Papírral harcolni a recesszió ellen

Nem volt olyan régen, mikor beszámoltunk a JPG Magazine haláltusájáról. Ha kevés dolog is világos egyelőre a gazdasági válság hatásaival kapcsolatban, az szeptember óta azért egyértelmű, hogy a nyomtatott média szorult helyzetbe került.

Az online hirdetési piacon meglehetősen sikeres Google nyilván nem véletlenül döntött úgy, hogy felszámolja három éve indított print hirdetési bizniszét.

Megpróbáltak forradalmat csinálni az elmúlt években a print hirdetések piacán azzal, hogy relevánsabb hirdetéseket szerveztek a print lapok számára. De nem megy. És a Google nem arról híres, hogy rosszul menő bizniszeit sokáig pátyolgatná.

While we hoped that Print Ads would create a new revenue stream for newspapers and produce more relevant advertising for consumers, the product has not created the impact that we — or our partners — wanted.

Ezt maga a Google Print Ads igazgatója tette közzé. Ezek után - finoman fogok fogalmazni - kissé megmosolyogtató annak a chicagói nagyvállalkozónak a projektje, aki 2009-ben "lokalizált" formában szeretné a blogtartalmakat újságosítani.

A The Printed Blog projektben minden amerikai blogger részt vehet, és a szerkesztőgárda a tartalmakból válogatva teríti ezerszámra a kinyomtatott blogújságot a nagy amerikai városokban.

Nevetséges.

Csak azt tudom elképzelni, hogy a vállalkozó még a gazdasági válság nyilvánvalóvá válása előtt fogott bele az elképesztő buktával kecsegtető projektbe. Mondjuk ebben az esetben is nehéz lenne érveket hozni az ilyen jellegű projektek mellett. Sokan várták már a print messiást, sokáig. De a messiás csak nem jött el. A villanyszámla viszont továbbra is ateista.

A print lapok haldoklása mára annyira egyértelművé vált, hogy még a legsikeresebbeknek is a túlélésért való küzdelem jutott osztályrészül 2008 második félévétől.

A print hírmédia-piactól - legalábbis abban a formában, ahogy eddig ismertük - valószínűleg el kell búcsúznunk. Egy korszak lezárult. Azoknak a print lapoknak lehet esélyük, melyek idejében jöttek rá arra, hogy bevételeiket - hatalmas leépítések és átszervezések árán, de - online kell kitermelniük. Egy médiavállalatnak pedig teljes mellszélességgel kell kiállnia online kiadványai mellett. Nem lehet fél szívvel váltani.

Ad revenue at the Times' news media properties, which includes the newspapers' online operations but not the About.com sites, fell 11 percent in the first quarter and 12 percent in the second quarter, compared with the year-ago period. The decline accelerated to 16 percent in the third quarter. (...) The Times, like other publishers, hasn't been able to grow its online operations fast enough to offset the declines in print. (Forbes)

Persze nehéz paradigmaváltás ez egy papírszagban felnövekvő, az olvasói visszajelzésektől elszokott, elképesztően felülértékelt hirdetési árakkal elkényeztetett, vélt etikai és kulturkampfi státuszába beleöregedett médiavállalatnál. De ha más nem, majd az üzleti eredmények rádöbbentik az érintett médiamogulokat arra, hogy kinyomtatni és főként pénzért árusítani a tegnapi híreket olyan szintű luxus, mint az önrész nélküli hitelfelvétel. És ez még akkor is így van, ha fillérekbe kerülő blogpostokból kaparják össze a tartalmat.

Címkék: média blogok üzlet filozomatika válság
2009.01.27. 14:10. írta: hírbehozó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jó ez a válság, rá lehet kenni a papír sajtónak - vagy bárminek - a hanyatlását, lehet rá hivatkozni áremeléskor, bércsökkentéskor, leépítések alkalmával, szűzlányok copfjának huzigálásakor.
ern0: pontosan így látom én is.

Én WC-n akkor is papírújságot fogok olvasni, és nem a notebookkal elvonulni
A 21. század legjobb alibije a Világválság. Megcsalod a nődet? fogd a válságra! Bankot raboltál? Fogd a válságra. Hülye vagy? Fogd a válságra!
Mikor fogjuk már felvállalni a felelősséget és néha magunkba nézni hogy igenis ezt "elkúrtuk"
SOHA....
Na mindegy ezt csak azért írtam le hogy a nevem feletti blogomat népszerűsítsem :)
Jé hogy bakelit is van még? Meg normál rádió? A klasszikus dolgok soha nem mennek ki a divatból. A papír egy ugyanolyan klasszikus mint a számítógép maga. Ezeknek vannak korszakai, amik leáldoznak idővel, de valahogy az alaptermék mindig meg fog maradni.
Szóval azt gondolni, hogy nem lesz könyv, újság meg kinyomtatott prospektus és plakát, meg hogy a számítógép majd jól eltörli és akkor megvédjük a fákat is, oltári nagyon baromság.
Nagyon örülök hogy így alakult, már csak vallásügyileg is méltatlan lett volna ez az ortodox elhajlás a Google részéről. A klotyóra pedig már vezetéknélküli multitouch handheldek garmadája áll rendelkezésünkre az újság helyett, ki tudja, talán ez a post is egy hatalmas irodáház félreeső, csendes, nyugodt szegletében születik.
Mi is hiányzik a "printed blogból"?
Interaktivitás, multimedialitás, hipertextualitás.
Hát akkor?
Persze marad a papír újság is, de az igény csökken, és a méret is, mivel kevesebben hirdetnek... és az tartja el őket.
itt pont olyan átrendeződés lesz, mint az autoiparban, vagy a kicsit kesobb a fosszilis uzemanyagok teren. nem valsag, hanem csucspont :)
Lám, a Metro(pol) alig pár lap egy ideje.
Bár azt is vegyük figyelembe, hogy január egyébként sem az eladási láz csúcsa, na.
Majd márciusban eldől minden, figyeljétek meg.
Kétségtelen, hogy újságként kiadni blogot merész ötlet, de egyáltalán nem biztos, hogy akkora baromság, mint itt sokan gondolják. A print újság hanyatlásának egyik legfőbb oka a minőségi tartalom hiánya! Biztos, hogy nem tesz jót neki a gazdasági helyzet sem, nyilván drágább előállítani és kevesebben hirdetnek, de a legnagyobb csapást a csökkenő olvasottság jelenti, és annak nem az újságok drágulása, hanem a tartalmi minőség eliminálódása az oka!

Márpedig ezen segithet egy ilyen ötlet. Olcsó szerzők, változatos tartalom, merész, szubjektív megközelités, hatalmas merítési terület... plusz buszon, wc-n olvashatod, és nem utolsó sorban eljuthat azon rétegekhez is, akik ma még nem napi szinten használják a hálót.
@rudo: nem gondolnam h a new york times vagy a washington post ne allitana elo minosegi tartalmat. sot.
nem ezzel van a baj. hanem h tul draga a minosegi tartalom eloallitasa es az ujsagert sem szeretnek mar annyian fizetni. harmadreszt az ujsagot mindig tegnap irtak. es ez nem fekszik mar annyira a mediafogasztoknak. negyedreszt az ujsagoktol sok hirdeto elpartol, de legalabbis csokkenti kolteseit. a lapszam csokken, a bevetelek csokkennek, a formatum nem tud megujulni, extrem koltseges az eloallitas, terjesztes, uzemeltetes.
mi is van a masik serpenyoben?
Azért ahhoz a google is kevés, hogy egy új forradalmi, papír alapú hirdetési rendszert vezessen be. Ez olyan, mint amikor széllel szemben akarna valaki...
@hírbehozó:

Vadonatúj napilapot most bevezetni nyilván horribilis befektetés, rosszkor rossz helyen stb.

De egy válogatott blogokra épülő heti ingyenes kiadvány (kultúra, bulvár, szórakozás stb leginkább)biztos hogy életképtelen lenne? Nem állítom hogy igen, de...

Gyakorlatilag olyan kiadványt lehetne összeállítani, amilyet csak akarnak.
Persze soha nem fog eltűnni, csak épp minimálisra csökken a szintje. Ma már rádiót sem úgy hallgatsz, hogy benyomod a hifit, hanem gépen keresztül, online. És nem csak otthon van ez így, hisz ha nézed a híreket egyre-másra jönnek az olyanok, hogy autóba szerelt iphone, meg mobilnetes elérés.

A TVből is IPTV lesz, és nemsokára majd az is beköltözik a mobil készülékekbe.

Ha meg újság, akkor ott vannak az e-book olvasók, amin már most is lehet (online) újságot előfizetni. Ahhoz még net sem kell, mert este lehúzza neked a készülékre az aznapi újságot.

Persze nem kell ezeket holnapra várni, és főleg nem itthon. Majd úgy pár év múlva...
@bazalttufa: Ha médiában utaznék, sokkal inkább igyekeznék a papír újságomat internetre vinni. Olcsóbb a terjesztés, mindig friss, pontosabban mérhető a látogatottság (ráadásul szinte azonnal), bevonhatok látogatókat (komment, blog), van még valami? video. Stb.

Nem sokszor utaztam vonaton, utálom, de akkor mindig Tallózót vettem az útra.
Ja, bocs, lemaradt, hogy a Tallózó lenne SZVSZ egy olyan műfaj/funkció, ami papírra termett: nem 1 nappal van lemaradva, hanem kb. 1 héttel, de nem gizdaságból, hanem specifikáció szerint; továbbá nagyon jól van szerkesztve, szinte minden cikket elolvasok benne.
@ern0:

Teljesen igazad van, de amíg a webes média notebookhoz, de minimum okostelefonhoz kötött(menet közben körülményes) és ezzel a készülékek felhasználói ismerete, megléte szükséges, addig létezik egy komoly olvasóréteg (vagy egy még komolyabb megfelelően időzítve), ami nyomtatott formában elérhető.

Ráadásul, már ma is sok blogger ír printlapokba, tucatnyi olyan lapot, magazint el tudok képzelni, ami kizárólag bloganyagokkal feltöltve sem lenne rosszabb, sőt.

Nem ez a jövő, persze, inkább csak amolyan átmeneti állapot, talán az a pont, amikor a blogoszféra már képes anyaggal ellátni a printmédia egy részét, de az utóbbi még kínálhat némi plusz ismertséget egy bloggernek.

Csak erre gondoltam.
Szernitem sem kell temetni a printed médiát. Csak át kell alakítani. A wc-n olvasás meg szerintem is papír alapú marad :)

- Ráadásul bloggal nem tudok begyújtani :D -
a napilap online kiszervezése izgalmas munka. mi pont ezen dolgozunk.
meg kell oldani, hogy az egyik ne mennjen a másik kárára, mindkettő médiaformát a fenntarthatóság jegyében kell fejleszteni, a hirdetői programot párhuzamosan kell futtatni, online pdf előfizetést szervezni, print rovatokat létrehozni, amelyek az online tartalmakból szemezgetnek, stb.
a hírek időzítése volt a legnagyobb kihívás, mert ha minden realtime felkerül, akkor az visszatartja a nyomtatott eladásokat, főként egy ilyen mikroközösségben, mint a vajdasági magyarság. de ha nem kerülnek fel frissen a hírek, akkor meg fölösleges megjelenni online. :) kecske is, káposzta is.
időkorlátot, regisztrációs feltételeket vezettünk be, eddig működni látszik.

azt viszont tudomásul kell venni, hogy a nyomtatott papír sajtó lassan elhal az arra rászokott generációval együtt. ez van. ha nem ez lenne, még mái napig is kőtáblákra írnánk, mert a vésés hangját mondjuk nem pótolja semmi :)
de a bakelittel is így van ez, a barátnőm fetisiszta, de neki is csak két serato bekelitje maradt..
szerintem egy félreértést megint el kellene oszlatni. a lapkiadás nyugaton soha nem volt profitábilis. sohasem a times volt a nyereséges, hanem a times mögötti befektetői csoport.

ha egy amerikai előfizetett a times-ra, akkor adott 1$-t egy érdekcsoportnak, aki azt a pénzt befektette, és forgatta, és abból volt a profit.

a lap dolga az volt, hogy bevételi és a kiadási oldalt egyensúlyba tartsa, azaz a lap ne legyen se nyereséges, se veszteséges. a cél az árbevétel növelése, és a non profit működés elérése volt.

a lap mögötti befektetői csoport az összes árbevételt, és az összes addigi nyereséget befektette illetve újrabefektette, így egy folyamatosan növekvő pénzalap állt a rendelkezésére. a folyó kiadásokat hitelekből fedezték. hitel gyakorlatilag korlátlanul állt rendelkezésre, mert a világ pénzügyi rendszere úgy működik, hogy 1$ megtakarítás után másik 12$-t lehet kiadani. nem kell minden dollárra fedezet. a kamatok rendszerint alacsonyabbak voltak, mint a hozamok, és így volt nyereség. ez a klasszikus kapitalizmus: így épült new york, és a new york times. az amerikai kapott felhőharcolókat tele irodával, és egy mindőségi lapokat.

ma a probléma, hogy a laptulajdonosok befektetései mögött semmiféle megtakarítás nincsen, a hirdetések mögött is hitelek vannak, illetve maguk a laptulajdonosok. az index hirdetőinek jelentős része is maga az index. ez nem baj, ez teljesen normális, a probléma nem ez, hanem az, hogy nincsenek előfizetők.

a lapok ugyanis egy új működési módot vettek fel. úgy vélték, hogy az online kiadásnál a költségek kisebbek, és ezért nincs szükség előfizetőkre, és a non profit működés eléréséhez elegendőek lesznek a hirdetési bevételek. ez a tétel igaznak bizonyult, amíg a lapok read only módban működtek.

a web1 még képes volt tartani a non profit működést, de ugyanez már nem érvényes a web2-re. az igaz, hogy a web2 minden eddiginél nagyobb forgalmat generált a weben, de ez olyan mértékű kiadással járt, amit a hirdetők recesszióban nem hajlandóak fedezni. az av alapú hirdetések árait jelentősen kellene csökkenteni, mondjuk a felére, az ppc hirdetések viszont nem hoznak akkora bevételt a lapnak, hogy abból a szerkesztőséget fenn lehet tartani.

szerintem azok a lapok lesznek sikeresek, akik minőségi újságírással képesek lesznek előfizetőket szerezni vagy az online, vagy offline kiadásnak.
tachikoma,
a kulcsszó: aktív előfizetők.

az offline lapoknál voltak előfizetők, csak nem voltak aktívak az olvasók. az online lapoknál az olvasók nagyon is aktívak, csak éppen nem fizetnek elő.

ezt az ellentmondást például úgy lehet feloldani, hogy az online napilap read only módban ingyenes (web1), és ha hozzá is akar valaki szólni, szeretné elmondani a véleményét, akkor azért kell kérni egy minimális előfizetői díjat, például valamilyen micropayment rendszerben. azért, hogy fennmaradjon a lap.

az offline esetben pedig meg kell kérni az olvasókat, hogy rendszeresen írják meg véleményüket, amiket az olvasószerkesztők az online, vagy az offline kiadásban közzétesznek. mondjuk egy régimódi tanár, aki szereti az offline megjelenést, rendszeresen leírja, hogy mit gondol a világról, akkor abból lesz tartalom, és esetleg emeli a lap szinvonalát.

de tudom, hogy nem fogjátok ezt követni, mert az übertanácsadók nem ezt mondják, csak leírtam.
az übertanácsadók szerint egy lapnak nem kellenek előfizetők, és nem kell offline kiadás sem, mert így lesz a maximális a bevételel, és a minimális a kiadás.

szerintem ez egy nem igaz. hiszen a lapok pénzügyileg mindig is kétlábon álltak, kellett a háztartások pénze, és kellettek a vállalkozások. a másik dolog, hogy az online lapkiadás olcsó, az offline drága, megint nem igaz, csak például a papírt újra kellene hasznosítani. szóval csak ki kellene tenni egy dobozt, hogy tisztelt előfizetők, ide hozzák az újságot, visszavesszük a lapot, nyomunk belőle másikat. és nyitott szerkesztőség kell, szóval így bemehet az olvasó, és mondhatja azt írják már, meg, hogy vagy hogy jaj de szeressük az írását, vagy csak azt: helló. helló.
nálunk nincsenek übertanácsadók :) összesen hárman vagyunk az egész folyamat levezetésére, fejlesztői és szerkesztői feladatokat váltogatva.

az offline reciklálás nagyon jó lenne, nem tudom miből áll, de utánanézek épp.

az aktív előfizetők rendszerbe iktatásával kapcsolatban két irányba indultunk el:

- minimális pénzért minden tartalmat el lehet érni korlátlanul minden formában.

- ingyen, bizonyos személyes adatok megadásával és kötelező közvéleménykutatásokban való részvételért cserébe.

és így..
egyébként nem biztos, hogy szükséges előfizetőket toborozni, pl. az origo esetében nem hiszem, hogy kell, nagyon jól megvannak anélkül is.

nálunk ez speciális, stabil előfizetői bázis nélkül meg sem lennénk..
Hát nálunk is megpróbálták az offline-t online-ra ültetni... Ami havilapnál nehézkes, hiszen a netre keerülő hírek vagy megelőzik a papírt, vagy már nem aktuálisként kerülnek fel...
Próbáltak kifejezetten netes cikkeket, de ez plusz munka az újságíróknak, és plusz költség. Persze néhány hónap alatt ebből nem lett világmegváltás, így a főnök lefújta - gyakorlatilag az újság több hetes cikkeit töltöm fel naponta...

Gyakorlatilag egy mondattal megölte az online formát, leállította a redesignt, és a fejlesztést is.

Mit mondjak... Jelenleg a masszív hirdetők se hirdetnek, vagy csak kevesebbet. Aki eddíg csak színes oldalon hirdetett most kics FF hirdetést kér (ezért kevesebb színes oldal van -> az újság kinézete gázabb). Sok céges apróhirdetés lett hirtelen, ami eddíg alig volt...
A mi térségünkben elfogadható a közbiztonság, a politikai hírek az indexen is előbb vannak fent, és még tornádó sincs... Nehéz itt újságot írni, szerencs, hogy én csak PhotoShoppolok :)

Mindenki érzi a válságot.

tachikoma: a látogatók nagyrésze nem hajlandó még regelni sem, mi le is tettünk erről, inkább full hozzáférés van mindenhez.
@web1: Nem érteam miért fizetne bárki is azért, hogy hozzászóljon egy újságcikkhez, vagy hogy publikálhassa a művét.

Bármelyik blogszolgáltató ingyen elvégzi ezt helyette, és olyan környezetben, amilyet ő akar. Kötöttségek nélkül. Ha meg látogatottságot-olvasottságot akar, akkor kikerülhet a blogszolgáltatás címoldalára.

@tachikoma: Volt már erről vita, hogy működőképes-e az előfizetői rendszer online. A válasz: nem. Ez alól csak a nagy nevek a kivételek. Egy New York Times megteheti, mert az emberek ragaszkodnak hozzá. De az újságok nagy része nem teheti meg, mert ha választani kell, akkor az olvasók gondolkodás nélkül átállnak az ingyenes online újságokra. Márpedig ilyenek mindig is vannak, és lesznek. Talán kivételként még hozzáadhatjuk a speciális rétegigényeket kielégítő lapokat. De ez csak ideig-óráig működik.
@Pairg: hát igen, lincs hangulat volt, mert elejében csak fizetős rendszert akartunk.

@ViZion: kis újság vagyunk, napi megjelenéssel, de átlag 7 reg befut naponta.

mindig is lesznek releváns tartalomszolgáltatók, nem csak a nagy nevekért fizetnek vagy reggelnek az emberek. ha elönti a Tisza Módost, vagy új hangulatfény kerül a szabadkai városházára azt nem a NYT fogja megírni, hanem a helyi tudósítók, újságírók, akiket összefog ez a sajtó..
Pairg,
például azért, mert fontos nekik a lap. azért mert közösséget akarnak alkotni, és ezért hajlandóak áldozni egy eurót, vagy néhány dínárt.

és persze ez ellen dolgozik a magát webkettesnek nevező marketinges csapat, amelyik azt mondja: forradalom van, és a weben a tömegek számára minden szolgáltatás totálisan ingyen lesz, és a lapoknak nem kellenek előfizetők. így a helyi médiának nehéz fennmaradnia, főleg offline kiadásban.

ezzel együtt én ezeknek is szurkolok, miközben tudom, hogy közülük sok el fog tűnni, de azt is tudom, hogy az ingyen lapok mindegyike el fog veszni. az ingyenes lapoknak ugyanis az a logikájuk, hogy nem számít a múlt, és érdektelen a tegnapi hír.

helyi lapot szerintem úgy kell írni, hogy előveszi valaki 1 év múlva, 10 év múlva, vagy 100 év múlva, akkor is találjon benne valami érdekeset. ha valaki végiglapozza a magyarszót, akkor kapjon egy képet a vajdaságról, azokról az emberekről, akik ott éltek, és ahogy éltek. az ilyen lapban értékes a tegnapi hír. és ha nincs elég hír, akkor kevesebb oldalon kell megjelenni. a helyi lapnak ez a logikája.

a globális lapokban érdektelen a tegnapi hír. itt is érdektelen a tegnapi poszt. néhány komment még életben tartja, aztán eltűnik a süllyesztőben. a webisztán egy chatszoba valójában. szóval nem rajzolódik ki egy kép a webről, de még a googleról sem. hiányoznak hozzá az alapozó írások. ez persze nem azért van, mert hírbehozó hülye, hanem azért, mert túl sok erőfeszítést kíván, és az ingyenesség mellett nem térül meg.
@web1: kutacs, Te vagy? új néven?

Totalcar print magazin számítása vajon bejött-e? Valaki index-TC közelségből szóljon hozzá.
@web1: Hát nem tudom mit nevezel te alapozó írásnak, de asszem az összes jelenség alappillére el lett magyarázva, le lett írva. A süllyesztős dolog meg azért sántít, mert a NYT-t is kidobod, vagy elrakod jó mélyre, ha kiolvastad. lehet, hogy egy unalmas napon majd előveszel egy példányt, dehát miért ne tehetnéd ezt meg itt is. Archívum van. Sőt, ízlés szerint kereshetsz tagek, vagy szabadszavas kereső alapján. És azt sem lehet mondani, hogy a mai internetről nem lehet jó képet kapni mondjuk a webisztán alapján. Szerintem még jobb képet is kaphastz, mint egy újságból, ahol az egész a szerző véleményét tükrözi, míg itt az olvasóké is jelen van. Hol itt a gond?
a nyt régen egy helyi lap volt. nem arról írtak benne, hogy mi történt bagdadban, vagy kabulban, hanem arról, hogy mi történt new yorkban. olyan volt, mint egy nagy családregény. érdekes volt a tegnapi hír, mert a sztori onnan folytatódott. és a hirdetések voltak frissek, ha megjelent egy új autó típus, akkor fontos volt a lapnak, annak a hirdetése jelenjen meg, így volt a lap uptodate.

de az a cikk nem hír volt, hanem fizetett hirdetés. és ez tette lehetővé, hogy a hírek igényesen, már már irodalmi szinten legyenek megírva. az előfizetési díjak pedig fedezték a nyomdai költségeket.

szerintem az ez etalon, szerintem azt lehetne megtenni, hogy az előfizetési díjat le lehetne csökkenteni, de nem lehet teljesen elhagyni, mert azért az online lapkiadásnak is vannak költségei. az előfizetési díjért cserébe persze minőségi lapot kell csinálni.

mondjuk ezt budapesten vélhetően nem lehet csinálni, mert az a város olyan szinten szétesett, és vélhetően magyarországon sem lehet megcsinálni. de hogy amerikában az újságírás meg fog újulni, abban biztos vagyok. és hogy vissza fognak térni a hagyományokhoz, abban is. mert a hagyomány (low tech) és a modernitás (high tech) szerves egységet alkot.
nem az volt a Google projectre beadva index részről pár hónapja, hogy kinyomtatjuk az internetet, és elvisszük Afrikába? vagy az csak médiaheck volt? vagy az kifjezetten pénzszórási projekt, nem is volt soha bevételi lába?
@is: az csak egy vicc volt.