Bár Vijay Kumar prezentációja nagyon szemléletes, és a bemutatott kísérletek is valamiféle pozitív küldetést sugallanak a robotfejlesztés mögött (földrengéskor feltérképezni az épületeket, építeni, összeszerelni, zenélni, stb), azért ha visszagondolunk az első slide-ra, éppen az is eszünkbe juthat, hogy katonai célokra is kiválóan alkalmasak lehetnek ezek a kooperatív repülő minirobotok.

A rosszhiszemű felhasználásról nem beszélve. Gondoljuk csak meg, ezekkel a robotokkal gyerekjáték bejutni épületekbe, lakásokba, és feltérképezni az ott látható dolgokat, vagy akár ciánkapszulát pottyantani segítségükkel egy pohár vízbe. Vagy esetleg egy kis kaliberű fegyverrel és kamerával felszerelve készen is van a tökéletes gyilkosság. 

A fenti prezentációban Kumar többször is hangsúlyozza, hogy ezek a minirobotok azért különösen izgalmasak, mert egy sor feladatot autonóm módon tudnak megoldani. Vagyis nagyon jól megírt programok futnak bennük, amik parancsait extrém gyorsan tudják végrehajtani, illetve a környezetükből származó információkat feldolgozni. 

Akár mennyire is lenyűgöző ez az egész prezentáció, bennem mégicsak sikerült némi aggodalmat keltenie. Pedig alapvetően a technológiai fejlődésben hiszek, és jó dolognak tartom, hogy egyre összetettebb problémákat egyre precízebben, kreatívabban tudunk gépek segítségével megoldani. Mégis, a hangtalanul suhanó, agilis minirobot-rajok világa egy picikét azért rémisztő is.

A múltkoriakban már írtam arról, hogy szerintem azok a technológiák lesznek érdekesek a közeljövőben, melyek kilépnek a megszokott interfészekről (laptop, mobil, tévé), és egy olyan problémát oldanak meg vagy kezelnek, melyek a közvetlen fizikai világunkat befolyásolják. Mint például a Nest projekt. 

Azt gondolom, hogy a minirobotok fejlődése is ebbe az irányba kell, hogy hasson. Előbb kell ezekbe a cégekbe az IT-szektornak pénzt fektetnie, mint a hadiiparnak. 

Címkék: jövő robotok futurológia mini robot repülő robot