A szabványügyi vita, de még a Steve Jobs által személyesen átbaszott early adopter amerikai macianok sirámai is semmik ahhoz képest, ami a net semlegességéről szóló vita jelent a jövő szempontjából. Nem kevesebb forog kockán, minthogy a weben minden elküldött és fogadott adat ugyanolyan elbánásban kell, hogy részesüljön-e. Vagy a sávszéligényes szolgáltatásokat meg lehet-e külön is sarcolni azért, hogy ugyanolyan eséllyel érjék el a netezőket, mint a kisebb adatforgalmat bonyolító szolgáltatók. (Illetve, akik tejelnek, azoknak lehet-e prioritása a hálózaton.)

Bár az amerikai szövetségi kereskedelmi bizottság korábban pozitív hangvételű állásfoglalásokat tett, vagyis a net semlegessége mellett érvelt, addig az amerikai igazságügyi minisztérium néhány órája kiadott állásfoglalása éppen ellenkező irányú: a net semlegességének tarthatatlansága mellett érvel.

Azt állítják, hogy az internet-szolgáltatóknak pontosan olyan joguk van a nagy adatforgalmat bonyolító szolgáltatásokat jobban megsarcolni, miként a posta is kérhet magasabb árat a kiemelt küldeményekért.

Oké, álljunk meg egy pillanatra. Merthogy - a szabványügyi vitához hasonlóan - ez is inkább lobbiháború, mintsem a józan ész és a szakmaiság diadala.

Az egyik oldalon állnak az internetszolgáltatók (isp-k), a másik oldalon pedig azok a cégek, melyek olyan szolgáltatásokat üzemeltetnek a weben, melyek sávszéligényesek (Google, Yahoo, Microsoft, és egy rakat másik.) A vita olyan annyira alapvető és komoly, hogy a Google vezetője, Eric Schmidt külön kiáltványban kérte a netsemlegesség pártolóinak segítségét. Ugyanezt tette Tim Berners-Lee is.

Utóbbiak természetesen azon az állásponton vannak, hogy az internet mint architektúra és mint filozófia, arra épül, hogy minden netező ugyanolyan könnyedén férhet hozzá a weben található összes információhoz. Legyen az egy statikus htmloldal, vagy egy streamelt videó, vagy egy virulens adatforgalmat bonyolító mailszolgáltatás. A szolgáltatók pedig egyenlő eséllyel juttathatják el tartalmaikat a netezőkhöz, függetlenül attól, hogy az adott tartalom mennyire sávszéligényes.

Előbbiek, vagyis az isp-k pedig kikérik maguknak, hogy nekik itt holmi YouTube-ok miatt fejleszteni kelljen hálózatukat, csak azért, hogy egy másik cég szolgáltatása flottul működjön.

A valódi probléma persze az, hogy anno, amikor az isp-k belekezdtek a bizniszbe, egyáltalán nem számoltak azzal, hogy ilyen mértékben nő meg az internetes adatforgalom. Tehát ültek a babérjaikon, nyelték be a profitot, és nem nagyon fejlesztették saját hálózataikat. Legalábbis olyan ütemben nem, ahogy kellett volna.

Csakhogy az utóbbi években a szélessávú internetelérés robbanásszerűen nőtt, és ehhez mérten megjelentek azok a szolgáltatások, melyek képesek voltak a szélessávot kihasználó, nagyonis sikeres webes szolgáltatásokat felnevelni.

Most ott tartunk, hogy a két tábor a különféle amerikai szerveknél próbálja bevetni minden lobbierejét. Úgy tűnik, az amerikai internetszolgáltatóknak hathatósabb érvei voltak az amerikai igazságügyi minisztérium illetékeseinél, mint mondjuk a Google-nak. Pedig a Google sem vette félvállról a lobbizást.

Oké, de mit vesztenek a netezők azzal, ha az igazsgügyi minisztérium értelmezése marad a mérvadó? Például azt, hogy a nagy adatforgalmat bonyolító webes szolgáltatásokat vagy el fogják lepni a hirdetések, vagy fizetőssé válnak. Ne adj isten, becsődölnek.

Realistábban: meggátolja az innovációt, a szélessáv minél erőteljesebb kihaszálását maga után vonó fejlesztések életképtelenek lesznek. A web konzerválódik mai állapotában. Az isp-k erőt gyűjtenek. És ha feltételezzük, hogy nem csak a profitmaximalizálásban érdekeltek (dehogynem!), akkor talán fejleszteni is fognak hálózataikon. És akkor majd, néhány év múlva megint engedhetnek egy kicsit a nadrágszíjon, megint lehet zabálni a sávszélt.

Ne legyünk naívak. Ha egyszer gyakorlattá válik, hogy az isp-k sarcolhatják/korlátozhatják azokat a cégeket, melyek relatíve (!) nagy adatátvitelt bonyolítanak, akkor ezzel az is gyakorlattá válik, hogy az isp-k fogják diktálni a piacot.

Éppen ez az, ami miatt még az amerikai igazságügyi minisztérium is csak óvatoskodva mer fogalmazni, és hangsúlyozza, hogy bár van egy elvi álláspontja, továbbra is közelről figyeli a piac reakcióit, és ha kell, közbe fog avatkozni.

A meccs nincs teljesen lejátszva. De majdnem biztosak lehetünk benne, hogy ennél csak durvább fejezetek következnek a net jövőjéről szóló krimiben. (Lehet, hogy maga az innováció lesz az áldozat és az isp-ka a nevető gyilkosok?)

Kérdés persze, hogy ha a net nem lehet a végtelen lehetőségek terepe, akkor mi?

Címkék: net neutrality