Öt újságíró arra vállalkozott, hogy levonulnak vidékre, és megkísérelnek pusztán a Twitterre és a Facebookra hagyatkozva újságcikkeket írni. A kísérlet során sem más webszájtokat, sem mobiltelefont, sem tévét, sem rádiót nem használhatnak.
Már önmagában a kísérlet is elég fura. Hiszen ha információra van szükségem, és csak a Twittert olvashatom, elég megkérdeznem valakit, hogy nézzen utána ennek vagy annak. Például másolja be a Wikipediáról vagy más hírforrásokból a releváns információkat, és máris sokkal több adat áll rendelkezésemre, mintha csak a twiteket vagy facebookos státuszüzeneteket olvasgatnám.
Szóval, bár a kísérlet első blikkre érdekesnek tűnik, valójában szerintem mind a probléma megközelítése, mind a választott módszertan hibás.
Kicsit a francia kísérletre rímel Zerking mai postja, amivel ezer pontban tudnék vitatkozni, de most nem ez a lényeg. Hanem egy, a témánkba vágó megállapítás:
Elárulok egy titkot. Egy blogbejegyzés kommentjeinek nagyobb aránya értékesebb és ugye értelemszerűen aktuálisabb mint maga a blogbejegyzés. Sokkal hamarabb észrevenni a trendeket a kommenteken, fórumokon esetleg mikroblogokon. Ezért tud működni egyébként, és szerintem működik is.
Más dolog persze aktuális trendekre felfigyelni, és más az állítások igazságtartalmát ellenőrizni. Utóbbira nyilvánvalóan nem alkalmas sem a Twitter, sem a Facebook. Ahogy amúgy a hagyományos online média kiadványai sem. Csak azért, mert valaki olvas valami vad cikket az IPM-ben, még nem biztos, hogy igaz. És ugyanez áll a twitekre és Facebookon terjedő mendemondákra is.
A városi legendák ma már gyorsabban terjednek a weben, mint a fact-checking cikkek. És ez még akkor is így van, ha például a Katrina hurrikán vagy a haiti földrengés és hasonló események megmutatják, hogy az instant, civil híradások sok esetben nagyon fontos, helyenként pótolhatatlan információforrást jelentenek az egész világ számára.
Aki tájékozott és jól értesült akar lenni a világ dolgaiban, az nem hagyatkozhat egy-két hírforrásra. És azzal is tisztában kell lennie, hogy melyik hírforrás mire jó és mire nem jó.
A jó médiafogyasztó olyan mint a jó újságíró. Információéhes, tud szelektálni, értelmezni és összefüggésekben gondolkodni. Ha egy újságíró erről lemond, akkor kudarcra ítéli munkáját. Az önként vállalat hülyeség pedig kevés releváns következtetés levonására ad alkalmat.
foodlfg 2010.01.22. 21:30:01
Szerintem ezt az indexes cikket is a twitterről kaparta össze a szerző, mert annyira rossz.
Az indexesek már gyakorlatban alkalmazzák ezt a módszert...
subVito 2010.01.22. 21:33:16
www.dailytelegraph.com.au/news/sheep-gives-birth-to-human-faced-lamb/story-e6freuy9-1225819071357
A hír maga nem ellenőrízhető sehol sem, ugyanezt olvasod mindenhol, ha egyáltalán. Az IPM-es példádhoz áll legközelebb, noha sokkal több helyen leközölték, mint az Interpess magazin. Van olyan médium, ami hitelesnek vette, és van olyan, ami nem.
Csak azért, mert például a BBC nem adott neki hitelt és nem hozta le a hírt, még nem biztos, hogy nem igaz. És csak azért, mert a twitteren valaki elhitte, még nem biztos, hogy igaz.
Hogyan lehetne megmondani, hogy igaz-e vagy sem? Kábé sehogy. És ez csak egy kiragadott példa volt, az információs kor kellős közepén.
2010.01.22. 21:36:05
Valakiember (törölt) 2010.01.22. 21:36:38
Nem tudom, lehet, hogy, csak nekem van ilyen szerencsém, hogy Twitteren csakis a zajt látom, semmi érdekeset, de én a Twitterről még mindig nem tudok fontos infókat előbányászni...
Maradok az RSS-nél a hírolvasás terén. :D
hírbehozó · https://webisztan.blog.hu/ 2010.01.22. 21:39:51
sinkovits · http://thinkdigital.blog.hu/ 2010.01.22. 21:54:14
Mondjuk én gyakran osztok meg cikkeket is FB-on.
Valakiember (törölt) 2010.01.22. 22:28:21
hírbehozó · https://webisztan.blog.hu/ 2010.01.22. 22:31:51
ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.01.23. 07:49:25
waldorfbalcon 2010.01.25. 15:59:02
- lehallgatjuk a pizzafutárok telefonját
- kiülünk egy iwiw-matricás sámlival a halpiacra
- csak e-mailt, dísztáviratot és orrszőr-vágót használunk
- bekamerázzuk a női öltözőt a Komjádiban
- porszívóval összekeverjük az UFO-magazinból kivágott szavakat
stb.
Hogy a bánatos punciba ne lehetne „akárhogyan” újságot írni, ha „újságnak” bármi megfelel amiben betűk és képek vannak. Könyörgöm, már Rómában is volt újság (fali kiszerelésben) faszbuk nélkül is. A kérdés sokkal inkább az, hogyan „érdemes” újságot írni. Az újság (elvileg) nem az, amiben benne van a nevünk, mert az nekünk jó, és mindenki beleugat, mint egy ligeti ultimeccsbe, mer' attól lesz webhuszonkettő.
Meglehet, ez sok embernek vadiúj infó, de az újságírás, -szerkesztés az ugyanolyan szakma, mint a villanyszerelőé vagy az urológusé (és kábé a veszélyei is ugyanazok: agyonbasz vagy szarba nyúlsz). Az újságot csinálják, mint a pudingot vagy a gyereket, és éppen úgy nem mindegy mi az alapanyag, mint a fenti kettőnél.
Elvileg az különbözteti meg az újságot és a blogot, twit-pottyantást, arckönyv-posztot, hogy bár mindkettőben valamiféle info párolog, az újság szervezetileg és a szerzők egyénileg is felelősek (elvileg) az általa/luk elhullajtott állításokért, míg a többi erre magasról sercinthet (max 32-ik álnevű joe vagy pistike látogatottsága vagy lájkolása esik vagy nő). Nyugodt szívvel lehet igazat szólni, rágalmazni, infót teríteni és dezinformálni egyaránt, sörözőtársaságot és al kaida sejtet koordinálni egyaránt.
Ez egyrészt kurva jó, mert növeli a szabdságfokot. Másrészt meg kurvára nem mindenhez elég.
A jogi dádá veszélye mellett ugyanis a tutibb újságoknál van egy bizonyos minőségi standard, amit saját anyagaikra nézve kötelezőnek tartanak (igen, talált, ezek mind nem hazai lapok, adók stb.). Például, hogy hír az, amit két egymástól független megbízható forrás is alátámaszt, csak ellenőrizhető, névvel ellátott forrásra hivatkoznak, csekkolják az érintett felek reakcióját stb. Ez lenne az információ-terjesztés szakmai, urológiai háttere, a faktumok faktosításának módszertana, plusz egy kis helyesírás, stíluskészség, oszt lehet vasvillázni a vájúba.
Az ünnepelt blogosodással ezt a sok fölösleges dzsuvát lehet végre kiszórni a vérbe. Újságírói meló meg tényekkel, verifikációval való szarakodás heylett helyett be lehet nyomni az „Ezt most túrtam az orromból” polit-blog döcögős csulázását, a „Nem értek hozzá, de az itt nem számít” lesántul médiavekengését, oszt csók, kassza. Nincs felelősség, nincs gond az utánajárással, a reklámfelület meg nő magától. Ergo: az egészet lazán át lehet tolni a bulvár- faktoid- és véleményműfajba, és nemcsak qrva olcsó, de még piszkosul trendi is.
Ja, hogy ez kicsit olyan, mintha az urológus helyett egy karosszérialaktos-marketinges team állna neki lemezollóvál meg kamerás mobillal az aranyér-műtétnek, mert az jobban a kezükre áll? Hát istenem, a haladásnak ára van.
Tehát:
- a Twitterben tök jó, hogy bármikor bárhonnan, bárkitől jöhet a nyers infó
- a fészbuk über-trendi – és rohadt király, hogy akár 141 karakterben is lehet üzenni a haveroknak
plusz mindkettő nagyszerű elosztó-rendszere az akárhogyan létrejött akármilyen tartalomnak
De
- rohadtul nem összekeverendők az újságírással, ahogy az üvegszál sem a pornóval, amit áttolnak rajta.
Kata mindenkit üdvözöl!
kristof.bardos 2010.01.26. 13:06:57