Tegnap azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a blogszolgáltatók mintha elfelejtették volna figyelni a trendeket, és babérjaikra ráülve lassan elmegy mellettük a világ. Ha mégis szeretnék megtartani, sőt, bővíteni felhasználótáborukat, nyitniuk kell az új igények felé. Hatékony eszközökkel kell segíteniük felhasználóikat abban, hogy azok gyorsan és egyszerűen tudjanak tartalmakat publikálni, újrapublikálni (továbbosztani) és közösségi csatornákon keresztül szórni. 

Az új világban tehát kimondatik az, amit eddig is tudott mindenki: a veretes, hosszan, mélyen megírt, "cikkes" blogpostok csak kevesek igényét elégítik ki. A többség gyorsan és egyszerűen szeretne tartalmakat pörgetni. S még azok is, akik megmaradnak az átgondoltabb saját írások publikálásánál, számukra is mind fontosabbá válik, hogy értékes saját tartalmaikat minél szélesebb körben juttathassák el a potenciális olvasótáborhoz. Ehhez pedig a közösségi tereket, csatornákat fogják megkeresni. Ott laknak ugyanis az olvasók. 

A többség számára viszont - mint mondottuk - a nagyon egyszerű tartalommegosztást kínáló platformok a vonzóbbak. A Posterous vagy a Tumblr pontosan ezt az igényt igyekszik kielégíteni. És majdnem biztosak lehetünk benne, hogy nem ezek a szolgáltatások az utolsók ezen a piacon. 

Ugyanakkor jogos az a felvetés is, hogy ez a két szolgáltatás - éppen a nagyon egyszerű postolási és megosztási lehetőségeivel - nagy mennyiségben termeli a webszemetet. A "webszemét" talán nem is a legjobb kifejezés, hiszen sokszor értékes (értsd: érdekes) tartalmakról van szó, ám a folyamatos repostolás (újrapublikálás) miatt zajossá, repetitívvé válik az a környezet, amiben megjelenik. 

Az érdektelen dolgoknál már csak az ismétlődve megjelenő tartalmat utálja jobban a netező. Ha valaki talál egy jó postot a neten, akkor az a post - bekerülve mondjuk a mikroblog szolgáltatásokba - ezeregy repostban jelenik meg újra, és a netező csak azt látja, hogy a tartalom folyamatosan újragenerálódik, másolódik a szeme előtt. Frissként van itt eladva valami, amit már hússzor láttam ma a weben. És ez idegesít. 

A szemetelésnél, vagyhát: a zajkeltésnél már csak egy rosszabb tulajdonsága van ennek az egyre erősödő online kommunikációs térnek. Ez pedig a párbeszédmentesség. Míg a blogoknál a kommentfelület, vagy a  Twitter esetében a "@" válaszok lehetőséget teremtenek a párbeszéd kialakulására, addig a Tumblr vagy a Posterous esetében a párbeszéd egy széttöredezett, repetitív szajkózásnak látszik, ahol a "kommentek" egymástól függetlenek, nincs egy szál, ami párbeszéddé erősítené az egyének egymástól független reagálásait. 

Valójában ugyanezt láthatjuk már jóideje a Google Readerben is. Hiszen a kommentek ott is önmagukban állnak, nincs párbeszéd, mindenkinek egyszer van lehetősége szólni. Nem reagálni, csupán véleményt mondani a témáról. 

Ám amíg a GReader esetében minden komment egyetlen tartalomhoz (az adott témához) van kötve, addig a Tumblr esetében a tartalom is másolódik, "átmentődik" blogról blogra. 

A mikroblogolás akkor működik jól, ha a blogger erős tematikát követ a repostolásokkor. És ha nem feledkezik meg arról, hogy a saját tartalom sokkal érdekesebb, mint az átmásolt (ámbár saját kommenttel ellátott) másik. 

A fentiekből is láthatjuk, hogy az egész online tartalompublikálás témakör végtelenül kuszává és zavarossá, zajossá vált az elmúlt években. Nincs más hátra tehát, mint okos szűrőket adni a netezők kezébe, melyek képesek a szemétkupacból jó hatékonysággal halászni a netezőnek tetsző gyémántokra. 

Végezetül pedig a címben feltett kérdésre azt válaszoljuk, hogy a mikroblogolás nem műfaj, hanem egy másik platform, egy másik vérmérséklethez mért adminfelület. Mindent lehet jól csinálni. A lényeg úgyis az, hogy a megfelelő eszközöket választjuk-e a cél eléréséhez, vagyis az online kommunikációban való részvételhez.

Címkék: bloggerek kommentek blogolás mikroblog tumblr posterous fiozomatika