Joshua Topolsky azon kevés szerencsés közé tartozik, akik már ma kipróbálhatták a Google Glass-t. Érdemes végigolvasni az egész postot. Akik rohannak, azoknak itt az 5 és fél perces videó: 

Több érdekes megállapítása is van a cikknek. Az egyik, amit a Google Glass termékigazgatója mond, hogy a technológia megszakítja, megzavarja a mindennapi életünket. Itt elsősorban az okostelefonokra gondol. És ilyen módon a Glass egyik fő előnyévé léphet elő, hogy post-smartphone korszakot nyit, amennyiben olyan technológiát ad az emberek kezébe... oh, wait. Már nem is a kezébe, hanem a szeme elé... Szóval, amivel kevesebbet kell bíbelődniük, mint egy telefonnal.

Topolskynak a legjobban az tetszik, hogy a keze segítsége nélkül tud olyan képeket és videókat készíteni a szemüveggel, amik a világot az ő perspektívájából örökítik meg. 

Ez jó olyan élethelyzetekben, mint amilyen a kocogás, autóvezetés, biciklizés vagy a kirándulás. És nem jó olyan helyzetekben, amikor a sima fotókészítésnél, útvonaltervezésnél, videócsetelésnél többet szeretnénk.

A Glass igazi gyengesége szerintem az, hogy az alkalmazások vezérlése leginkább hangalapú (és picit érintésalapú). Így lehetetlenné válik összetettebb feladatok elvégzése. Valószínűleg már egy email megírása és elküldése is szenvedéstelibb egy ilyen interfészen, mint egy okostelefonon. 

The natural language search works most of the time, but when it doesn’t, it can be confusing, leaving you with text results that seem like a dead-end. And Glass doesn’t always hear you correctly, or the pace it’s expecting you to speak at doesn’t line up with reality. I struggled repeatedly with Glass when issuing voice commands that seemed to come too fast for the device to interpret.

Ne feledjük, a hangvezérlés azt is jeletni, hogy egyszerű parancsokkal igen, de precíz műveletekkel nem tudjuk kezelni az eszközt. Nincs kurzor, nincs ujj, ami egy felületnek több értelmet adna mint egy nagy piros gomb. "Készíts fotót!" - ehhez nem kell különösebb felhasználói interfész. "Nyisd meg a fotót Lightroomban szerkesztésre!" Na ez már nem fog menni.

Ilyen szempontból számomra a Glass inkább egy androidosított GoPro szemüveg. De majd kiderül, hogy az augmented reality-ra épülő megoldások mennyire teszik szórakoztatóvá és hasznossá ezt az eszközt.

Az is igaz, hogy a Glass jelenleg wifi és tether módon kapja a netet. Vagyis továbbra is smartphone-nal lehet majd jól használni. És ha a lightroomos példát visszahozom, a Glass arra is jó, hogy delegáljunk feladatokat a mobiltelefonunknak vagy a laptopunknak. 

Hoppá! Akkor viszont a Glass nem is egy új interfész vagy média. Hanem a mi saját személyiségünk (közvetlenül a szemünkkel érzékelt, a fülünkkel hallott világunk) digitális rétege, amely formalizáltan segít kommunikálni a megszokott eszközeinkkel. A telefonunkkal vagy a számítógépünkkel. 

Maga a dizájn is erre a cyborg világra hajaz egy kicsit. Ami nekem speciel kevésbé jön be. Szívesebben hordanék egy szemüvegnek látszó szemüveget, mint egy hajpántnak látszó U alakú antennát. De persze ez csak a prototípus. És még nem volt a kezünkben.

Mint kiderült, már idén kapható lesz, ezerötszáz dollárért. Kb 330 ezer forint. Egy nagyon könnyű és finom eszköz, ami egy másik dimenzióba helyezi az egész digitális világot körülöttünk. Hamarosan kiderül, hogy a partneri megállapodások eredményeként tud-e olcsóbb lenni. (Szerintem olcsóbb lesz karácsonyig.)

Egy biztos: ki akarom próbálni. Minél hamarabb. VISOR for the blind!

Címkék: ui interfész technológia smartphone google glass google szemüveg