Nincs tévéelőfizetésem, de még tévékészülékem sincs. Sok ismerősömnek szintén nincs előfizetése és/vagy tévékészüléke. A tévéműsorokkal kapcsolatos információkat rendszerint a weben olvasom el. Viszonylag sok filmet és sorozatot nézek... laptopon, lcd-kijelzőn.

Amikor mégis tévé elé kerülök, rendszerint gyorsan kiderül: sem a reklámkultúra, sem a műsorok nem sokat változnak az évek folyamán. Elszoktam a tévétől. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy ha nagy ritkán tévé elé keveredek, 10-15 perc tévézés után egyszerűen megunom az egészet és kikapcsolom. Már idegen a "háttértévézés", sőt, kifejezetten zavar, ha a háttérben csak úgy gagyog a tévé.

Idegen a céltalan kapcsolgatás is. A net hozzászoktat ahhoz, hogy azt a tartalmat fogyasztom és akkor, amit és amikor én szeretnék. Most cikkeket olvasok, most filmet nézek, most híreket olvasok, most játszom, most levelezek, most telefonálok, most termékismertetőket olvasok...

Szóval azt vettem észre, hogy nem hiányzik. És hogy korábban, amikor nagyon sok tévét néztem, valójában hozzászoktattam az agyamat ahhoz, hogy egy nagyrészt érdektelen információtömeget tömködjek az agyamba napi rendszerességgel, hosszú órákon keresztül. Kidobott idő.

Egy nagy hátrányát látom a tévémentes életnek: nem ismerem az aktuális reklámokat. Miért probléma ez? Mióta nem nézek tévét, rájöttem, hogy a tévéreklám nagyon fontos információforrás. Egyszerűen az lehet az oka, hogy a hirdetők elsődlegesen még mindig a tévét választják reklámfelületnek.

Én, a tévéből kiszeretett fogyasztó, a weben gyakran nem jutok hozzá azokhoz az információkhoz, amikről a tévéreklámok tudósítanak. Mire van kedvezmény, milyen új csomaggal jött ki az XY szolgáltató, milyen új termékkel jelentkezett az XY élelmiszeripari cég...?

Ezt leszámítva azonban egy sor előnye van a tévémentes életnek: sokkal több zenét hallgatok, sokkal több hasznos vagy szórakoztató információm van a világról. Nem ülök agyhalottan munka után a nappaliban egy tévéképernyővel szemben. Nem szoktatom magam ahhoz, hogy "ez a mindennapi szórakozás, ami osztályrészemül jutott, legyek boldog vele".

Minderről persze elsősorban a tévécsatornák tehetnek. Számomra műsoraik döntő többségre érdektelen, sőt, kifejezetten szánalmas szemét. A tévé szpemel. És nem tudom szűrni a zajt. Tehát: kikapcsolom. Lemondom. Eladom. Köszi, nem kell.

Azt gondolnám, hogy rólam (és a hozzám hasonló emberekről) lemondanak a tévétársaságok. Nem próbálnak meg meggyőzni arról, hogy üljek vissza a tévé elé. Az utóbbi hetekben azonban a CoolTV, a Magyar Televízió és a Viasat3 egy-egy öntudatos és lelkes munkatársa felköltözött a Twitterre.

Ha mindez arra persze nem is elég, hogy rávegyenek arra, hogy vásároljak ismét egy tévéelőfizetést, azért mégis jó tudni arról, hogy mi történtik a varázsdoboz szegleteiben. Már csak egy olyan szájtra lenne szükségem, ahol láthatom az aktuális tévéspotokat. Ja, ott a YouTube. De ott gyakran elvesznek a tévéreklámok, és sokszor nem is aktuálisak.

Szóval kedves hirdetők, álljatok össze, gründoljatok egy szájtot, és toljátok ki az aktuális reklámjaitokat oda. Hogy tudjam, mi zajlik a fogyasztói társadalom tömegek számára előállított varázsdobozaiban.

A tévéműsorokat pedig megtarthatják a csatornák maguknak, grátisz.

Címkék: média tv magyar filozomatika