Két kiemelkedő gondolatmenettel szeretném köszönteni 2014-et.
Az elsőt egy híres hacker, Jack Applebaum követte el. Az előadás címe To Protect And Infect - The militarization of the Internet. Hosszú, de nem fogunk unatkozni:
A második Benjamin Bratton publicisztikája a TED konferenciákról, és általában a tudásmegosztásról. Nem csak a tételmondatai, de az olyan egymondatos összefoglalói is figyelemreméltóak, mint például ez:
Phones, drones and genomes, that's what we do (...). In addition to the other insanely great things these technologies do, they are the basis of NSA spying, flying robots killing people, and the wholesale privatisation of biological life itself. That's also what we do.
Applebaum és Bratton is alapvetően gondolja újra a világot, amiben élünk. Ezt kívánom magunknak is, ezután a technológiai szempontból valóban nem túlságosan mozgalmas év után. Bár éppen hívhatnánk ezt aranykornak is. Másik kérdés, hogy mi van az aranykor után.
A napokban a CoDesign véletlenül kitett egy cikket, melyben Barabási Albert-László 1999-es tanulmányára hivatkozva azt írják, hogy a weben minden maximum 19 klikkre van egymástól. Amikor rájöttek, hogy egy 1999-es tanulmányt hivatkoztak meg, írtak a cikkhez egy helyesbítést, hozzáfűzve egy érdekes dilemmát:
Though the Internet is undoubtedly much bigger, in terms of individual pages, than it was nearly 13 years ago, is it bigger in terms of clicks? You might assume so, but as the web has become more centralized with social media, and as Google has become even more refined, might the web be even more interconnected than in 1999? That is, these days, could the number be even less than 19?
Itt van ugyanez előadásban is. Bratton a San Diegó-i TEDx-et választotta, hogy a TED-ről beszéljen. A "TEDx" független, helyileg szerveződő TED-előadássorozat. Ezért volt lehetséges egyáltalán, hogy erről a témáról beszélhessen az előadó:
Vajon tényleg elvesztettük-e a nyílt webet? És vajon baj-e mindez a huszonéves geekek szerint? Lehet, hogy nem csak egy technológiai aranykorban, de egyben egy mélyebb generációs szakadás közepén is vagyunk. Az egyik oldalon a privacy, szabadság, személyes autonómia utolsó harcosai, a másik oldalon a fatalista "kit érdekel ez egyáltalán" generáció. Lehet, hogy a helyzet nem ennyire éles, mindenesetre az kétségtelen, hogy rocksztárok és tudósok helyett idén két emberre volt érdemes figyelni: Edward Snowdenre és Ferenc pápára.
Osszátok meg ti is, milyen írások, előadások, személyek inspiráltak titeket az elmúlt évben...
