Én kábé a FriendFeed megjelenéséhez és elterjedéséhez (2007-2008 fordulója) kötöm azt a jelenséget, amikor a netezőket elkezdte zavarni az automatikus tartalomújramegosztás. Vagyis amikor feedeket keresztbe-kasul kötögetnek be az emberek különféle közösségi szájtokba.

A feszültség csak nőtt a Facebook felfejlődésével. Főként a Twitter-Facebook viszonylatban. (Példa: a Google Readerben megosztott hírek automatikusan kipostolódtak Twitterre, és onnan meg automatikusan bekerül a FriendFeedbe, ahonnan kikerül a Facebookra, majd esetleg valaki onnan ismét megosztja a hírt Google Readeren keresztül.)

Nos, egy kedves barátomtól értesültem a Selective Twitter Status nevű Facebook kisalkalmazás létezéséről. (Egyelőre csak publikus Twitter-accokkal működik.) A miniapp elkéri a twitteres felhasználónevünket, és innentől fogva mi dönthetjük el, hogy melyik twitünket akarjuk Facebookra is kitolni. Nincs más dolgunk, mint a twitbe beleírni, hogy #fb, és az üzenet máris megjelenik facebookos státuszüzeneteink között.

Ez az egyszerű kisalkalmazás azért fontos, mert visszaadja a twitterezőknek a lehetőséget, hogy maguk döntésék el, hogy mely tartalmakat akarnak újramegosztani egy másik szolgáltatásban, és melyeket nem.

Egyben jól mutatja ez a megoldás a Facebook API és a Twitter API nyitottságában rejlő előnyöket. Ad hoc felmerül egy probléma, és a külsős fejlesztők azonnal reagálni is tudnak rá.

Emlékezzünk: ilyen szinten beleszólni és alakítani a közösségi szolgáltatásokban zajló aktivitásokat még pár éve is csupán vágyálomnak tűnt. Ma pedig már alapélmény. So it goes.

Címkék: dev filozomatika facebook twitter miniapp