Nincs olyan nagyon régen jelen a webdesignban a reszponzivitás, mint szemlélet. Az elmúlt egy-másfél évben azonban annyira sok minden történt ezen a téren, hogy lassan tényleg elérkezünk egy valódi kopernikuszi fordulathoz, egy olyan szemléletváltáshoz, melyben egyszerre világossá válik, hogy nincs többé statikus dizájn, nincsenek papírlapra kinyomtatható dizájnok, nincsenek psd-ben ábrázolható webdizájnok, nincsenek fix hirdetési helyek, sőt: fix helyek sincsenek a layoutokban. Minden oldalelem és dizájnmegoldás ott és aképpen jelenik meg, ahogyan az adott felületen következik.

A reszponzív dizájn persze csak az ürügy a váltásra. Csak segít jobban megérteni a web valódi lényegét.

Még nekünk is nehéz átállnunk (ráállnunk) erre a gondolkodásra, hát még azoknak, akik még mindig abban a világban élnek, ahol A4-es lapra kinyomtatott látványtervek fölött szakért a fél cég. Miképpen azt a Mad Men-ben olyan szépen látjuk is... a hatvanas években.

Ma már Sketch, Webflow, Froont.com irányok vannak. Olyan tervezőfelületek, ahol az adott site-ot a maga dinamizmusában tudjuk megálmodni. A grafikus dizájner a Photoshop magányában épp olyan elveszett ma már, mint a kódot szisztematikusan és monotonon kalapácsoló sitebuilder. 

Semmi új nincs persze abban, hogy az egész web és annak minden szakterülete tele van interdiszciplináris problémákkal. Az egész kibaszott webfejlesztés egy nagy rakás határsértés. Akik ettől viszolyognak, azok mindig is rosszul fognak aludni, amíg ebben az iparban dolgoznak. Akik már eleve ebbe az irányba nevelik magukat, azok pedig állandó konfliktusoknak vannak kitéve. Ma még.

"Minek ugat bele, miközben ő nem is programozó?", "Ugyan mit tud egy programozó a színharmóniáról vagy az arányosságról? Azt se tudja, mi az a Dribbble!". És így tovább. 

Szerintem ezek az érvek és beállítódások egyre tarthatatlanabbak. Egyre kényelmetlenebb azt hangoztatni, hogy bár mi értünk valamihez, mások biztosan nem, "hiszen őket nem ezért vették fel", "nem ebben a székben ülnek".

Az átmenet persze nem lesz valami gyors. Ma még elég, ha adaptív felületeket tervezünk és gyártunk. Elég ha bizonyos felületeken optimálisan jelenik meg az a dizájnkoncepció. Még lehet különbséget tenni mobil és desktop között. Még...

Persze nehéz ez az egész egy olyan világban,

- ahol még mindig first view fetisizmus van. (Minden férjen bele a nyitóképernyőbe. Tényleg? De melyik nyitóképernyőbe? Cinema Display-en jó lesz, vagy az öcséd netbookja a céleszköz? Mindkettő?)

- ahol még mindig front page fetisizmus van. (Minden legyen kint a nyitóoldalon. Ami nincs kint az ablakban, azt nem lehet eladni.)

- ahol még mindig úgy kezelik a dizájnt, mint ami az egymást túlüvöltő, az egymást túlharsogó, elnyomó elemek grafikai eszköztára. (Azt még színezd be. Ja, és azt is. Viszont akkor az előbbit erősebben. De akkor az utóbbit is. Legyen élénkebb. De mostmeg alig látszik az a harmadik...)

- ahol még mindig nem elvárás egy vizuális munka kapcsán a szemlélet (Értem, hogy ezt a kéket nyomatod, de a bal sarokban legyen már egy kis sárga. Attól sokkal játékosabb. Ja, nem, ez túl sárga. Valami melegebb szín kéne... Piros?)

- ahol még mindig nem szempont, hogy mit bír el a kód (Tegyünk oda még egy nagy képet, meg sok videót, legyen itt olyan forgó izé, amit azon a másik siteon láttam. Jaj, de miért ilyen lassú ez a site? Valamit elrontottatok?)

Ezeknek a párbeszédeknek véget kell vetni. El kell tudni magyarázni, hogy abban a komplex világban, ahol egy formanyelv, egy dizájnkoncepció, egy frontend vagy backend filozófia összeáll, ott átfogóan kell tudni gondolkodni működésről, teljesítményről, látványról, "user experience-ről". (De inkább csak hívjuk most jó parasztosan: élménynek.)

---

Nagyon sok nagyon fontos dolgot tanult a webdizájn a printtől. A tipográfiával szembeni alázatot. A gridekben, rendszerekben, arányokban, hierarchiákban való gondolkodást. A középpontozás, a hangsúlyozás, a nűanszok jelentőségének fontosságát. Az érzékenységet. A visszafogottság erejét.

Azért mert bármit lehet, még nem kell mindent.

De a printtől nagyon sok mindent nem tudtunk és nem is fogunk tudni megtanulni. Mi még strukturáltabban, még absztraktabban, még kísérletezőbben kell, hogy viszonyuljunk az ábrázoláshoz, a bemutatáshoz, mint a tördelőasztal fölött. 

Ehhez pedig arra van szükség, hogy például gombok működéséről ne papíron, ne psd-ben, és ne is css osztályokat fogalmazva gondolkodjunk... hanem prototípusok sorozatát készítve. Nem azt kell megérteni, hogy mitől szép egy gomb. És nem is azt, hogy milyen eszköztárunk van valójában ie8 alatt a gombrajzolásra. Hanem azt, hogy az a gomb egy mobilfelületen, egy desktop gépen, álló nézetben, fekvő nézetben, érintésre, rolloverre, kattintásra, milyen környezetben, milyen élmény részeként teljesíti be leginkább a szerepét. 

Frontend guruk, js guruk, grafikus dizájnerek, ux filozófusok... Hívhatjuk mindenféle neveken, de valójában mind webdizájnerek. Csak még nem tanultak eleget egymástól.

Címkék: filozomatika webdesign frontend webflow froont.com reszponzív design adaptív design