
persze ettől még kiadhatták volna ingyenes cc-s pdfben is, csak úgy nehezebb rávenni a könyvesboltok népét a fülszöveg elolvasására.

A guttenberg galaxis haldoklik, de éljen a könyv!
Tudom kicsit off, de nemrégiben hallottam hogy a Széchényi Könyvtár lassan nem képes hová tenni az új könyveket, mert lassan kifogynak a helyből, és privatizálódó világunkban már az állam sem olyan elánnal támogatja a közkönyvtárat, mint régen. Volt is egy kis botrány nem is olyan régen, miszerint elégettek néhány könyvet amit nem tudtak hová tenni. Persze ez így nem igaz, állítólag a rossz tárolás miatt berohadtak bizonyos kiadványok (többségében naptárak) és toxikussá váltak. Ezzel az indokkal semmisítettek meg kb. 12 konténernyi nyomtatott papírt. Az biztos hogy a jövő egyértelműen a digitális tárolásé (lásd gugli idevágó kezdeményezéseit) és remélhetőleg a műanyagmappára hasonlító összehajthetó monitor sincs már annyira messze, mielőtt végleg kifogyunk a könyvespolcból :)

A könyveket nem kéne még leírni. Lehet aktualitásban nem tudnak versenyezni az online formákkal, de téma mélységben igen. Másrészt nem mindenki akar azzal vacakolni, hogy ő maga rágja át magát az össze bejegyzésen, hanem összeszerkesztett formában szeretné elolvasni.

Praktikusan pedig még mindig nem tartanak ott a kijelzők, hogy bármi hosszabbat az ember monitorrol nézzen, és metron se veszi elő az ember a laptopot pár megálló távolságra.

Én nagyob hiányolom blogoknál az értékesebb bejegyzések összegyűjtését is.

Én úgy látom, hogy hh nem úgy ánblokk a könyvformátumot ítélte meg, hanem azt, hogy tech/blog témában szükség van-e könyvre, vagy amúgyis mindenki netről tájékozódik.

Szerintem van értelme egy ilyen könyvnek. Egyrészt azért, mert lehet, hogy nem lesz aktuális, de afféle kapaszkodó, alapozó jelleggel, jól szerkesztett formában össze lehet szedni dolgokat. (Most nem konkrétan erről a könyvről beszélek, csak úgy általánosságban.)

Másrészt viszont, nézzük meg: HVG könyvekben jelenik meg ez a cucc. A HVG könyveinek meg nem egészen ugyanaz a célpiaca, mint mondjuk a webisztán blogé. Akik itt tobzódunk a webisztánon, nos, valamennyiünkről többé-kevésbé el lehet mondani, hogy az átlagnetezőhöz, átlagolvasóhoz képest azért eleve tájékozottabbak vagyunk webkettő, meg technikai kérdésekben. HVG könyveket meg mondjuk magas szinten iskolázott, esetlegesen menedzser-jellegű emberkék vesznek - akiknek lehet, hogy lövésük nincs erről a témáról. Azaz nekik lehet, hogy A hosszú farok (egyszerre rendeltem meg A behatolás művészete című Mitnick-könyvvel, szerintem azt hihették rólam, hogy perverz vagyok :D) vagy akár a Wikinómia marha sok újdonságot fog tudni mondani.

Mondjuk egyébként a Hosszú farok esetében bár tényleg nem mondott túl sok újdonságot nekem a témában, mégis élvezettel olvastam végig az egészet. Pont azért, mert jól meg van írva, és jól meg van szerkesztve az egész.

A könyv arról szól, hogyan változtatja meg a Wikipédia / Linux (lényegében a webkettő) az egész gazdaságot (sőt, hosszabb távon az egész világot.) Alapvetően nem a geek közönségnek, hanem az üzleti világnak szól - mondjuk a BW olvasóinak. Szerintem maga a mondanivaló 100 oldalon elfért volna, a többi ismétlés, nyomulás. Szerintem a Long Tail ennél fonosabb olvasmány, mert valóban olyan modellt ad, aminek a segítségével sok minden megérthető.
(Valóban ellentmondás az is, hogy az együttműködésen alapuló, nyitott kultúráról egy "zárt" könyvet írtak. (Némileg szépít a helyzeten, hogy van hozzá egy wikis függelék, ami a könyv honlapjáról éwww.wikinomics.com érhető el.)

Én is megvettem mindkét könyvet, no nem mintha annyi sok újat mondtak volna, de
1. mint a témával foglalkozó egyetemi embernek (illetve a téma gazdaságtanával) nagy szükségem van, főleg a bibliográfiai részekre
2. még mindig egyetem miatt: egyelőre jobb ilyen könyvből idézni egy cikkben, mint egy blogról, de majd persze ez is változik
3. kellemes olvasmányoknak tűntek beleolvasgatva a könyvesboltban (persze neten rendeltem :) )