Connecting (Full Film) from Bassett & Partners on Vimeo.
Végre eljutottam odáig, hogy megnézzem ezt a picit Nokia/Windows nehéz dokumentumfilmet. Elhangzik persze az összes közhelyes állítás. Például, hogy az interaction design (IxD) azért fontos, mert az emberek által létrehozott termékek csak akkor teljesítik be céljukat, ha az emberek tudják is használni azokat.
Érdekes az a dilemma, amit több megszólaló is felvet, hogy manapság miért akar a dizájn a printből vagy az analógból digitális élményt fordítani.
Az egyik jó példa ezekre a törekvésekre a mindenféle EQ app dizájnok. Lásd:
Miközben számunkra teljesen világos és érthető, hogy az ilyen felületi megoldások milyen funkciókat rejtenek és hogyan kell azokat használni, az utánunk felnövő generációk számra egyre absztraktabb lesz egy telefonkagyló ikon és a hangalapú kommunikáció közti kapcsolat. Vagy egy orsós magnót ábrázoló ikon és a hangfelvétel közti asszociáció.
Ugyanakkor persze világos, hogy ezek a régi világból érkező leíró nyelvek a jelenben egyelőre könnyítik az adott funkcionalitás, működési logika megértését. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az elmúlt években a web- és a mobilvilág kevesebbet foglalkozott önnön formanyelvének kidolgozásával, mint ezekkel a visszanyúlásokkal, analóg/print narratívák átvezetésével.
A dokumentumfilmben elhangzik az is, hogy az IxD nem más, mint koreográfia. Tetszik ez a hasonlat. UI/UX feladatok kapcsán is sokszor beszélünk scenariókról, forgatókönyvekről, esetekről, sémákról. Jó megközelítésnek gondolom, hogy a felülettervezés valójában egy működési logika koreografálása. A koreográfiában ugyanis számomra az is benne van, hogy nincs egyetlen jó megoldás. Hanem jó lépések sorozatai vannak. És ezek közül kell rátalálnunk legalább egyre, ami "működik".
Choreography is the art of designing sequences of movements in which motion, form, or both are specified. (Wikipedia)
Hogy mi működik és miért működik, az már nem annyira témája ennek a dokumentumfilmnek. És ez is itt a gyengesése persze az egész UX/iCD/UI - hívjuk, ahogy akarjuk - témának.
Én azt gondolom, hogy a kreatív tervezés, a definiálhatatlan "intuícióra", "vizuális szemlélet", "vizuális kultúrára" való apellálás sokszor kevés. A másik oldalon viszont az analitika, mérés, a nagy adatok kutatása áll, mely sokszor bénítóan hat vissza a kreatív folyamatokra.
Egy tökéletes világban az analitikát érezzük, és a dizájnt értjük.
Szerencsére a mobilvilág is alapvetően a web gyermeke, így igaz a mobilplatformra is az az állítás, amire a webre is: egy organikusan fejlődő, rengeteg kísérletezéssel és újraértelmezéssel nehezített formanyelvvel kell dolgoznunk.
Amikor Loren Bricher megálmodta a "pull-to-refresh"-t mobilra, még senki nem sejtette, hogy rövid időn belül mennyire elterjedt is lesz ez a megoldás a mobilfelületeken. Sőt, jó kis szabadalmi háború is indult miatta.
És persze tudjuk, hogy - jó eséllyel - néhány év múlva már nem is fogunk emlékezni erre a megoldásra.
