A Brandon Fletcher-sztoriról lesz szó. Aki olvasta már, szkippeljen. Főhősünk 20 éves, és gondolta, minőségi tartalommal örvendezteti meg a YouTube közönségét. Csakhogy a YouTube címlapszerkesztői és algoritmusai valahogy csak nem akarták kiemelni a sok amatőr "ma úgy ébredtem, hogy"-jellegű énvideópost közül a nagy ötletet, az ismerkedős videóshow-t.

A DateUnknown valószínűleg valamelyik huszonötödik találati oldalon halt volna el, ám Brandon saját ötletét sokkal értékesebbnek gondolta ennél. Arra gondolt, hogy valahogy fel kellene hívnia magára a figyelmet. És akkor jött a nagy ötlet: elutazik a YouTube kaliforniai központjába, az egészet videóra veszi, és megpróbál személyesen beszélni a videómegosztó vezetőivel.

A projektre létrehozta a Can YouTube Hear Me blogot. (Az eredeti ötlet amúgy a CanGoogleHearMe-é...) A figyelemfelkeltés annyira sikeres volt, hogy a YouTube épületében külön miatta felvettek egy új biztonsági őrt is. A New York-i srác szándékai azonban barátságosak voltak, úgyhogy az erősítésre nem volt szükség.

Az ügy pikantériája, hogy Brandonnak megtiltották a YouTube munkatársai, hogy arcukat felvegye videóra. Akkor most mi van a "Broadcast Yourself" nyitottsággal?

A projekt behalni látszott, Brandonnak nem sikerült beszélnie egyetlen fejessel sem.


Ám egy váratlan fordulattal a napokban mégis happy enddé alakult a roadmovie. Történt ugyanis, hogy a YouTube megállapodott a sráccal, aki azóta már a YouTube-on külön csatornát is kapott show-jához. Sőt, állítólag még a reklámbevételekből is kapott részesedést. Ez utóbbi fejlemény pedig nyilván arra fog ösztönözni nem egy youtubert, hogy hasonlóan bevállalósan és merészen próbálja meg kikaparni saját gesztenyéjét.

(Amúgy Brandon roadmovie-ja lehet hogy érdekesebb volt, mint maga a nagy ötlet, a randis videóshow.)

Címkék: youtube bulvár videó videómegosztók