Hónapokkal ezelőtt feltöltöttem egy videót a YouTube-ra. Az elmúlt hónapokban nem érkezett rá egyetlen komment sem. Aztán valamikor augusztus végén elkezdtek szállingózni a hozzászólások, sőt, a videó visznylag gyorsan túllépte a 4000 view-t. (Ennyien látták eddig.)

Mindebből az következik, hogy az angol interfésszel boldoguló magyar netezők egyre jobban rákattanak a világ legnagyobb ingyenes videóbányájára. A szolgáltatás hazai népszerűsítésében pedig élen járnak a magyar bloggerek. Egyre többen és egyre gyakrabban ágyaznak YouTube-os videóklipeket postjaikba.

És ez egyben elvezet minket ahhoz a következtetéshez, hogy a videótartalom-fogyasztáshoz gyakran nincs szükség arra, hogy értsük az adott nyelvet. Ezen a japán videón, vagy ezen az amerikai táncoson ugyanúgy röhögnek idehaza mint odakint. Ha ez a két sztori blogbejegyzésekben lenne leírva - japánul, illetve angolul - jóval szűkebb réteghez érne el, s nyilván a poén sem ülne annyira.

Ha a webkettő fontosabbik momentumát nézzük: a videótartalmak gyártásában egyelőre meglehetősen le vagyunk aradva. Nyilván még nincsenek meg sok embernél a megfelelő eszközök. Néha bonyolultnak látszó műveleteket kell elvégezni ahhoz, hogy fogyasztható formátumra hozzuk az adott videóanyagot.

Ebben nyilán lesz némi változás a jövőben, ám ezzel együtt itthon még jó sokáig - ha nem örökre - a passzív befogadás (videónézés) lesz a jellemző, és nem a részvétel a tartalomgenerlásban (videó létrehozás és megosztás).

Címkék: youtube videómegosztók filozomatika