Kaptunk kölcsön tesztelésre egy HTC Wildfire-t, amit korábban a Desire kistestvéreként reklámoztak be. Alapvetően csajos telefont kerestünk Katának, és a Wildfire, úgy tűnt, megfelelő versenyző lesz: elég kicsi, és lehet szép színekben is kapni.

Először tehát Kata benyomásait foglalnám össze. Lássuk, mit szól egy androidos telefonhoz egy olyan vásárló, aki valamennyire más szempontok szerint választ, mint egy hím geek: 

Jó a mérete, csajos. Ugyan nem láttam a többi színt, de a barna-arany nagyon szép lehet.

Jó a fogása, tapintása, jó az a gumiszerű hátlap (ez ugyanolyan, mint a Desire-nél).

Képernyője - pláne egy Desire után - nagyon gagyi. Nagyjából ezen bukik el, hogy nem vennék ilyet.

Elsőre nagyon nehéz átállni egy Nokiáról arra, ahogy itt kezelve vannak a kontaktok (ez gondolom inkább Android téma). Abszolút nem egyértelmű, hogy hogyan kell valakinek sms-t írni, nagyon könnyű valakit véletlenül felhívni.

A telefonszám-formátumos hiszti meg nyűg, ha egyszer majd veszek egy androidos telefont, akkor kiveszek 1 nap szabit arra, hogy ezt megcsináljam, az biztos.

Szuperjó a marketplace és hogy sok app van!

Akksija annak ellenére kevesebb ideig bírta (Nokiához képest), hogy nem használtam halálra.

Kamerája nem tetszik, és sérelmezem, hogy a ToyCamet nem is lehet rá felrakni.

A hangszóró/mikorofon jó, nincs az a korai iPhone-os, műanyagtelefonos érzés, hogy rosszul hallani.

A Wildfire egyértelműen a kijelzőn bukja el a versenyt. Ahhoz meg túlságosan drága (idehaza kisker áron 80e forint a független), hogy ezt a kompromisszumot ne érezzük fájdalmasnak. Pedig tényleg csak ennyin múlott az egész. És nem mentség, hogy a konkurens gyártók is ugyanilyen bénák ebben az árkategóriábam. A HTC a High Tech Computer rövidítése. És ez egyben az elvárás is a cég felé.

A többi tulajdonsága pontosan megfelelő a célcsoportnak: megfelelő mennyiségű memória és erősségű processzor áll rendelkezésre ahhoz, hogy az alapcuccokat a felhasználó kényelmesen használhassa. Ráadásul 2.1-es Android robog benne, amit nemsokára be lehet majd frissíteni Froyóra is. Száguldani fog a masina.

Benne van az 5 megapixeles kamera, ami a célközönség számára szintén nagyon fontos alapfunkció. Lehet szép színekben kapni, ami megintcsak jó.

A fizikai billentyűk érintősek. Ez is finomabb, jobb megoldás. Jobb minőségű a hangszórója, mint például a Desire-é, amin szintén klassz. Hiszen a célcsoport (fiatalok, csajok) sok zenét hallgat a telefonján. Ugyancsak jó pont ennél a felhasználói bázisnál, hogy méretre kisebb, fogásra finomabb a készülék, mint egy nagy okostelefon. A nőknek átlagban kisebb a tenyere, kecsesebb a kézfejük. Nem szeretnének erőművet emelgetni és nyomkodni. Nekik kis, helyes, finom telefonra van szükségük. Ugyanakkor szeretnének szoftver-hardver szempontból jó telefont is vásárolni.

Sajnos azonban mindezek ellenére sem tudnám jó szívvel ajánlani a készüléket az ergya kijelző miatt. Kivéve persze azoknak, akik nem szeretnének fotózni, videót nézni, pixelmentes ikonokat nézni a telefonjukon.

Nem tudom, hogy van-e jelenleg a piacon olyan androidos telefon, ami viszonylag kicsi, színes, de nem olyan kompromisszumos, mint egy Xperia X10 mini, mindenesetre az biztos, hogy aki először ugorja meg ezeket az alapelvárásokat, és még árban is lent tud maradni 50-60-70 ezer forint környékén, az hatalmas sikereket fog elérni a jó telefonra vágyakozó tinik és csajok körében.

Kata végül saját tapasztalatai és benyomásai alapján úgy döntött, nem vásárol Wildfire-t. Hanem kivár. A pénz az asztalon. Várjuk a következő versenyzőt.

A héten még lesz egy androidos teszt. Ez pedig az épp a kezemben lévő Samsung Galaxy S-ről fog szólni. Más kategória, más célcsoport. Mondjuk is majd a verdiktet.

Címkék: mobil teszt htc android htc wildfire