Nyilván sokan emlékeznek még a McDonald's első hazai éttermének 1988-as megnyitójára. Amikor kígyózó sorokban álltak az emberek, hogy az akkor meglehetősen borsosnak számító 43 forintos áron hozzájuthassanak a Nyugat szimbólumához: egy Big Machez...

Nos, valami hasonló őrület volt az elmúlt években a Starbucks körül idehaza. Időről időre elterjedt, hogy nyílik végre az első budapesti Starbucks, aztán mindig kacsának bizonyult a hír. Ugyanakkor a Nyugatot vagy az USÁ-t megjárt honpolgáraink közül nem kevesen - köztük én is - olyan életérzés képviselőjének tartják ezt a kávéláncot, mint amilyennek 1988-ban tűnt a McDonald's.

Aztán én is eljutottam az Egyesült Államokba, és testközelből láthattam, hogy a McDonald's igazából a leglepukkantabb gyorsétterem a tengerentúlon. Ezer jobb kajálda van nála. Miként a Starbucksnál is van ezeregy jobb és színvonalasabb amerikai gyorskávézó. Ott vannak mindjárt a koppintások, amik idehaza is nyitva vannak már jó ideje: a CCC, a Coffee Heaven, a brit Costa, vagy a színvonalban a Starbucksot is verő McCafé... De ezek mind nem annyira izgik. Mert nem szerepelnek annyit az amerikai filmekben, mint a Starbucks...

(Félreértés ne essék, én is nagy híve és rajongója vagyok az európai kávéházi kultúrának. Hogy mást ne mondjak, identitásom szerves részét képezi a magyar - plusz az olasz, francia - kávéházi hangulat. Az amerikai típusú gyorskávézás azonban szerintem egy másik, az európai kávézási szokások mellett tök jól megférő dolog. Mindkettő szerethető. Mindkettőnek van helyen az életünkben. Miként a vendéglőnek és a gyorsétteremnek is.)

Jó, de miért érdekes ez itt, a Webisztánon? Tegnap kaptam egy levelet egy magyar Starbucks-rajongótól, aki részletesen leírja, hogy hogyan szűntette meg a Starbucks hazai pr-képviselete a Facebookon a hazai Starbucks megnyitásáért kampányoló rajongói oldalt (melynek több mint 3000 rajongója volt), és nyitották meg a letöröltetett rajongói oldal helyén a sajátjukat.

Egyrészről szögezzük le gyorsan, hogy a Starbucksnak, mint cégnek természetesen joga van ehhez. Miként az Adidasnak is joga van elbitorolni az adidas.hu-t, függetlenül attól, hogy melyik szemfüles domainbróker csapott le a domainnévre először.

Ugyanakkor a közösségi média korában egy olyan brandet képviselő cég, melyért több ezer budapesti rajong, nem teheti meg azt, hogy rajongóival semmilyen párbeszédet nem folytat, sőt, negligálja őket. Úgy tesz, mintha a helyi biznisz beindításához elegendő lenne egy nyitás előtti "VIP-buli" megszervezése...

A Starbucks nem a celebekből, hanem a brandért és a termékeiért rajongó fogyasztók ezreiből, tízezreiből, millióiból él. Azt gondolom, hogy jobban járt volna a Starbucks hazai képviselete is, ha nem veszik össze a nulladik napon saját rajongóival, hanem mondjuk egy ingyen kávé felajánlása kíséretében magyarázta volna el nekik, hogy mint Starbucks, nekik szükségük van a hivatalosnak hangzó "Starbucks Magyarország" névre a Facebookon...

Mert a fent taglalt események nem a vágyott amerikai életérzést, hanem inkább ezt a magyaros píár tempót tükrözik. Még a végén kiderül, hogy nem csak a McDonald's nem menő idehaza, de a frissen megérkezett Starbucks sem jobb nála. Olvassuk csak a Twittert...

Címkék: marketing pr magyar starbucks