Pár napja írtam arról, hogy egyáltalán nem gondolom feltétlenül ésszerűnek, hogy lassan minden médiaszájtnak külön alkalmazása van.

Tegnap akadtam Scott Jenson prezentációjára, mely ennél is tovább megy, és azt firtatja, hogy vajon hova vezet, hosszabb távon mi értelme is van a natív alkalmazások világának. 

A korábban az Apple-nél, Symbiannál, Google-nál dolgozó szakember úgy látja, hogy az alkalmazásdömping a mobilokon valami nagyon hasonló, mint ami a desktop számítógépek korában volt tapasztalható: mindenki uralni próbálja a platformot natív programokkal. És még nincs meg az a közös, nyílt platform, ami ezt az egész őrületet feloldaná. Na de hallgassuk őt:

Jenson egy sor olyan dologban hisz, amiben például én is hiszek. Itt van mindjárt az "egy web" modell, ami szerinte is helyes és követendő idea. És a mobilalkalmazások, platformszegmentáltság pontosan ez ellen az idea ellen hatnak. 

Abban is egyetértek vele, hogy a mobilalkalmazásoknak nem kell törekedniük arra, hogy jobbak legyenek a natív alkalmazásoknál. Az Apple csupán a mappakezelést találta fel újra az alkalmazások támogatásával. Ugyanakkor (felhasználói oldalról) teljesen ésszerűtlen abba hajszolni magunkat, hogy minden egyes webszájtnak külön natív alkalmazása fusson a telefonunkon. 

Ő azt mondja, hogy az iOS és az Android szisztémája azt idézi elő, hogy a felhasználónak tulajdonképpen emberi garbage collectorként kellene üzemelnie. Hiszen a telefonunkra letöltött alkalmazásoknak a nagy részét egyáltalán nem használjuk rendszeresen. Sőt, egyre nagyobb hányadukat egyáltalán nem is használjuk. A mobilalkalmazás egy szükségmegoldás. De korántsem az a környezet, az az élmény, melyre a felhasználónak valóban szüksége lenne. 

Jenson szerint a "use it and lose it" élménynek kellene győzedelmeskednie. Vagyis a mobilnak csak akkor és ott kellene használnia bizonyos programokat, amikor nekünk arra éppen szükségünk van. 

Párhuzamként a tíz évvel ezelőtti Yahoo-gondolkodást hozza elő. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy a Yahoo megkísérelte felépíteni a web katalógusát. A directory-projekt pedig csúfos kudarcot vallott, hiszen a web sokszínűségét nem lehet kézzel szerkesztett katalógusokban értelmesen kezelni. Ekkor jött a Google, mely nem csak indexelte, de egyben a weboldalakat ki is értékelte, egyfajta ad hoc hierarchiát teremtve köztük. 

Na a mobilplatformok épp ezt utóbbit nem teljesítik jelenleg.

A másik oldalról a web appokkal az a probléma, hogy azok a mobil böngészőjébe vannak zárva. Ilyen formán a mobil böngészője egyfajta "operációs rendszer az operációs rendszerben" funkciót tölt be. És ez nem kellemes állapot. A böngésző funkcionálisan és navigáció tekintetében is máshogy működik, mint maga az OS. És végső soron egyfajta OS-szimulátor funkciót tölt be. Miként amúgy a desktop web böngészők is az utóbbi években. Hiszen ma már a laptopunkon nagyon kevés natív alkalmazást használunk. Időnk nagy részét a böngészőben töltjük, és webalkalmazásokat használunk. 

Jenson ad pár kitörési pontot ebből az egész világból. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy az Apple-nek és a Google-nek jelenleg sokkal fontosabb üzleti érdeke fűződik a marketplace-eik fenntartásához, minthogy egy valódi, nyitott, a webbel sokkal mélyebben együtt élő OS-verzió felé induljanak el, mint a jelenlegi. 

Az is egyre világosabb számomra, hogy a jelenlegi helyzet középtávon sem lesz fenntartható. Ha 5 ezer alkalmazásunk lesz a mobilunkon, 5 ezer féle értesítéstípussal, akkor meg fogjuk érteni, hogy ez a világ valójában egy zsákutca. Egy olyan zsákutca, melyen szükséges végigmennünk ahhoz, hogy belássuk: máshogyan kell majd felfognunk azt az egész rendszert, ami a mobilunk és a web közötti kapcsolódási pontokért felelős.

Hogyan? Részemről ez lesz a jövő év egyik nagy, megválaszolásra váró kérdése.

Címkék: google dev mobil üzlet android ios web app natív app