Korábban idéztük már Arrington öt érvét arra vonatkozóan, hogy vajh miért sikeres a Google. Ebből a felsorolásból kimaradt az a munkakörnyezet és hr-politika, ami tényleg alapvetően meghatárzza ezt a céget.

Még a nyár közepén írtunk a Googleplexről. Most a Washington Post keresi - a YouTube-felvásárlás ürügyén - a Google mágikus receptjét.

A dolgozók titulusai gyakran semmitmondóak: nem az a lényeg, hogy mi van a névjegykártyára írva, hanem hogy kinek mennyire vannak kreatív, merész ötletei. Ezek nélkül nem lenne előrelépés. Az ötletekre aztán kis csoportok alakulnak, s itt dől el, hogy képes-e működő formát ölteni a legmerészebb, legképtelenebbnek tűnő elképzelés is.

Nem baj, ha valami nem működik. Nem kell erőltetni. Próbálgatni kell, és csak a sikereseket szabad bent hagyni a kalapban. A Google-nál nem a projektek elbukása jelenti a kudarcot. Sőt, éppenhogy az a filozófia, hogy aki keveset bukik, az nyilván keveset is próbálkozott.

The stigma [for failure] is less because we staff projects leanly and encourage them to just move, move, move. If it doesn't work, move on.

A környezet is ehhez mérten van alakítva: sok szín, ablakok, természetes fény, egyetemi hangulat, napfénykollektorok a háztetőkön, strandröplabda-pálya, céges elektromos rollerek, gyepesített tárgyalóterem, szertehagyott bringák, kütyükhegyek, játékok, alakítható, újrarendezhető bútorok. Talán ennél is fontosabb, hogy a munkahely biztosítja a finom főéleleket.

Mindez persze önmagában kevés lenne a sikerhez. De azért tegye a kezét a szívére minden vállalatvezető: kinél vannak csak ezt megközelítő körülmények.

Nem, ez nem pénz kérdése.

Címkék: google googleplex