A hiúság vására

Izgalmas héten van túl a Gawker. Előbb, teches leányvállalata a Gizmodo osztotta meg hatékonyan olvasótáborát CES-es akciójával. Utóbb a New York Times "Style" rovatában jelent meg Allen Salkin tollából egy, az NYT-től szokatlan hangvételű írás arról, hogy a Gawker saját sírját ássa meg azzal, hogy bul-vá-ro-so-dik. A cikk amúgy - szándékai ellenére - egy dologra biztosan rámutat: a sikeres webes tartalom (sőt: a sikeres médiatartalom) nem csak onnan ismerszik meg, hogy , hanem onnan is, hogy népszerű. Reagál az olvasó elvárásaira, igényeire.

Amúgy Denton a Gawkeren válaszolt is a finnyázós NYT-cikkre. Táblázatban mutatja be, hogy a szerkesztők - jelen esetben Choire Sicha - távozása és visszatérése, valamint a Gawkert temető újságcikkekhez képest az elmúlt években mi is történt a Gawker olvasottságával. (Durván növekedtek.)

Én emlékszem még arra, amikor a TechCrunch elkezdte koverolni a pornótartalmakat szolgáltató webkettes startupokat. Mindenki bulvárosodást kiáltott akkor is. Még az olyan, kifejezetten bulvárblogok is, mint a TMZ vagy a PerezHilton gyakorta megkapják, hogy PI-hajhászok. (Naná. Erre jöttek létre.)

Ezek a nagy blogok és bloghálózatok éppen olyan helyzetben vannak, mint a hivatalos média - így például a New York Times -: olvasótáborukat növelniük kell, mert ebből van a bevételük. Ezért tudnak olyan hatékonyan működni, ahogy.

Míg a régi média nem volt képes az elmúlt tíz évben megtalálni az ellenszerét olvasótábora elolvadásának, addig ezek a blogok - bár egyre inkább hasonlítanak a rivális régi médiához -, egy valamit biztosan megtanultak a saját bőrükön: a "minőségi" újságírás elefántcsonttornyára nem kíváncsiak a netezők.

Persze ez sem igaz így, hiszen a New York Times online kiadása extrém népszerű.

A netezők a weben egyszerűen leszavazzák (nem klikkelnek) azokat a tartalmakat, melyeket nem találnak érdekesnek. Nem a minőségi kontra népszerű dilemmában akarok én itt igazságot tenni. Csupán azt állítom, hogy az odáig rendben van, hogy Choire Sichát nem az érdekli, hogy mennyien olvassák az írásait. Viszont akkor második gawkeres felmondása után nyilván végre megtalálta a földi kánaánt minőségi újságírós énje számára (a New York Observernek koverolta a New Hampshire-i elnökjelölőt).

(Vagy mégsem? Sicha vendégblogger lesz a héten Kottkénél. A hiúságnak úgy tűnik, mégiscsak megvan a maga PI-ben mérhető vására.)

A blogok addig őrzik varázsukat, amíg nem kezdenek el úgy viselkedni mint az unalmas, fáradt, az olvasók érdeklődését nagyrészt figyelmen kívül hagyó régi sajtótermékek. Az, hogy egy sikeres blog éppen úgy üzleti vállalkozás is, mint bármi más egy piacgazdaságban, szintén nem kérdés. Az sem kérdés, hogy szerző és szerző hozzáállása között óriási lehet a különbség. Az sem kérdés, hogy a New York Timesnak nem az tesz jót, ha irigykedős írásokban próbálja saját magát legitimebbé tenni. És a Gawkernek sem segít, ha folyton azt kommunikálja magáról, hogy a PI-ért bármit.

A New York Times és Sicha talán azon sértődött be, hogy a Gawker feltett szándéka, hogy az olvasókat is bevonja a tartalomgyártásba. Ha jobbat írsz, mint a gizmodósok, akkor te kerülsz ki a Gizmodóra. Nem a szerzőség, hanem a téma és a feldolgozás, na meg az olvasottság számít. És ez sem a New York Times énképének, sem Sichának nem elfogadható alapállás. Érthető ez is.
Címkék: blogok gawker bloggerek filozomatika
2008.01.14. 13:28. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Reagál az olvasó elvárásaira, igényeire."

ez a webisztanrol nem mindig mondhato el "nem tetszik, huzzal innen"

:) bocs
Na ez egy jó cikk volt a webisztántól. Többször rátokolvasok de ezt elejétől a végéig elolvastam. 3. komment (csak) pedig jó a tartalom. Köszi nektek!