Avagy, hogyan szervezzük a to-do listánkat a levelezőnkben. Miért fontos ez? Sokat próbálgattam már to-do lista alkalmazásokat, így például a Remember The Milk-et is, és valahogy mindig arra a megállapításra jutottam, hogy a nagyon szofisztikált teendőkezelő/feladatkezelő alkalmazásokat unatkozó projektmenedzsereknek találták ki, és nem azoknak - ide sorolom magamat -, akik tényleg szeretnék hatékonyan követni teendőik listáját.

A legjobb to-do rendszer valahol a bevásárló cetlinél kezdődik. Ráírjuk, hogy mit kell venni, és a közértben szépen pipálgatunk/áthúzzuk azokat az elemeket, amiket már bepakoltunk a kosarunkba. Fizetünk. Biztosak vagyunk benne, hogy semmit nem felejtettünk el. Szóval a projekt ki van pipálva, na.

A bevásárló cetli tehát a projektmenedzsment alfája. Na de mi az omega? Ha online környezetben dolgozik az ember (vagyis olyan környezetben dolgozik, mint mi mindannyian), akkor nyilván adódik, hogy olyan feladatmenedzselő alkalmazás kellene, ami tényleg használható, tényleg kézhez áll, nem túl bonyolult, de azért elég szofisztikált ahhoz, hogy a karácsonyi vásárlás, a hobbifocizás és az adóbevallás ne kerüljön ugyanabba a kalapba.

Kezdetben Wordpadet használtam erre a célra. Az Asztalon feküdt egy fájl, amiben ott sorakoztak a teendők, és amit már megcsináltam, amellé betettem egy ikszet. Időnként kitörölgettem a beikszezett elemeket, és így megmaradtak az elhalasztott, el nem végzett feladatok.

Aztán, már a Google Desktop korában a Desktop saját to-do listáját használtam erre. Csakhogy sokkal kevesebbszer nézek rá a Google Desktopra, mint gondoltam. Így lazán megtörtént, hogy asap teendőim hiába sikítottak a Desktop to-do listájában, ha egyszer nem néztem a monitornak abba a szegletébe. Idegesített is a Desktop, zabálta a gép erőforrásait, ráadásul asztali szoftverről beszélünk. Gyorsan eltűnt a gépemről.

Aztán maradt megint a dokfájlba mentés. Míg nem összetalálkoztam a Lifehacker egyik postjával (a linket most nincs kedvem megkeresni, aki látja, kommentezze be), amiben a Gmail to-do listaként való használatáról volt szó. A megoldás valahogy így szól röviden:

van egy gmailes emailcímünk. Például: webisztan@gmail.com. Ha az előtaghoz hozzáadunk egy plusz jelet, és utána írunk bármit, akkor attól még a levelek a webisztan@gmail.com-ra fognak megérkezni. Tehát a webisztan+todo@gmail.com is megérkezik a levelesládámba, csakhogy a feladó egyedisége miatt a Gmailben erre a címre külön be lehet állítani egy filter+label párost. Na most, ha a webisztan+todo@gmail.com címre szűrök, és erre a címre csinálok egy "todo" névre keresztelt labelt, akkor ha erre a mailcímre küldök a jövőben emailt, akkor az a "todo" label alá fog beesni. Szóval egy primitív teendőlistaként fog működni a Gmailem egyik címkéje.

Az elmúlt egy évben ezt a módszert használtam. Főleg az egyszerűsége miatt nagyon bevált. A levelezőmben töltöm a legtöbb időt, úgyhogy mindig szem előtt van a "todo", és felvenni sem felejtem el a legújabb teendőket. Hiszen a Gmail fiókom mindig nyitva van.

És akkor következzen a post szép keretbe foglalása. A Remember The Milk blogjának tegnapi postja szerint elérkezett a kánaán: csináltak egy olyan Firefox-kiegészítést (itt van), mely beépül a Gmail jobb hasábjába, és így gyakorlatilag olyan, mintha a Google-nak saját teendőkezelő alkalmazása lenne a Gmailben.



Nagyon klassz. Engem a sírás környékezett, amikor megláttam, hogy mennyire szervesen és klasszul, hatékonyan integrálódik a Gmailembe ez az alkalmazás. Le a kalappal. A Gmailnek már régen tudnia kellene ezt. A RTM-kiterjesztés hátránya, hogy minden Gmailbe lépéskor egyszersmind fel kell menni az RTM oldalára is, és belépni. Ezt a folyamatot meg lehetett volna oldani a Gmail felületén is. Na de sebaj, majd a következő verzióban. Addig is:
Fuck you, lazy project managerz.

Címkék: google gmail how to rtm to do