Pár napja olvastam a Valleywagen, hogy a Google ifjú alelnöke, Marissa Mayer szójáték áldozata lett. A San Francisco magazinban megjelent egy írás róla. És a szerkesztők - nyilván a kreatív címadás hvg-s magasságaiban szárnyalva - azt a címet adták az anyagnak, hogy Googirl. A szójáték persze elsőre talán még frappánsnak is hathat. Ám az amerikai szlengben a "goo girl" nem túlságosan hízelgő fordulat. A cikk online verziójában - a Valleywag post nyomán - lecserélték a címet "Googirl"-ről "The adventures of Marissá"-ra. Így már csak a magazin print kiadásának több mint százezer olvasója kuncoghatott a félresikerült szójátékon.

A Valleywag meg rászállt Mayerre. Legutóbb egy névtelen olvasói levelet közöltek, melynek szerzője azt állítja, az alelnök az egyik leginkább utált munkatárs a Google-ban. Hát nem tudom. Én a tavalyi európai (párizsi) Google Press Dayen találkoztam Marissa Mayerrel, és ott például elég jól bírta a megpróbáltatásokat. Történt ugyanis, hogy a Press Day előtt elment a wifi, beázott a tető (az előző napi esőzések miatt), és Mayer prezentációja közben egyszerűen elment az áram. Aztán a projektorok, gondolom generátorról, kaptak áramot, de a pulpituson teljes sötétség volt. Mayer pedig - sajár píárjára ügyet sem vetve - megtartotta prezentációját a Google Universal Searchről. Szóval bennem pozitív benyomást keltett. Még akkor is, ha - Google-alkalmazotthoz mérten - a komolyabb újságírói kérdésekre rendre kitérő választ adott.
Így nézett ki a sötét színpad az én székemből:



Mayer sajtószereplését amúgy a Wired is megzenésítette. Igaz, ők nem a friscói cikk címén, hanem Mayer sütiimádatán köszörülték a billentyűzetüket. A Google-vezér azt is elárulta, hogy a sütik iránti rajongása motiválja a munkában. Szóval minden Google-munkatárs, akit Mayer órákig várakoztat, vegyen egy hatalmas Goo....gle... kosaras sütit.

GOO's main goal is to offer (...) incorporating an extreme back-to-basics philosophy. (wp)