Nem jegyzünk meg valamit könnyebben azért, mert nagyobb betűkkel van leírva. A betű stílusa viszont számít a memorizáláskor. Igaz, nem úgy, ahogy várnánk - nagyjából így lehetne összefoglalni a témáról szóló New York Times cikk végkicsengését.

A Princetonon és az Indiana University-n kutatták meg a témát. A diákokat három csoportba osztották. Mindannyian ugyanazt a szöveget kapták meg, csak épp a betűstílusban volt különbség: Arial, Comic Sans MS és Bodoni MT. A kiscsopotos felmérés eredménye nem az lett, amit várnánk - tudniillik, hogy az arialosok teljesítettek jobban a memóriajátékban. Épp hogy a nehezebben olvasható Comic Sans és Bodoni csoportok végeztek az élen. Az eltérés körülbelül 10 százalékos volt az Arial hátrányára.

Aztán a kutatást megismételték nagyobb mintán is egy ohiói iskolában. Itt a normál tankönyvesek szövegértését és memóriáját a Monotype Corsivával írt kiadványt olvasók csoportjával vetették össze. Ugyanazt az eredményt kapták: a nehezebben olvasható betűstílusba sorolt gyerekek jobban teljesítettek, mint a normál tankönyvvel tanulók.

A szakemberek szerint a magyarázat egyszerű: a nehezebben olvasható szöveggel egyszersmind többet is foglalkozunk. És az olvasási nehézség valójában egyfajta memorizálásra késztet minket.

Even course outlines provided by a teacher, a textbook or other outside source can create a false sense of security, some research suggests. In one experiment, researchers found that participants studying a difficult chapter on the industrial uses of microbes remembered more when they were given a poor outline — which they had to rework to match the material — than a more accurate one.

Következik-e ebből, hogy ezentúl mindent elképesztően olvashatatlan betűkkel kell írnunk, ha azt akarjuk, hogy írásunk minél több részletére emlékezzenek az emberek? 

Szerintem csak részben. A fenti kutatásokból annyit érdemes megjegyezni, hogy ami könnyen olvasható, az nem biztos, hogy könnyen meg is ragad az emlékezetünkben. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy miközben ocsmány betűtípusokkal írt szövegekkel szenvedünk, lehet, hogy jobban memorizáljuk a szöveget, ugyanakkor a kedélyállapotunkon biztosan nem segít. Arról nem beszélve, hogy a kutatás módszertana számomra nem egészen világos. Mint ahogy az sem, hogy a "fura" vagy a "csúnya" betűk között különbséget tettek-e a kutatók. Azért egy kiterjedt és szabatos vizsgálatot megérne ez a téma. 

Én továbbra is az Arialban hiszek, ha webről van szó. Aki szenvedni szeret olvasás közben, az pedig még mindig bőségesen talál magának betűstílusnak csúfolt karakterhalmazokat.

Végezetül a betűméretről... Idéznék egy kommentet, amit az NYT-cikkhez írt valaki a Facebookon: 

Making fonts bigger may not aid fact retention; but routinely making fonts too small to read certainly doesn't help either. My local grocery sells a store brand ziti noodle that has a VERY stylishly simple box...4 short lines of 6 point type in light grey on a white 8x10 (otherwise blank) box...all I needed to know was HOW LONG TO COOK THESE THINGS? I couldn't read a word of it under my stove light...and this has become the norm in a world filled with marginally employed "graphic designers." It was so much more convienient to come upstairs, turn on the computer and Google it, while I waited for the water to boil...

 Ennyi.

Címkék: usability szövegértés betűméret olvashatóság arial memorizálás betűstílus betű olvashatósága