Elbutít-e a Google? Nem tudom, tehát megguglizom.

Once I was a scuba diver in the sea of words. Now I zip along the surface like a guy on a Jet Ski.

- Nick Carr mereng mostanában azon, hogy vajon a Google tényleg elbutította-e. Pontosabban, azzal, hogy a web, mint állandóan jelen lévő információforrás, átalakította-e a gondolkodását. Éppen úgy, ahogyan egykor Nietzsche gondolkodására és írásaira is hatással volt, hogy kézírásról írógépre váltott.

Carr és ismerősei azt tapasztalják, hogy minél többet használják a webet, annál nehezebb számukra elmélyedni hosszabb szövegekben. A web az azonnali információszerzés médiuma. Arra szoktat minket, hogy mindent nagyon gyorsan, nagyon zanzásan, tömören kapjunk meg.

Az én generációm, mely az első, weben szocializálódott nemzedék, ha felteszi a kérdést, hogy mi az a mindfullness, első dolga, hogy megguglizza, vagy a Wikipediához forduljon segítségért. És a Wikipedia vonatkozó szócikkének bevezetője elegendő információval fog szolgálni ahhoz, hogy mondatot alkothassak ezzel a fogalommal. Azt hiszem tehát, tudom, mi a mindfullness.

Nem fogok könyvekben elmélyedni, nem törekszem arra, hogy megértsem a mindfullness lényegét. Nem törődöm azzal, hogy megértsem Buddha tanítását, a buddhizmust magát. Tudom, mi a mindfullness: az a két mondat, amit visszadob az internet.

Elegendőnek fogom tartani azokat az információmorzsákat, melyeket másodpercek alatt fe ltudok szippantani, egy vagy két jól irányzott kereséssel.

Jogos tehát a kérdés, hogy visszahat-e ez a fajta tevékenység, szokás a gondolkodásunkra.

Nyilván ez a generáció már nem pontosan ugyanazt érti tudás alatt, mint a korábbi generációk. Ha információra van szükségem, tudom, hogy pillanatok alatt választ fogok kapni - az internet segítségével - a felmerült kérdésre. Ez a tudás azonban nem ugyanaz a tudás, mely tanulási folyamat eredménye. Azonnali, rövid szavatosságú tudásokkal, információkkal cakkozzuk ki a memóriacellákat az agyunkban.

Számomra a komolyabb, mélyebb meggyőződéseim, ismereteim még mindig abból a tudásalapból táplálkoznak, melyet az offline érában szedtem föl, könyvekből, egyetemen, könyvtárban, a világra nyitott és a világ iránt érdeklődő ismerősőkkel folytatok beszélgetésekből...

Volt idő, amikor helyesen írni például tudásnak számított. Amikor a szótárazás még elfoglaltság volt. Mára a szótárprogramok és spell-checkek korában a "helyesen írni", nem jelent mást, mint "hozzáférni a megfelelő programokhoz". És "tudni" is egyre inkább annyi, mint "hozzáférni a nethez", vagy: "tudni keresni a weben".

Mindebből persze nem az következik, hogy az internet a lusta emberiség méltó büntetése. Hiszen az internet valós igényeket elégít ki. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy netezzen. És valahogy a világ, Platón kora óta sem változott: az emberiség túlnyomó többsége sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó (vagy nem állt módjában) mélyíteni tudását. Más kérdés, hogy lehet, hogy éppen az internet döbbenti rá az írástudó eliteket arra, hogy valójában ők sem szorgalmasabbak.

Lehet, hogy csak nincs önuralmunk legalább néha a nehezebb oldalán megmászni a hegyet. És egy idő után már számításba sem vesszük a fáradtságosabb, de kecsegtetőbb ösvényeket. A könnyebb út formálja a tudatunkat. Tao light.

The knowledge must constitute some sort of representation of "the outside world", or ways of dealing with it (directly or indirectly).
(via Wikipedia :)
Címkék: google filozomatika
2008.07.03. 13:16. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nem is beszélve arról, hogy mennyire kétes értékű ez a tudás, hiszen a Google is tévedhet.
Ráadásul nem is mindig csak kis dolgokba.
Pont most írtam arról, hogy pl. a térképükről hiányzik néhány apróság. Olyanok, mint egy híd. Ez pedig a közlekedni tudást, az út megismerését jelentősen befolyásolhatja, ha éppen arra mennénk...
Linkre kattintva a részletek.

nem a google teved, max a talalati oldal.
Ez túlságosan összetett kérdés, ahhoz hogy egy blog postban és annak kommentjeiben ki lehessen vesézni. Mindazonáltal érdekes téma, valós jelenség. Magunkon is tapasztaljuk. Én személy szerint nem érzem magam butábbnak azért, mert gyorsabban jutok hozzá a számomra szükséges információhoz egy adott szituációban. Természetesen ha pl. az ember (értelmiségi) munkájához szükséges tudásról van szó, azt érdemesebb tanulással és gyakorlással elsajátítani, különben a munkaidő fele a keresőszavak beírogatásával és a találatok böngészésével menne el. :)
(a vessző az "ahhoz" szó után van..)
Hát nem tudom, ha nekem nem jutott régen eszembe egy szó, vagy nem tudtam, mit jelent, akkor az Értelmező kéziszótárhoz vagy az Angol-magyar szótárhoz fordultam, amikben még rövidebben van minden leírva, mint a Wikipedián. Szóval nem érzem magam butábbnak attól, hogy a neten csinálom ugyanezt, csak hatékonyabbnak.
Mellesleg a web2 korszakában *igenis* tudásnak számít a helyesírás. Csak végig kell nézni a blogszféránkon.
hírbehozó: a felhasználó számára a google leggyakrabban maga a találati oldal. :-)
1. A helyesírást

nem lehet prgmokkal pótolni jelen állás szerint, és ez így lesz még vagy 5 évig. De ha lehetne is, a stílusnak még ennél is hosszabb időt adok.

2. A műveltségről:

Nincs szánalmasabb figura, mint aki hatalmas műveltséggel rendelkezik, fejből idézi az összes XVI. századi angol királydrámát eredeti nyelvezettel, _de_ nem tudja, hogy milyen színű vezetéken szokott menni a fázis, és hogy egyáltalán mi az a fázis.

Nem a bölcsészeket fikázom most (pedig!), hanem azt próbáltam szemléltetni, hogy van
- "felesleges" műveltség, ami igazándiból nem teljesen felesleges, mert bár nem rossz az, ha egy magyar anyanyelvű fejében "ott van a Toldi", és attól se leszel hülyébb, ha tudod a királyok uralkodását, de az efféle ismeretanyag semmiképp nem nevezhető praktikus tudásnak, hatása legfeljebb közvetett;
- "majdnem felesleges" műveltség, ami 10 másodperc gúglizás-wikipédiázás után előkereshető, pl. a 6502-es processzornak hányféle shiftelő utasítása van, és azok közül melyik hogyan hat a flagekre ... azért "majdnem" feleselges, mert ha egy Plus/4 demót akarsz írni, jobb, ha a fejedben van, de legalábbis már egyszer ott volt, és elég csak "update-elni" a tudást;
- "internetről megszerezhetetlen" infó, na, ez az, amiről valójában írni akartam.

Az, hogy milyen színű vezeték a fázis, biztos megvan az interneten, de vagy nem tudsz rákeresni, vagy már rég rossz, ha ezt is keresni kell. De ez még istenes, mert ha kibontasz egy vezetékes dobozt, valószínűleg elcsodálkozol a különböző színű vezetékeken, és esetleg rákeresel, miért is ilyen tiri-tarka. De ha valami grafikai prgmot írsz, és nem tudod, hogy mi az a double buffering, akkor ott már nincs az orrod előtt a "színes vezeték", ami láttán gondolkodóba esel, és rákeresel, szóval nem fogsz rákeresni a "double buffering"-re, ezért villogni fog a kép. (Sántít a példa, mert a framework vagy a platform feltehetőleg rákényszerít a double bufferingre, de nézzétek el nekem.)

Valószínű az lenne a megoldás, ha az iskolában nem a "kigúglézhető" tudást tömnék a fejünkbe, hanem megtapasztaltatnák (de szép szó) azt, amit csak megtapasztalás által lehet megszerezni.

Mert az aztán tényleg effektív és csodálatos, amikor valaki mindenhez - de legalábbis a munkájához - ért annyira, hogy amit nem tud, azt 10 másodperc alatt beszerzi az internetről: optimális "ember-gép kooperáció", mint ahogy a sci-fi írók jósolták 2000-re.
De szép baráti beszélgetéseket tudok elképzelni egy sör mellett az áramkörökről és a vezetékek kötéséről.
a tudás ma már nem azt jelenti szvsz, h mi van a fejedben lexikálisan. azt jelenti, hogyha valamire szükséged van, akkor tudd, hol kell keresni. lehet az a memóriád, egy google találat, egy megfelelő személy a kapcsolati hálódban...
Igazat tudok leginkább adni. Régen volt néhány bookmarkom weboldalakról, aztán átálltam rss-re, így még gyorsabban jön az info. Aztán sok volt látogatni az oldalakat a teljes cikkért, így már csak gyorsan átszemezem a leadet. (Főleg szakmai források). Most már a címeket ugrom át gyorsan, és bill.kombóval próbálok átszáguldani rajta. Mire a végére érek már közel agymosottnak érzem magam. Rövid információ szeletekkel tömöm meg magam, aminek a vége az, hogy egy könyvet is csak átlapozni akarok, hogy hol van az a lényeges rész ami érdekel. Nem az internet a hibás, hanem az emberi mohóság, "mert ki***ott mohok" - már aki. Arra értem ezt inkább, hogy ha van egy hír amit 10mp alatt át tudok nézni, akkor miért ne nézzek át 6ot egy perc alatt, minthogy végignézzek valamit és elég legyen annyi. Mikor eszembe jut könyvlapozgatáskor, hogy kár, hogy nincs kereső a könyvben.
De visszatérve a témához inkább. Az információ szeletek ténylegesen egy író szüleményei vagy épp egy 17 éves bloggeré, erre alapozni további tudást és megbizonyosodást, hiba. Az információ szelet pedig önmagában még nem "egy" információ. Így még a kék is lehet piros és fordítva..
lamzozo: Rossz blogokat olvasol. Azért nemcsak az van az interneten, hogy "new generation iPhone photos leaked". Az viszont igaz, hogy k. nehéz normális "RSS-portfóliót" összeállítani, ami ha nincs, akkor tényleg csak átszáguldasz "felette".

Na, manapság ez a tudás, a "DJ-tudás", az információs szett összeállításának művészete.
hh: ezek tök jó odalak, de

Több éves DVB témájú prgmozás után most volt először szükségem rá, hogy az MPEG stream-be belenézzek. DVB témában, ha nem is tudom az összes section-t, meg hogy hányadik bittől kezdődik a micsoda, azért tudom, hogy van olyan, hogy Adaptation Field, és pl. felismerem egy prgmban, hogy aha, itt nézi, van-e AF., vagy ha nekem kell csinálni, 10 másodperc gúglizás után megvan, mivel otthonosan mozgok benne.

No de vért izzadtam, mire megtaláltam azt a nem túl bonyolult infót, hogy egy mpeg2 PES-ben, mi a lóf. jelzi a GOP-ok határát (ott lehet elvágni a stream-et).

Baszki, kerestem, kerestem, és sehol nem találtam meg, hogy a GOP headert ilyen meg ilyen byte-sorozat jelzi, helyette találtam szép színes ábrákat, amelyekben lerajzolják, hogy így néz ki egy GOP, IPPBP-IPPBP vagy IBPIBP, meg itt lehet elvágni (bingo!), meg van open meg closed GOP, de hogy mi a fszom jelzi, hogy hol kezdődik: néma csend. A doksikban nem voltak számok (offset, értékek), csak színek.

Legalábbis _én_ nem tudtam értelmesen keresni, mert egy barátom viszonylag jó doksit keresett elő nekem, legalábbis ahhoz képest, ami egyáltalán van a neten.

Szóval valamiféle alaptudás kell, vagy képesség - ami ebben az esetben nekem hiányzott. Sajnos, a howstufworks szintű site-ok ilyen mélyen már nem segítenek.

Nem is szólva arról, hogy erről nincs a neten semmi, mert aki ért hozzá, az splicing prgmot gyárt. Lassan én is ;-)
Én már középiskolás koromban is azt vallottam, hogy a lexikális tudást hagyjuk meg a gépeknek. Félúton vagyunk az implantok felé, nemsokára nem fogjuk érezni a különbséget. Az érzelgős öregedős konzervatív nyivákolás pedig csak az átmeneti generációk egyedeit támadja, akik fél lábbal még a régi, fél lábbal már az új világban vannak - a most felnövekvő generáció éppolyan szükségtelennek fogja találni mindazt amit néhány egyszerű algoritmus segítségével elérhet, mint amennyire a cikk szerzője feleslegesnek tartja mondjuk azt hogy fejben tudjon hexadecimálisan számokat összeszorozni, assemblyben kódot írni, vagy lyukkártyát felprogramozni. Fejlődik a világ, furcsa hogy pont itt merülnek fel bizonytalankodások ezzel kapcsolatban. Mi, fejlesztők, ezért vagyunk. Örvendjünk hát, inkább, és a robotikus magolás helyett foglalkozzunk azzal, ami valóban emberivé tesz minket: álmodjunk nagyokat, legyünk kreatívak, ésígytovább. Amit gép el tud végezni, azt embertelenség emberekre hárítani.
Mekkora hülyeség ez az egész cikk!!
dH2K: Na és mit szólsz ahhoz a prgmozógenerációhoz, amely úgy nő fel, hogy nem tudják, hány bit van egy byte-ban, meg fgjuk sincs, mi az az overflow, mi a különbség a signed és az unsigned között és mi lesz, ha kevered őket?

(Más szakmából is lehetne hozni példákat, én ezt ismerem.)
ha azt hallom, h mindfullness, es egyaltalan van jelentosege, h tudjam, mi az, en is rakeresek a wikin. aztan az elso nehany mondat alapjan, ami nagyjabol leirja, h mi az, eldontom, h erdekel-e ez egyaltalan, es ha igen, tovabb olvasok, ha megjobban erdekel, veszek rola konyveket, v elmegyek egy guruhoz, v mittomen, illetve, mint ez esetben, eldontom, h nem erdekel, es nem olvasok tovabb. es nem fogom azt hinni, h bufe vagyok mindfullnessbol.
nem leszel hülyébb, csak lustább...

Régebben az emberek olvastak és ebből alakult ki a lexikális tudásuk. Manapság meg zombul mindenki és ha kell valami akkor gugli. Ha nincs gugli akkor meg feltépi az ereit.
Ez akkor gáz, ha sík hülye vagy és szakemberként dolgozol csak guglira alapozott tudással. Szerintem.
Ez a sekély tudás-elmélet már megjelent valamelyik mások blogon is, és már ott is nagy baromságnak tartottam, talán egy, a rendszerváltás/számítógépesítés után írni megtanult (boldog) nemzedék kisebbségi komplexusának. Valszeg aki ilyeneken tipródik, az nem élt a nyolcvanas években, amikor pl. a csillagászatról a plebs számára elérhető tudást ugyanaz a 8-10, minden könyvtárban elérhető könyv jelentette, a felük legalább öregebb volt 10 évnél (egy gyorsan fejlődő tudományágban). Persze hogy alaposan tudtuk azt a két fejezetet, aminek most minden mondatáról külön Wikipédia-szócikk van, aminek csak az első 10 mondatát olvassuk át. Ma már feelingje van minden fekete-fehér képnek, mert ma már a legnyomorultabb dolgokról is színes képek áradata szól. Akkor az volt a realitás.

Csak akkor a lényeg maradt ki, a big picture és a nagy összefüggések felismerése, nem utolsósorban azért, mert a nagy képnek csak a közepét láttuk, azt is megsárgult, régi fotókon.

Irigylem azt, akinek ilyen problémái vannak.

Az egyébként más dolog, hogy a magyar oktatás még húsz év múlva is (ugyanazokat) a lexikális ismereteket fogja szajkózni, amik egyébként legjobb esetben is elavultak, de gyakran tárgyi tévedésekkel is terheltek.
Nem vetem meg a szépirodalmat, de olyan író könyvét, amit az iskolában tanultam, nem olvasnám el. Megundorodtam tőle. (Pedig jó tanáraim voltak)
en nem azt allitom, h konyvek olvasgatasaval okosabbak leszunk, mintha anetrol gyujtenenk be informacioka.t csupan azt, hogy utobbi esetben valtozik a vilagkepunk is. a guglizas es a netezes visszahat a gondolkodasunkra valamennyire. ez az allitas.
ern0, azért ez elég egysíkú gondolkodás. Nyilván neked szükséged van erre a tudásra, mert ezzel dolgozol, de egy pszichológusnak/közgazdásznak/orvosnak/kutyakiképzőnek meg az a teljesen felesleges tudás.

A lexikális tudásnak is több szintje van: tudni, hogy mikor alapították athént nem túl "fontos", de ismerni az athéni demokrácia alapelveit már igen. Egyszerűen azért, hogy el tudd helyezni magad a világban, értsd a folyamatokat. Nem csak a konnektort kell tudni megszerelni, az életnek is több szintje van.

Neked magától érthetődő, hogy mi a fázis vagy a föld. Másnak pedig az, hogy mit kell tenni, ha kiütésed lesz a kezeden, vagy mi történik, ha egy faluban szennyezetté válik az ivóvíz, vagy hogy melyik gombát lehet megenni az erdőben.

Azért van a villanyszerelő, hogy tudja helyettem, és azért van a biológus vagy a biomérnök, hogy tudja helyetted.
Volt már olyan, hogy kezembe akadt egy (ingatlan)hirdető újság és eszembe jutott, hogy megnézném ezt vagy azt. Első (nem is tudatos) gondolatom az volt, hogy Ctrl-F. Rögtön utána ledöbbentem, hogy pár hónap masszív böngésző- és readerhasználat során mennyire elszoktam a hagyományos formáktól.
Nagy kényelem, hogy kérdésünk felvetése után másodpercekkel releváns, könnyen használható adathalmazt kapunk, de nem hiszem, hogy ez oka lenne hozzáállásunknak.
Evolucio, ern0, mara latod eltunt az athuzas is a nulladbol. ;)

Persze ha latok egy captchat, sose tudom most az 0, vagy O, szoval ez nem pozitiv fejlodes.

Egyebkent rengeteg olyan programozasi terulet van, amire aztan googlizhat az ember, semmilyen ertelmes talalat nincs ra.
Na azért a helyesírás (főleg magyarul) hál'Istennek nem merül ki a helyesírásellenőrzőnél. Egyebe-külön? Kötőjel? Játszanak, vagy játsszanak? Stb...
Visszahat, nana. :) Az ilyen posztjaid a legjobbak. Grat!
Szűrtem azt az Rss listát, kb 40 feedet kigyomláltam, mondjuk úgy, hogy a szűrőn fennmaradt a jobbik része, pl webisztán :P.
Nem azért száguldok mert, nem érdekes, hanem mert "nem jut idő a másikra", így viszont felületes kis szeleteket kapok több helyről. De lehet megoldás, hogy 4-5 feedre átállok vagy épp kihúzom a kábelt a falból. :)
Ha konkrétan én keresek valamire az nem rossz találathoz vagy szemezgetéshez vezet, ott vannak a próbálkozások is a szemantikus webre. Ami a jövőben elősegítheti, hogy az legyen amit keresünk és helyesen.
Mondjuk ha nem tudokk valamit, és érdekel, akkor már csak rákeresek...

Ez nem butít, csak kényelmesítt...

Mégis csak konnyebb bepötyögni pár kulcsszót, mind felkelni a kényelmes fotelból / székből egy konyvért, és keresni benne. :D
Nem tudom mit paráztok!!!

A google-val sokkal több a net és könnyebb, most meg panaszkodtok!!!

Hát basszátok szájba magatokat hülyék, nem a google butulnak bele az emberekm meg egyébként is a google úgy fejlődik, ahogy a felhasználók elvárásai megkövetelik, végre itt egy cég amelyik segít nekünk és közben nem húz ki a zsebünkből 1 forintot sem... na mindegy kár belétek, ha olyan okosak vagytok míért nem húzzátok ki a kábelt a falból??? nyasgem!
"a guglizas es a netezes visszahat a gondolkodasunkra valamennyire"
Igen, de te ezt negatív dolognak fogod fel. Holott ez lehet kimondottan pozitív is. Csupán attól függ, hogy hogyan használod. Van aki a könyveket is csak gyorsan átfutja, meg a net nélküli múltban is így tett. Van aki pedig a gugli és a wiki segítségével elmélyül egy-egy témában.
Szóval, amit ki akartam hozni belőle: attól, hogy te rosszul élsz az internet nyújtotta lehetőségekkel, nem biztos, hogy mások is ezt teszik.
Ez túl gyenge állítás, hogy "visszahat". Teljesen üres.
Nekem mar a nagy google elotti idoben is ugy tanitottak, nem az a fontos, hogy mindenre tudj valaszolni, az a fontos, hogy tudd hol talalod a valaszt..

szoval semmi nem valtozott ezen a teren
Ahogy a kommenteket elnézem, elég kevés embernek jött át abból valami amiről a post szólt. A lényeg valami olyasmi, hogy az információszerzés/tanulási folyamat, alakítja az ember gondolkodásformáját, és az internettel ezek teljesen megváltoztak. Ha az ember csak egyszerű nyelvezetű, zanzásított cikkeket fogyaszt, akkor pont az értelmező, kritikai(na nem a flame) gondolkodás veszik el. Törekedni kell itt is a helyes arányokra. Az ember persze nagyon kevéssel is be tudja érni, lásd filmeknél akció/vígjáték/pornó.
Engem az ilyen "információmorzsák" (iszonyat sokszor szerepel itt ez a szó) mindig is idegesítettek, semmi lényeg, csak a felületet karcolgatják. Valószínűleg ezért nem fogott meg a Twitter sem eddig. De ha valakinek ez kell, nekem semmi bajom vele, én inkább olyasmiről olvasok, ami érdekel, arról viszont többet. Az infómorzsákat meg csipegesse, aki akarja :)
Az allitas ha jol ertem az volt, hogy az informacio konnyu kereshetosege hathat negativan (is, ha nem figyelunk fel erre a hatasra). Az, hogy most a talalat minosege milyen, az egy tok fuggetlen kerdes.

Hogy a multban szotaraztal az rossz pelda. Illetve jo ellenpelda. Ha a multban kiszotarazott valamit a tobbseg, akkor jobban motivalva volt arra, hogy megjegyezze az uj szot egyszeruen azert, mert maceras ujra kikeresni. Most ez nincs igy. Ettol meg tudatosan figyelhet az ember arra, hogy tenylegesen megtanulja es megjegyezze a fontos infokat, de ez az automatikus (es esetleges) motivalo faktor eltunt.

Masik hatasa ugyanennek a jelensegnek, hogy mennyire (kevesbe) tornaztatjuk az agyunkat egy bizonyos informacio elohivasahoz. Ha 3 perc kiszotarazni valamit, akkor atlagos esetben tovabb fogok agyalni, mint ha 3 masodperc. (Marpedig ha vegul megis sikerul elohivni az infot az sokkal jobb tanulas, mint ha megnezem.)

De azert aggodni nem kell, mert onnantol kezve, hogy felismeri az ember, hogy eltunt ez az esetleges motivator, maganak meg probalhatja memorizalni a dolgokat. Mar csak azert is, mert ami nem a fejemben van, hanem a weben, azt (egyelore) gondolkodashoz nem tudom felhasznalni. Mas kerdes, hogy megnezek valamit, mert rafutottam, es szukseg lenne ra, es mas, hogy tudom, ezert egy problemat jobban atlatva talan total mas megoldast valasztanek.

A konnyen elerheto infoknak hala kialakult az az egyebkent elore megjosolt jelenseg, amit 10-12 eve mar emlegettek infotainment neven: a szorakozasert onmagaert valo (felszines) informacio szerzes. Az orakig tarto wikipeida szorfoles pl. ez. Abbol sok haszna nem lesz az embernek (igazi tudast igy nem fog felszedni), de valami felszines ismeretet talan igen, ami a kesobbiekben ha szukseg lesz ra segithet. De ezt meg nem szabad osszekeverni az igazi tudassal, igazi informacio szerzessel.
"Volt már olyan, hogy kezembe akadt egy (ingatlan)hirdető újság és eszembe jutott, hogy megnézném ezt vagy azt. Első (nem is tudatos) gondolatom az volt, hogy Ctrl-F."

Nekem akkor szokott ilyen lenni, mikor véletlenül elszólok valamit, vagy beszólok valakinek, akinek nem akarok, és már nyomnám a Ctrl+Z -t, mikor ledöbbenek, hogy itt ilyen nincs...
Ugye ez a "mindfullness" valójában mindfulness, nem egy új szó?