A Facebook európai üzletfejlesztési igazgatója, Trevor Johnson nemrégiben ellátogatott Magyarországra. Egészen pontosan a Reklámkonferencián tartott egy gyújtó hangú beszédet. Ennek apropóján készített vele interjút az Index. Az interjúban Johnson némileg visszafogodtabban nyilatkozott, mint a konferencián:

Azt mondtam, hogy minden piacon felvettük a küzdelmet a lokális szereplőkkel. Spanyolország példáját használtam, ahol a Tuenti nagyon erős játékos, de néhány hónapja megelőztük. Franciaországban hasonlóan erős egy Skyrock nevű cég, őket is lehagytuk. Amerikában a MySpace-t, Nagy-Britanniában a MySpace-t és a Bebót is. Ott a Facebook már a második legnagyobb szájt, hatalmas intézmény, nálunk csak a Google nagyobb. Ugyanez a helyzet Olaszországban is.

Amit itt valójában megfogalmaz Jonhson, nem más, mint a kisebb online piacok (mint például a magyar) általános félelmei. Tudniillik, hogy van ez a Goolge Facebook nevű dolog, ami olyan agresszíven növekedik, hogy előbb-utóbb letarol minden piacot, amire csak beteszi a lábát.

De térjünk vissza még egy pillanatig Johnson állításaira. Hát hogy is mondjam, erősen kétséges az a vízió, amit itt felvázol nekünk. Vegyük sorra. Egyrészt semmi meglepő nincs abban, hogy egy amerikai szolgáltatás könnyen lép be és tarol a brit (vagyis szintén angolszász) piacon. Igazából anno a Bebónak állt a zászló, hogy belépjen és sikereket érjen el az amerikai piacon. Nem így történt. És ehhez nem sok köze van a Facebooknak. Mint ahogy ahhoz sem, hogy a brit piacon könnyen tudtak sikereket elérni.

Ugyancsak kétséges a MySpace-szel való összevetés. Mint tudott, a MySpace 2005-ös akvirálását követően a News Corp amerikai médiabirodalom nem nagyon tudott mit kezdeni az akkoriban mindent vivő zenei közösségi szájttal.Azóta sem.

A MySpace elérte a saját szegmensében a maximumot. Minden zenekar és zenekedvelő ezt a szolgáltatást használja a világon. Ugyanakkor a MySpace abban az értelemben soha nem volt közösségépítő szájt, mint a Facebook vagy a Hi5. Soha nem tudott és nem is akart a nagymamák vagy a villanyszerelők virtuális terévé válni.

Szintén fals az összevetés a Tuentivel, vagyis a "spanyol iWiW-vel". A Tuenti később lépett a piacra, mint a Facebook, és odahaza, Spanyolországban legalább olyan döbbenetes sikersztorivá vált, mint idehaza 2005-ben az iWiW.

Johnson azt állítja, hogy saját piacán már megverték a Tuentit. Én ilyen adatot ugyanakkor nem találtam. A csúsztatás itt az lehet, hogy Johnson a spanyol nyelvű Facebook-felhasználók számát veti össze a Tuenti spanyolországi felhasználóbázisával. S mint tudjuk, spanyolul épp az Egyesült Államokban is beszélnek néhány millióan. Hát még Latin-Amerikában. Úgyhogy az az állítás, hogy kinyírták a Tuentit, finoman szólva sem állja meg a helyét.

Johnson jótékonyan hallgat arról, hogy azokban az országokban, ahol az elmúlt években volt erős hazai közösségépítő szájt, a Facebook igenis szenved a piacszerzéssel. Növekedése egyáltalán nem annyira exponenciális, mint a szűz(ebb) piacokon. Hollandiában, Németországban, Romániában és Magyarországon messze nem a Facebook a legnépszerűbb szolgáltatás. Az ugyanakkor igaz, hogy ezeken a piacokon is impozáns növekedést tudnak felmutatni, de messze nem olyan erőteljes a belépésük ezekre a piacokra, mint a korábban a social networking lázból kimaradt országok piacain.

Mindebből persze nem következik az, hogy a Facebook a német, a holland vagy épp a magyar piacon ne tudna az élre törni. Lehet, hogy így lesz. Viszont az is biztos, hogy nem idén, és az sem valószínű, hogy jövő év első felében. Plusz azért az említett országok jelenlegi piacvezető szolgáltatásainak is van még jó pár környi esélyük arra, hogy meglévő, több milliós felhasználóbázisuknak olyat mutassanak, amit a Facebook nem tud, vagy nem úgy.

A helyi íz, ugye, és a helyi szokások. Mert ne feledjük, a Facebooknak azért minden időben az amerikai felhasználó lesz az értékesebb. A ká-európai nem fogja annyira érdekelni.

Ha azt a jövőképet vesszük, melyben a Facebook meghatárzó, vagy egyenesen piacvezető szerepet tölt be a magyar piacon, a legnagyobb félnivalója ettől a magyar online ügynökségeknek és online médiatermékeknek van. Ha a Facebook ezeken a "lejátszottnak hitt" piacokon képes markáns szeletet kihasítani a tortából, akkor az hatással lehet a helyi online reklámköltésekre és árazásokra, hirdetési formákra és sajátosságra is.

Lásd még Konrád figyelemre méltó írásait a témában.

Bárhogy is alakul a következő szűk másfél év, az bizonyos, hogy a spanyol, holland, német, román és a magyar online médiapiaci szereplőknek is számolniuk kell valamekkora piaci átrendeződéssel.

Ne feledjük azonban, hogy a hazai piacon pikk-pakk hatalmas sikereket elérő Google-szolgáltatások sem alakították át alapvetően a hirdetési piacot. (Az idehaza nem különsebben sikeres, sőt, a magyar piacon picinek számító szolgáltatásaikról, mint például a Blogger.com, Google Checkout, Google News, Gmail, stb nem is beszélve.) Inkább gondolkodásra, versenyre, próbálkozásokra ösztönözték a hazai szereplőket. Pontosabban a hazai online szereplők felvilágosultabb tagjait.

Valami hasonló fog történni jövőre is. Az online sales és marketing favágásnak 2009-ben vége van. Le kell ülni a tárgyalóba, papírral és ceruzával, és el kell kezdeni gondolkodni.

Ennek a mementója volt szerintem Johnson - stílusosan - a Reklámokferencián elmondott beszéde, és a lágyabb hangvételű Index-interjús kommünikéje is.

A szerző annak a Virgo Systemsnek a tanácsadója, mely többek közt az Origo Zrt. tulajdonában lévő iWiW-et is üzemelteti, fejleszti, valamint az iWiW mellett a Facebookra is fejleszt kisalkalmazásokat.

Címkék: iwiw üzlet magyar social network facebook