A kerekasztal távoli lovagjai (RTW #7)

Ezekben a napokban az olvasók írják a postokat a Webisztánra. Ha ti is szeretnétek írni,
küldjétek a postokat. Íme a Reader Takeover Week hetedik írása...
Szerző: Kovács Balázs
Blog: logout.hu/kobaljov
Az utóbbi években a világ legnagyobb nemzetközi vállalatainak és tehetős üzletembereinek kívánságlistáján új játékszer jelent meg a céges magánrepülők helyén: a távjelenléti (telepresence) rendszerek. No nem rögtön igazgatói teleportokra, csillagkapus üzleti tárgyalásokra vagy a Jedi tanács holo-mítingjeire kell gondolni, „csak” az eddigi professzionális videokonferencia rendszerek továbbfejlesztésére.

A recept a hagyományos összetevőkkel kezdődik: vegyük a legkorszerűbb technikai megoldásokat: nagyképernyős, szélesvásznú HD+ (átlátszó) kijelzők és kamerák, folyamatos mozgásmegjelenítéssel és magas színhűséggel, stúdiószintű térhang és fénytechnika, gyors jelátvitel és feldolgozás jó minőségű, nagy sávszélességű (dedikált) IP hálózatokon. Ezután pszichológiai szempontból némileg rendezzük át ezeket, és adjunk hozzá néhány idevágó újdonságot: a folyamatos egészalakos életnagyságú rögzített szögű képét a résztvevőknek, a valódi szemkontaktust, a több kamera és kijelző esetében is mindig a megfelelő irányba figyelést a mutatott képünkön.

Ha eddig kész, akkor a használatot egyszerűsítsük, a működtető technikai eszközöket, pedig rejtsük el, amennyire lehet, hogy teljes egészében a tartalomra fókuszálhassanak a vendégek. Végül díszítsük az egészet néhány jól ismert cégnévvel mint a HP, a Cisco, a Polycom vagy a Tandberg, de ezt kiválthatjuk új ötletekkel érkező kevésbé ismertekkel is (pl.: Teliris, DVE, Telanetix).

Mindezt a résztvevők és helyszínek tervezett számának megfelelő adagolásban, a kisebb asztali rendszerektől a nagyobb tárgyaló- és oktatótermekig. Utóbbiaknál magának a teremnek a berendezését is hozzáalakíthatjuk a kijelzők képével integrált összképhez, létrehozva egy virtuális kerekasztalt.

A pontos összetevőktől függően a végeredmény változhat (ráadásul alapesetben nem kompatibilisek a különböző gyártók rendszerei), de valami hasonlóra számíthatunk:

Amennyiben nem magunk készítjük, úgy a kapott számla jelenleg kiépítéstől függően néhány tízezertől három-négyszázezer dollárig terjedhet (szobánként!), amihez még a speciális dedikált hálózat (akár 45 Mb/s-ra is szükség lehet) és a komplett karbantartási szolgáltatás használata esetén havonta még hozzájöhet egy-két tízezernyi mellékes.

A tekintélyes összegért cserébe az ígéretek szerint csökkenthető a vezetők gyakori hosszú, kényelmetlen és biztonságilag kockázatos utazásainak száma, ami nemcsak számukra örvendetes, hanem egyúttal idővel némi megtakarítást is jelenthet (az utazási és járulékos költségek, munkából kieső idő, stb.), valamint a károsanyag kibocsátást is csökkenti.

A távoli munkatársak, egységek közti kommunikáció gyakoribbá és hatásosabbá válása, jobb együttműködést, nagyobb produktivitást eredményezhet. A szűken vett vállalati eseteken túl olyan felhasználási területeken is alkalmazták már a módszert, mint a külpolitika, interjúkészítés, szereplőválogatás, oktatás (MBA), egészségügy, munkaidőn kívüli családi beszélgetések, és néhány sorozatban is feltűntek már egy-egy vendégszerep erejéig.

A nyilvános IP hálózatok további fejlődésével, és egy egységes kompatibilitási szabvány kidolgozásával a jövőben megnyílhat a távjelenléti rendszerek több helyről történő, szélesebb körű használatának lehetősége, nemcsak cégen belül, hanem külső partnerekkel, beszállítókkal, ügyfelekkel is. De addig még tartják magukat a magánrepülők.

A RTW korábbi írásai:
Címkék: reader takeower week
2007.08.18. 09:56. írta: vendégblogger

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez nem olyan drága, és nem olyan futurisztikus.
Egy jobb videokonferenia készülék ~3 Milla (Polycom), TV, hang cucc még 1,5, beépítés, asztalok stb.. még 0,5. Tehát egy frankón felszerelt szoba 5 Milla.
Ebből kell minimum 2. Most ezek után lehet oszatni, szorozni, hogy megéri-e. Hosszú távon igen. Nincs utazgatás, nincs stressz, fasza minden.

Nálunk amióta megépítették azóta mindenki használni akarja. Teényleg elég jó. A telefonkonferencia helyett sokkal személyesebb. Én nagyon szkeptikus voltam az elején, de most már belátom, hogy igencsak frankó megoldás a videokonferencia.
A videokonferencia rendszerek valóban nem annyira drágák, de a távjelenléti rendszerek igen, amiről a cikk szól. Nem véletlenül hívják őket másképp (nem a Cisco termékneve miatt), bár funkcionalitásban vannak hasonlóságok, de a minőségben, árban, technikai kialakításban elég nagy különbség van.

Ezeknél pár hónapja volt újdonság, hogy kijött az eddigi legolcsóbb aminek "csak" havi 1000 dollár a bérleti díja.

+ valamiért kimaradtak a cikkből a linkek, hamarosan megadom őket itt, illetve a poszt eredetileg hosszabb, három részes volt, azokat majd a blogomra pár nap múlva felteszem
ja most látom, hogy a videó is kimaradt..
Írtam HH-nak, remélhetőleg hamarosan pótolja a hiányzó részeket (úgy már látni is lehet majd működés közben), addig kitartás
lehet h lesz ilyesmi, ami a tárgyaló partner mimikáját elemezve a gondolatait is feliratozza h a másik fél érdeklődik, unatkozik, gondterhelt, vagy mérges.

ázsiában a népek képesek faarccal végigülni egy tárgyalást. az apró rezdülésekből kell megállapítani ki kivel van, ki mit szeretne. az amerikai üzletembereknek is begyakorolt gesztusaik vannak. oda is kell több kameraállás, meg arcelemző, ilyesmi. de lehet h eltúlzom ezt.

a jó öreg európában szerintem évtizedek múlva is a személyes megbeszélés, konferencia túrizmus lesz az uralkodó.

amúgy nem lenne butaság testbeszédet elemző szoftvereket írni, ki mit csinál, hova néz, talán nem túl bonyolult annak, aki alakfelismeréssel foglalkozik.
kutacs: Lehet bár nem egyszerű kérdés, mivel egyrészt a kultúrák másrészt az egyének közt is vannak különbségek a metakommunikációban. (Lehet egyszer még a pupilla tágulását is figyelik majd, mint a Szárnyas Fejvadászban a Voight-Kampf teszt :-)

A másik oldala a dolognak az etikai: hozzá kell-e járulniuk, és ha igen engedik-e a résztvevők, hogy ilyen módszereket alkalmazzanak a beszélgetés során, ha az akár a kárukra is válhat? Mi történik ha esetleg a gép rosszul értelmez valamit és ez alapján rossz üzleti döntést születik?

(+ Technika szempontból ha jól emlékszem az emberi agy erre a célra erősebb mint a számítógépek jelenleg.)

A felhasználás soha nem fogja kiváltani teljesen a személyes találkozókat mert azért az az igazi, de a technika fejlődésével (javuló minőség, olcsóbb árak) egyre több esetben választhatják ezt a módszert is mellette, főleg ha gyakran és drágán kéne utazni nem annyira fontos és rövidebb megbeszélések miatt. A források egy része is azt említette a fejlesztést kiváltó tényezők között, hogy az amerikai vállalatvezetőknek már nagyon elegük lett a sok repülésből ("Sick of Flying Around on his Private Jet") és az akkori vidkonf rendszerek nem voltak elég jók.

Konferencia turizmusnál az informális, előtéri/büfés beszélgetések, találkozók is gyakran érdekesek a benti 20 perces prezentációk mellett, és ezeket nem lehet így visszaadni. (bár már tartottak közös borkóstolós vacsorát is egy távjelenlétes megbeszélés után :-)

(+ egy reklám a távjelenlét és az emberi kapcsolatok kapcsán:
www.youtube.com/watch?v=muwZzuXOVfg )
csak annyit akartam mondani, h tippem szerint amerikában és ázsiában fog ez a dolog elterjedni, ott viszont biztosan kelendőek lesznek ezek a cuccok.

teljesen egyetértünk. a kulturális különbségek szerintem is a meghatározóak. errefelé inkább elmész egy digóhoz tárgyalni, mert ehetsz olasz ételeket, megnézheted az olasz csajokat, elmehetsz egy olasz focimeccsre, vagy az operába. most ugyanez az amcsiknál nem annyira érdekes. ráadásul át kell repülni az óceánon. akkor lehet h inkább távtárgyalok.

ha egy digóval beszélsz azonnal tudod h mérges, nem kell mélyen a szeme közé nézni. egy japóval nem biztos h ez a helyzet. ilyesmire gondoltam.
Igen a távolság az egyik fő ok, mondjuk Olaszország sem csábító annyira, ha mondjuk hetente kellene kiutazni egy napra, és az idő jelentős részét utazással, dugóban tölti az ember (ilyenkor pl. havonta egyszer élőben kiutazás, 3x távtárgyalás). A különböző testbeszédeket e mellé is meg kell tanulni, mert ez csak technikai eszköz a másik fél képének mutatására. Amiben jobb lehet a korábbiaknál azok a pszichológiai szempontok, nem mindenkinek természetes a viselkedése amikor egy kamera optikájába nézve kell tárgyalnia. Az sem mindegy, hogy egy kijelentés után a másik fél "szóhoz sem jut" vagy csak a hangja késik az átvitel során.

Az egyik forrás egyébként a Fortune magazin listájának első száz cégét tartja célcsoportnak az árak alapján, és az első 500-at az olcsóbb konstrukciók esetén (hosszú távú kedvezményes bérlés, közös használatban másokkal, stb.). Európában is van már jópár cégnél, de tudomásom szerint nálunk még nincs (némelyik változat hálózati igényeit sem egyszerű megvalósítani)
ezek a jenkik nem kispályások.

biztos ismeritek a történetet a lóról, aki szorozni tudott. a tulajdonos éveken ált kondicionálta az állatot, h az képes legyen egyjegyű számokat összeszorozni, és az eredményt megfelelő számú dobbantással jelezze. fogyott a kockacukor, csattant az ostor.

aztán egy idő után a ló tudott szorozni. azt mondták neki 3×5, állítólag dobbantotta a 15-öt. nem is tudták sokáig h mi van, mert a tudósok váltig állították h a lovak nem tudják megjegyezni a szorzótáblát, és pláne nem érthetik meg olyan elvont matematikai műveleteket mint a szorzás. csakhogy a ló szorzott rendesen. sőt.

rájöttek h bármelyien műveletet képes elvégezni, feltéve h a kérdező tudja a választ. mert a ló az emberi gesztusokat tanulta meg, és miközben a kérdező számolgatta a dobbantásokat, a ló csak azt figyelte mikor kell megállni. és ebben elég jó volt, bár állítólag könnyű volt becsapni.

szerintem a gépek tudnák azt produkálni, amit a ló produkált. hazugságvizsgáló meg már most is van, állítólag akik erre gyúrnak, azok ezt ki tudják játszani.

szkeptikus vagyok h a terrorelhárításban mennyire működik-e. meg abban is, h értlemes dolog-e ilyesmit európába telepíteni. de az amcsiknál és ázsiában biztos h lesznek ilyenek.
Az induló bejegyzés hosszabb, bővített verziója (az itteni korábbi munkaverziója) felkerült a blogba:
logout.hu/kobaljov/2851/csucskategoria_videokommunikacioban_tavjelenleti_rendszerek_13.html