Néhány napja körkérdésben kerestünk meg jópár olyan magyar bloggert, akik hivatásszerűen, de legalábbis eltökélten és rendszeresen, netalán sikeresen blogolnak. Kérdéseink elsősorban arra vonatkoztak, hogy milyen élményeik vannak a blogolással és a kommentelőkkel (tehát szűkebb közösségükkel) kapcsolatban. Névtelen válaszok következnek...

Az egyik életmódblogot író válaszolónk azt mondja, azt utálja legjobban a blogolásban, hogy "állandóan frissíteni kell, és nincs fél nap, h kimenjen a fejemből, h mégis van-e jó anyag, amit ki lehet rakni vagy nincs."

Egy másik, inkább technológiai blogot pörgető válaszadónk pedig azt ecsetelte: "nem szeretem a primitív hozzászólókat, és a csakazértkommentelek, hogy bereklámozhassam magam és a szolgáltatásomat - ezeket törlöm azonnal. Munka miatt sajnos sokszor csak késő este van időm posztokat írni - így néha későn írok meg dolgokat."

Az inkább az üzleti világból érkező másik blogger pedig azt utálja a legjobban a blogolásban amikor "egy témámat nem úgy fogadnak, ahogy gondolom. Számomra érdektelen dolgok felkavarják az olvasóimat, számomra fontos dolgokra meg rá se bagóznak. Ez a legrosszabb, de azért érthető és viselhető gond."

Ugyanő azt mondja, a legjobb a blogolásban, "hogy az enyém. Én építettem, engem olvasnak, elmondhatom amit gondolok. Önző dolog a blogolás."

Egy másik szintén ismert, profi blogger "a felszínesség kísértését" utálja a legjobban a blogolásban, viszont "az azonnaliság, és a közvetlen kapcsolat másokkal" a legvonzóbb ebben a tevékenységben. Egyébként ő is jelezte, hogy nem mindig van egy hullámhosszon a kommentelőkkel.

Egyik barátunk/kollégánk szerint a legrosszabb a blogolásban a következő:

"Egy kicsit azt, hogy az istenverte blog nem írja magát, és 24 óra a legtöbb, amíg frissítetlenül lehet hagyni, különben elkezd rohadni. De ennél sokkal nyomasztóbb a tudat, hogy bele lehet ölni több órát egy jobb posztba, a jól elvégzett munka örömével lehet élesíteni, és ugyanúgy eltűnik 1-2 napon belül a semmibe."

A blogolás jó oldalát fejtegetve pedig azt mondja:

"Jó érzés tudni, hogy van pár száz vagy 1–2 ezer ember, akik követik, amit csinálok. Akiket nem zavar, hogy túl szubkulturális, vagy túl belterjes. Jó érzés látni, amikor egyik-másik poszt érdekes beszélgetést generál, még ha ritka is az ilyen. Jó érzés egy apró, egyébként kidobásra ítélt témát 2–3 bekezdésben feldolgozni és a világ elé tárni."

Az egyik népszerű közösségi blog tagja a trollokat nevezte meg mint fő negatív tapasztalatot, de azt is hozzátette, hogy a nem-troll, tehát nem romboló szándékkal kommentelőket bírja:

"A kommentelők nagyon sokat hozzátesznek egy-egy témához, tanulni járok a saját blogomra :)"

Múltkor már felvetettük a bloggerek kiégése problémakört. A válaszoló bloggerek közül többen is egyetértettek azzal, hogy ha nem is kiégés, de mélypontok mindenképpen vannak. Voltak, akik azt mondták, hogy lazán belefognának másba, ha a blogolásban már nem találnak örömöt, de voltak olyanok is, akik nehezebben tudják elképzelni, hogy bármikor a jövőben feladják ezt az elfoglaltságot.

"Mélypontok előfordulnak, ritkán. Például mikor hosszú napokig semmi érdekes nem történik, ha történik az se olyan. Ilyenkor jó ha nem csak egy témáról írsz, vagy ha vannak félretett témák, amiknek egyszer mindenképpen szeretnél utánanézni."

Egyik ismerősünk, aki az énblog és a közéleti blog határterületén fészkelte be magát, pedig azt utálja a legjobban a blogolásban, hogy: sok munka, addikció, helytelen testtartás. Viszont egyből azt is hozzátette, hogy mi az, amit szeret benne: "hogy én szerkesztem, én írom, én kúrom ki a hülyéket a kommentekből".

Ugyanő azt is mondja, hogy mindig végigolvassa a kommenteket. A közösség miatt fontos.

Egy másik, hasonló tematikában író, szintén népszerű magyar blogger szerint az a legborzalmasabb a blogolásban, hogy "mindig a bolondok a legaktívabbak, és most nem az ellenséges bolondokról beszélek, mert azokra fel vagyok készülve, hanem a szimpatizáló bolondokról, mert azokra egyszerűen nem lehet. Elvesznek az értelmesek a hülyeség-tengerben, olyan, mintha a Lipótmezőre járnék felolvasni, de tényleg."

A profinak mondható bloggerek egyébként általában nem csak blogot írnak. Ez (ellentétben sok amerikai kollégájukkal) rendszerint csupán  melléktevékenység, ami viszont jelentőségteljesen beépül mindennapjaikba.

"Abbahagyni akkor fogom, ha valami kiváltja, valami technológiai újítás, mittudomén, használható vlog, vagy valami, amit el sem tudok képzelni, de a kapcsolattartás, folyamatos visszajelzésre szükség van, már nem elégít ki a print lassúsága és látszólagos pusztába kiáltozása", mondja egyikük.

A válaszadók jelentős része egyébként arra a kérdésünkre, hogy mennyi idejét veszi el a blogolás, azt válaszolta, hogy "sokat", "szinte az egész napot" és hasonlókat.

"Két véglet között mozog, vagy egész nap blogolok, vagy rá se bírok nézni. Csodálatos találmány a időzíthető poszt, kicsit enyhíthető vele az érdeklődés hullámzása."

Csak csatlakozni tudnok ezekhez a beszámolókhoz: a blogolás - a közhiedelmekkel ellentétben - nem pusztán abból áll, hogy odafirkant az ember naponta 5 mondatot.

A bloggerek válaszait végigolvasva - annak tudatában persze, hogy ez messze nem reprezentatív mintavétel -, az jutott eszembe, hogy szinte teljesen hasonló problémákat és örömöket jelent számunkra a blogolás. És azt is megerősítette ez a kis körbekérdezősködés, hogy a blogolás számukra sem puszta írkálás, hanem egy többé-kevésbé aktív közösségi élet, és ami még ennél is fontosabb: egy kreatívabb, nagyobb önállóságot és több energiát igénylő munkavégzés/hobbi/akármi.

A témában még:

• A blogger kiégése
• What Determines Your Blog’s Popularity and Success?
• How to Blog With ‘Voice’ and Increase Community and Readership
• Serving Your Blog’s Customers: Listen
• Ten Blogging Hacks
• Productivity Tips For Avid Blog Readers
• 10 Habits of Highly Effective ProBloggers
  
• Doing kottke.org as a full-time job

Címkék: blogok bulvár bloggerek kommuniti filozomatika