Jóidős tippek neonomádoknak

Ha már így benne vagyok ebben az egészben, gondoltam, leírom a tapasztalatokat. Pár dolog következik tehát, amik hasznosak lehetnek azoknak, akik random helyeken szeretnének belemélyülni napi notebookigényes teendőikbe.

 

Társuljunk

Senki nem hagyja szívesen őrizetlenül notebookját és egyéb dolgait. És ha olyan helyen ülünk, ahol pultnál kell rendelni, esetleg dolgunk akad a mellékhelyiségben, nem árt, ha van valaki, aki vigyáz értékeinkre. Rendszerint két megoldás kínálkozik. Vagy összehaverkodunk a személyzettel, és bízva éles szemükben, rájuk bízzuk dolgainkat arra a pár percre.

Vagy összehaverkodunk valakivel. Utóbbi megoldás akkor működik jól, ha kölcsönös a figyelem. Ha megérkezünk a kávézóba, keressünk neonomádokat. Társuljunk be az asztalukhoz. Beszéljük meg előre, hogy mire kell figyelni, amíg távol vagyunk. A neonomád közösség éppen olyan, mint minden más szubkultúra: összetartó. Önmagában az a tény, hogy notebookkal, magányosan dolgozgatunk egy helyen, szimpátiát ébreszt sorstársainkban. Úgyhogy általában könnyen születnek alkalmi ismeretségek. És így gépünket, jegyzeteinket, táskánkat sem kell féltenünk.

Plusz egy előny: nem árt a munkát néha kötetlen beszélgetésekkel megszakítani. Ellazít, segít kikapcsolni. Viszont ügyeljünk arra, hogy ne forduljon együttkocsmázásba az együttdolgozás. Mert abból minden lesz, csak hatékony munkaórák nem.

 

Zavaró körülmények

Nagyon fontos peremfeltétel, hogy a munkánkat ne akassza meg külső körülmény. Ha például kevés vagy messze van csak konnektor, abból csak szenvedés lesz. Koncentrálni nem fogunk tudni a munkára. Állandóan az aksi ikonját fogjuk bámulni, bűvészkedünk a notebook fényerejével, stb. Egyből kérdezősködjünk, ahogy beértünk a helyre. Hogy egyáltalán szabad-e áramot használni, és ha igen, a személyzet melyik asztalt, fotelt, széket ajánlja.

Az áram mellett a wifi is külön tényező. Ne higgyünk a "free wifi" matricáknak. Mielőtt nagyon belemélyednénk a munkába, teszteljük le, hogy valóban stabil és megfelelő-e a sávszélesség. Ha nem, ne habozzunk, álljunk tovább.

A harmadik zavaró körülmény szokott lenni, ha a helyen túl nagy az alapzaj. Ne hagyjuk önmagunkat becsapni: ami 10 percig tűrhető, az nem biztos, hogy órákig is elviselhető. Úgyhogy ügyeljünk arra, hogy inkább magányos neonomádok, újságolvasók, reggelizgetők, ebédelgetők közelében telepedjünk le, és még véletlenül se egy folyamatosan telefonáló yuppie, esetleg előleánybúcsú, vagy man's club asztaltársaság tőszomszédságában.

Szükségmegoldás, ha munka közben zenét hallgatunk. Ez általában működik, de nem mindenkinél. Erőltetni nem szabad. Akit nem nyugtat meg a munka közbeni zenehallgatás, az inkább keressen magának csendesebb zugokat a kávéházi helyeken.

 

Ütemes rendelés

Elsősorban kávézókban eshetünk abba a hibába, hogy már az első egy órában kikérünk két nagy bögre kávét. Érdemesebb ásványvízzel kezdeni. Aztán, amikor már tényleg fáradunk, lehörpinteni az első kávét. Ne feledjük, csak azért mert kávézóban ülünk, még nem kötelező egyből kávézással indítani. Igaz ez söröző-sör, illetve étterem-étel relációban is. Ha már túl sok a kávé, én koffeinmentesre szoktam váltani. Ha a koffeinbevitelt meg kívánjuk szakítani, legjobb, ha eszünk valami kiadósat. Nem szendvicseket, hanem valami meleg ételt. Ne feledjük, reggeli/ebéd/vacsora közben éppen annyira fölösleges dolog komolyabb munkákkal foglalatoskodni, mint otthon vagy munkahelyen. Adjuk meg a módját: az étkezést maximum céltalan böngészgetéssel, olvasgatással párosítsuk.

 

Változatosság

Ne essünk abba a hibába, hogy úgy viselkedünk neonomádkodás közben, mintha munkahelyen ülnénk. Ha azt érezzük, hogy már rég óta a szokott helyre járunk, ugyanazt essszük és isszuk minden nap, ne legyünk restek felfedezni új helyeket. Ha például 2-3 órát ültünk egy kávézóban, és esetleg van mobilnetünk, kikapcsolódásképpen üljünk ki egy parkba, keressünk egy félreeső padot, árnyékos gyepet. Általában is igaz, hogy a környezetváltozás inspiráló és segít abban is, hogy elhitessük agyunkkal: felfrissültünk. Szóval váltogassuk a helyeket. Végülis ez az egészben a legjobb: hogy megtehetjük.

Címkék: how to neonomád
2009.04.23. 19:03. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Számomra még mindig nagyon utópisztikus ez a neonomádságnak nevezett téma. Tényleg van aki heti 5 nap állandóan kávézókban lóg, és ott írja a kódokat?
@doors: szerintem igény lenne rá. De vélhetően nagyon kevés ilyen ember van.
A jó munkakörnyezet, a jó csapat - engem legalábbis - inspirál, feltéve, ha csoportmunkáról van szó (eddig még mindenhol szerencsém volt).

Ha magam dolgozom a magam dolgain, akkor meg full koncentráció van, amibe - nekem legalábbis - nem fér bele egy kávézó.

Egyszóval nekem is eléggé utópisztikus a téma, lehet, hogy mondjuk egy reklámszakembereknek, dalszövegíróknak és egyéb szellemi szabadfoglalkozásúaknak jól jöhet az ilyesmi, de azt simán nem hiszem el, hogy egy építészmérnök vagy egy programozó hatékonyabb lesz egy kávézóban/teázóban.
Az biztos, hogy a távmunka nagyon előretört.
Gyakorlatilag személyesen nem találkozom a kollégáimmal.
Megtehetném, hogy kávézóból dolgozzak, csak nem tudom, hogy mi az olyan jó benne.
Ha újságíró lennék, vagy valami hasonló, akkor jobban el tudnám képzelni a kávézóból dolgozást, de egy programozónak nem annyira passzol.
Meg nem is szeretek laptopbillentyűzettel, laptopmonitorral dolgozni. Csak ha muszáj.
Nagyon hatékony és inspiráló tud lenni egy kelleme kávézó, de a környezetváltozás is az. Én pl. otthonról nem tudok dolgozni, a szerkesztőségben napközben nagy a zaj, és elvonja a figyelmemet sokminden, de egy kávézóban vagy egy parkban egyedül jobban megy a meló.
gyakorlatilag minden nap neonomádkodnék, csak sajnálom rá a kemény ezreseket, főleg, h van iroda ingyér.

HH, pénzügyi vonzatát hogy tartod kézben? ;)

Azért a neonomád összetartás is visszájára sülhet. A múltkor egy mellettem ülő neonomadina annyira megörült, hogy vigyáztam a gépére, míg wc-re ment, hogy utána odaült elém, és megkérdezte, hogy ihat-e a sörömből. Vagy ez már a randiblog?
De neonomádként mindenképpen elő kell fizetni mobilinternetre, nem?

Azért megnézném, hogy aki MacBook Próval megy el vhová, rábízná-e bárkire is a 700.000-res gépet :D
Én attól félnék, hogy kifigyelik a jelszavamat. De vannak olyan szerkezetek is, hogy mellédül vki notebookkal, és a billentyűzet leütéseid alapján ellopja a jelszavadat. És ott helyben melletted be is lép a fiókodba :D
ezzel talán el is mondtátok a neonomádság egyik axiómáját: a neonomád az az alak, aki - bár törvényei nyíltak írják: társas legyen - nomád életvitelt folytat, és rettegve félti fizikai és/vagy eszmei értékeit.
én így elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki hatékonyan tudjon dolgozni.
ki nem mozdulnék itthonról csak azért, hoyg egymagam beüljek egy kávézóba a géppel és ott végezzem el azt a munkát amit itthon nagyjából 10x olyan kényelmesen is meg tudnék csinálni.

ezek a tanácsok a cikkben viszont kiválóak de csak alkalmi esetekre tudok gondolni. pl holnap tudom, hogy csak másfél órányi melóm lesz nagyjából és lesz egy megbeszélésem valakivel akit odainvitálok a kávézóba. előtte odamegyek és megcsinálom a melómat mire érkezik a partner.

szerintem nem csak magyarországon nincsenek nagy számban olyan emberek akik napi szinten neonomádkodnak így, hanem az egész világon nagyon kevesen lehetnek.
kizárólag alkalomszerűen adnám fel a mostani kényelmet egy kávézóért cserébe. ráadásul nem kevésbe kerül ez az egész. ingyen semmi sincs, a wifi sem. benne lesz az a kávé, stb, árában.

egyetértek, itthonról többnyire egyszerübb. IPod+VNC meg mindent visz:)
Ezt jól megdumáltuk, hogy kávézóban tartósan nem lehet jól dolgozni.

De emelett mégis kéne valami megoldást találni arra, hogyan lehetne megoldani, hogy az ember távmunkája mellett mégis emberek között legyen.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imponál a neonomádság, sőt az egykori Nyugatosok kávéházi alkotó légköre nagyon is vonz, de napi rendszerességgel túl körülményesnek tűnik nekem. Az irodák monotonitását megtörni jó, de meglepne, ha hosszabb távon valóban hatékonyabban dolgozna az ember egy ingergazdag környezetben. Ha kreativitásra, inspirációra, hangulatra van szükség, akkor remek, de napi szinten tényleg működik ez?
Ha többen összejönnek egy kávézóban, akkor ott nem csak dolgozni lehet, hanem szocializálódni is (beszélgetni, ötletelni, esetleg közös projektekbe kezdeni), ami egy szabadúszó/otthon dolgozó programozónak elég hasznos tud lenni.

Holnapra pont ezért szerveztünk páran egy közös neonomádkodást a Coffeinnbe.

Lehet csatlakozni ;)
Ebből a posztból egy dolog világosan kiderül: hogy a posztíró szív, ha vizelnie kell, néha idegesíti egy másik neomijafasz, néha idegesít egy másik neomijafaszt, szakadozik a nete, nehezen koncetrál, és naponta 5 rongyot elver szendvicsre meg kávéra.
@SpeckO: Hamarosan nyílik egy közösségi alapon működő (coworking) iroda ami pont a távmunkában dolgozóknak/szabadúszóknak lett kitalálva. Akkor jössz be amikor akarsz, inspiráló környezetben és társaságban vagy, ugyanakkor megkapod mindazokat a "szolgáltatásokat" amiket egy hagyományos iroda nyújtani tud egy kávézóval szemben (stabil net és áram, tárgyaló, eszközök, stb.) Részletek itt: colabs.hu
Néha szoktam pár napot így dolgozni, ha unom a banánt. A gond nekem ált. a zsivaly, a kávé minősége meg a füst szokott lenni, de már van bepróbált módszer. Például ha végképp nyugit akarok, akkor irány a Széchenyi Könyvtár, de dolgoztam már levéltárból is. A szabad levegő is jó, csak az akksi nem bírja elég sokáig, és ha valamibe nagyon belemerülök, szar félbehagyni konnektor vadászat miatt. Állítólag léteznek olyan cuccok, hogy napelemmel meg tudsz hajtani laptopot...
Szerintem ki fog majd alakulni, hogy mikor nomádkodunk, és szinte biztos, hogy kevesen lesznek, akik állandóan.

Én például nagyon szeretem a következő felállást alkalmazni:

1.) Reggel elviszem az asszonyt munkában, nagy a forgalom, ki lehet használni beszélgetésre.
2.) Utána beülök egy McDonald's-ba. Ez amúgy is csak egy nyilvános WC, ahol hamburgert is lehet kapni, ha nem vettem semmit, akkor sem piszkált senki (biztos elvitték már a tálcámat...). Van net, viszont nincs csatlakozó (trükkösen betömködték valami műanyag célszerszámmal). Itt olvasom el a leveleim nagy részét, készülök fel a napra. 1 óra nyugalom, ekkor még senki nem tud rádtörni, és az egész napodat felborítani, mint bent a munkahelyeden.
3.) 1 óra mulva kihalt az aksi, bemegyek a munkahelyemre, kezdődhet a hajtás...

Végül még egy trükk: ha nyugalomra volt szükségem, és sokan vannak bent a szobánkban a munkahelyen, akkor szólok a többieknek, hogy megbeszélésen vagyok, ha keres valaki, hogyjon üzenetet, majd átballagok az épület másik szárnyába, bekopogok a rendszergazdához, hogy kellene egy kis "menedékjog". Ő berak ilyenkor az egyik szerverszobába. Ennél nagyobb nyugalom nem kell: nincs TV, mint otthon, nincsenek hirtelen megjelenő főnökök mint a szobádban, és zavaró alapzaj mint egy kávézóban, és nem másznak folyton hangyák rád, mint egy parkban....
@C s a b a:

Ja, a szerverszoba jó hely, tapasztalatból tudom :-) Csak meg ne fázz a légkonditól.

Notebookon próbáltam már programozni, de az nagyon kényszermegoldás. Az itthoni 24" 1920x1200 után...
1. Végy egy nagy lakást király erkéllyel,
2. add el valamelyik nagyszülőnek a gyerekeidet, akik miatt van a nagy lakásod erkéllyel,
3. keverj egy jó kis limonádét, ülj ki, tedd fel a lábad, és gépezz.

Amennyiben a kettes pont bukó, tedd mind ezt este kilenc után, ha még nem aludtál be a gyerekekkel.

HH, bármikor szeretettel várunk:)
Én egy ideig dolgoztam huzamosabb ideig otthonról. Hát a végén már nagyon hiányzott, hogy találkozzak emberekkel.
Nem is tudom.
Nálunk az újságírók tul. neonomádok, bár ők még inkább a diktafont, mint a laptopot kapják elő.

A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy egy 17" laptop monitoron futtassam a photoshop-ot, az irodába állandó hőmérséklet, normális bill+rágcsáló, illetve két nagy monitor vár...

Persze akinek csak szöveges feladatai vannak, annak lehet, h egy netbook is elég, de azért lemondani a jóról én pl. nem tudok.
Én az Öbölbe szoktam kiülni, ha jó idő van délelőtt. Nincsenek sokan, egyedül a madárcsicsergés az ami "zavaró" lehet:)

Arra vigyázzatok, hogy ha laptoppal mentek, hogy reggel és este 6 fele be szokott indulni az öntözőberendezés, és nem igazán szólnak előtte. Tehát ez kellemetlen:)
Aranyos post.
Nekem kedvenc torzshelyem, ha Magyarorszagon jarok a Becsi uti Symbol. USA-ban Panera, Europaban leggyakrabban Starbucks. Azok, akik alap dolgokat buveszkednek eleg egy "wifis" fincsi kaves nyugodt hely.
Amugy tud valaki jo helyeket Budapesten?
Szerintem ez az egész inkább csak kínlódás... Akinek olyan a melója, azt megértem, hogy max. (!) 1-2 órára beül egy kávézóba. De ha valaki ezt rendszeresen csinálja a tuti nem egészen tiszta. :)
Egyrészt kurvasokba kerül, szemben az irodai ingyenkávé, ingyen ásványvíz, olcsó "munkaebéd" -hez képest.

Másrészt meg gondolom mindeki ült már kávéházi széken. Kb. detékig érő támla, full fa, jó esetben ujjnyi vastag párnával... Na ehhez képest egy ergonómikus, gázrugós, kényelmes otthoni vagy irodai szék...

Harmadrészt, egy kávéházi asztalt jóformán beterít egy 15,4-es noti, arra már egy tányér is alig fér el. Persze lehet kisebb géppel is dolgozni, csak kigúvad az ember szeme 1-2 óra után.

Részemről ez az egész nem más mint "szarból várat építeni"... vagy inkább sznobizmus...
Rohadt unalmas lehet egész nap egy kávézóban ücsörögni egyedül, egy gép fölött. Inspiratív környezet, ez? :)
Barátnőm mondta, hogy mellette ült egy csóka a metrón aki ott (is) neonomádkodott, mégzozzá annyira, hogy belealudt valamilyen kód áttanulmányozásba :)
Minden csak megszokás kérdése. Én több mint egy éve egy 15-ös laptopon kódolok egér és külső bill. nélkül és köszönöm, remekül elvagyok vele. 1280x768 nekem bőven elég :)

Kedven neonomád helyem a Margit szigeten a holdudvar, tökéletes.
Részemről önmagában az a tudat, hogy bárhol dolgozhatnék megkötés nélkül, már elég lenne. Aztán amint ez lehetségessé válna, elkezdenék otthonról dolgozni, amit a napi elintézendő ügyektől függően váltana pár órára a kávézózás-parkozás és a munkahely. A lényeg a szabadságban rejlik.
@zigzeg: Kösz a Széchenyi könyvtáras tippet, eddig eszembe se jutott! :)
---
Állandó gond ez a hova menjünk. Minden nap ugyanaz a hely unalmas, új helyeket keresni meg nehézkes. Az tény, hogy modemmel nagyságrendekkel könnyebb.

Én nem vagyok nagyon kétségbeesve az áraktól. Melóhelyen is kell ebédelni, kávézni, ott sincs ingyen a büfé. Az meg, hogy egy nap 1000, vagy 1500 forintot költök kajára már annyira nem nagy különbség.
Vadromantikus dolog ez a neonomád élet, ennek megfelelően nyilván tetszik is, de - mint azt előttem többé-kevésbé mások már leírták - "kurvadrága", kényelmetlen, és a legtöbbször sokkal kevésbé produktív és inspiráló, mint amilyennek tűnik.
Én például szívesen zuhanyzom egyet lazításként, nem bánom, ha a fényviszonyok kifogástalanok (nem túl erős, kontrasztot nem nyomja el, stb.), a mindenféle állatok nem hagyják lábnyomukat a kajától frissen összezsírozott, széltől lágyan beporzott billentyűzetemen, stb. Persze, sarkítok, de értitek.

Meg szerencsém is van, mert elég nagy, elképesztően nyugodt kert tartozik ahhoz az élettérhez, ahol időm nagyobbik hányadát töltöm.

A legjobb amúgy ilyen helyekre fényképezőgéppel kiülni. Nem is feltétlenül használja az ember, csak diszkréten igyekszik megnézni, felmérni, megismerni másokat, figyel másokra (!), a zajokra, neszekre, a kávézó, vagy a kocsma ritmusára, egyszóval a lüktetés egy csendes megfigyelőjévé válik. Sokat lehet belőle tanulni, sőt, ez aztán inspiráló is.

Igazi neonomádság meg majd akkor lesz, ha rendesen kiberizálódunk, nem csak wifi spotokhoz láncolva, vagy szánalmas netezési élményt nyújtó 3G modemtamponokra kényszerítve. Megfizethető, minőségi, wireless hálózatot a népnek (a kenyér és a cirkusz helyett), és én leszek a legneonomádabb. :)
@Telepito: De, a VNC simán fut egy iPod touch-on:
www.youtube.com/watch?v=3R4LbbsihVs

De rendszeres munkára nyilván alkalmatlan, alkalmanként viszont praktikus.