Az elmúlt napokban számtalan embert hallgattam végig, és számtalan kommentet, cikket olvastam el a Nexus One vs. iPhone témában. Kiindulópontom az volt, hogy másfél év várakozás, hezitálás, latolgatás után végre döntésre fogok jutni, és megvásárolom az egyik telefont. Nem érdekelnek az új megjelenések, a várható szoftverfrissítések. Eldöntöm és kész.

Igyekeztem észérvek alapján meghozni döntésemet. És minél több emberrel beszéltem, annál világosabbá vált számomra, hogy nagyon 50-50 a dolog. Nem lesz könnyű dolgom...

Mindenekelőtt az iphone-os ismerőseim érveltek aképpen, hogy az iPhone egy kiforrott technológia, ráadásul a 3GS piszok gyors, és a legjobb az egészben, hogy nagyon kiterjedt és minőségi az alkalmazás-támogatottsága. Ha élményt akarok és egy stabil, intuitív okostelefont, válasszam a 3GS-t.

Ez mind igaz. Az elmúlt napokban nyomogattam is eleget a telefont, hogy megpróbáljam eldönteni, ez az az élmény, ez az a számítógép-e, ami kell nekem.

You have been the ONE for me from angelday on Vimeo.

Aztán, Linux Android-hívő ismerősöket kérdeztem arról, hogy szerintük mi a baj az iPhone-nal, és miért inkább a Nexus One. Többségük az iPhone zártságát hozta fel. Ha az Apple gondol egyet, akkor ez meg az nem lesz benne a telefonban, az App Store-ban. A teszteken pedig rendszerint olyan alapvető feladatokon is rosszabbul teljesít sok más okostelefonhoz képest, mint maga a telefonálás. Vagyis a hangátvitel minősége harmatos.

Külön fájdalom, hogy az iPhone - ahhoz képest, hogy csúcskategóriás készülék - nagyon gyenge képet és videót készít. Nálam pedig alapelvárás, hogy egy drága és magát okosnak tartó telefon gyártója ne a hátlap dizájnjától tegye függővé, hogy milyen kamerát és vakut tesz a készülékbe. Nálam ez nem a precizitás, hanem egyszerű lámaság.

Lehet, hogy sok felhasználónak a multitask sem problémás. És végül is én is el tudtam hitetni magammal, hogy a mobileszközön nincs olyan igazán, hogy multitaskolás, de azért ezt szeretném én magam eldönteni, és azt várom egy számítógéptől, hogy a lehetőséget megadja. Kínálja. Ajánlja fel. Ugyanez áll a flash-támogatás hiányára is. Nem érveket akarok, hanem egy checkboxot a Settings-ben, hogy "flash on".

Emellé jött még az a nem túlságosan üdvözítő jövőkép, hogy ha az Apple-en múlik, az emberiségnek egységes, egyformán kinéző, uniformizált telefonjai lesznek. Mindegyik pont ugyanúgy fog kinézni. Ennél pedig sokkal üdvözítőbb az a jövőkép, hogy sokféle androidos készülék lesz, és mindenki azt választja, amelyik neki jobban kézre áll. Árban és értékben a megfelelőbb...

Nagyon intenzív információgyűjtögetős hét áll mögöttem. És azt kell, hogy mondjam, az a vízió erősödött bennem, hogy a jövő az Androidé. Vagy legalábbis: az Androidé kellene, hogy legyen.

Motorola, Samsung, HTC, stb telefonokat szeretnék a jövőben is látni a piacon. A platform legyen bennük közös. És ez a platform legyen rugalmas, gyakran frissülő, a legkülönösebb igényeket is kielégítő. Ezt pedig az Android fogja nyújtani - mai tudásunk szerint. Az iPhone pedig iPhone marad. Az iphone-osok tudnak majd egymással egy sor alkalmazást cserélgetni, jól fognak együttműködni telefonjaik. De süketek lesznek a világ többi mobilhasználójának készülékére. Elzárt világban fognak élni. És nekem ez a filozófia cseppet sem tetszik.

Akkor vegyek Nexus One-t? Pontosabban: azért vegyek Nexus One-t, mert az iPhone-nal van egy-két kisebb-nagyobb problémám? De hisz a Nexus One-nal is van! Sőt!

Ott van mindjárt a legfőbb gondom: hogy a telefont nem supportálják Magyarországon. Épp a "Google vs HTC vs szolgáltató" háromszög az, ami láthatóan nem működik teljesen olajozottan. Még az amerikaiak is panaszkodnak arra, hogy ide-oda dobálja őket ez a három szereplő, ha valami hiba történik a telefonjukkal. Na erre végképp nincs szükségem. Ennél azért drágább készülékről van szó.

Az iPhone-nál pedig ilyen problémám nem lenne. Besétálnék egy T-emplomba, kérnék egy dominós szifont, függetleníttetném, és máris ott lenne a garanciás készülék a zsebemben. Ez olyan fajta biztonságérzet, amit a Google telefonja, a Nexus One egyelőre képtelen nyújtani. Főleg nem egy Isten háta mögötti ország (a.k.a. Magyarország) lakójának. Én, mint magyarországi lakos, egyelőre nem számítok a Google-nek. Részükről le vagyok szarva.

A másik nagy problémám a Nexus One-nal maga az interfész. Akárhogy is probálom bemesélni magamnak az ellenkezőjét, valójában teljesen egyértelmű a helyzet: az iPhone felhasználói felülete egyszerűen lenyűgöző, tökéletesközeli remekmű. És ha egyszer egy számítógépet az ember napi szinten - telefonálásra, netezésre, egyebekre - használ, akkor nagyon fontos az az élmény, amit a készülék nyújt.

Múlt péntekre világossá vált számomra, hogy Nexus One-t nem fogok venni. Egyelőre legalábbis biztosan nem. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy az elmúlt jó másfél évben miért hezitáltam annyit az iPhone-vásárláson: épp a fent említett nagyobb, és néhány kisebb filozófiai, technikai hülyeség miatt...

Ekkor olvastam újra a múltkori post kommentjeit. Sokan azt tanácsolták, hogy várjam meg a HTC Desire-t. Nem akartam várni. Nem tudok már várni. Vége van. De azért csak elolvasgattam több tucat Desire-rel foglalkozó írást a weben.

Annyi világos volt számomra, hogy néhány ponton nagyon nagy előnye van a Nexus One-hoz képest. Az egyik, hogy a felhasználói felület a Desire-ben a HTC Sense. Ami minden demó szerint legalább annyira finom és tökéletesközeli, mint az iPhone OS-é. Másrészt a HTC supportálja világszerte a Desire-t. Harmadrészt pedig április elsejétől kapható a cucc.

Negyedrészt felhívtam a brit Amazont, és a telefonos kisasszony azt mondta nekem, hogy lazán kiszállítják Magyarisztánba is a készüléket. Mindezek a tényezők segítettek dönteni. Se nem Nexus One, se nem iPhone 3GS. Hanem HTC Desire.

A Desire lett a vágy titokzatos tárgya. Ha az április eleji megjelenéssel mégis kiderül valami stikli - hogy például ez vagy az nem is olyan jó benne, vagy netán kimarad valamelyik kulcs fícsör a Desire-ből -, akkor reflexből veszek magamnak egy iPhone 3GS-t, és legalább egy jó évre zárójelbe teszem az egész Android témát. Ha viszont a Desire tényleg az lesz, aminek most látszik, és ez április legelején bizonyossá is válik, akkor a következő telefonomat a HTC-től fogom megvásárolni.

Én már leadtam a szavazatomat...

Nem mondom, hogy könnyű szülés volt. Rengeteg hívővel és szkeptikussal beszéltem hosszasan és részletekbe menően a témáról. A fenti postban az érvek és ellenérvek teljes tárházát nem is írtam le. Viszont úgy gondolom, hogy minden lehetséges nézőpontot, információt, érvet begyűjtöttem, és - vallási fanatizmus híján - ésszel próbáltam dönteni.

A döntésem pedig végleges. Ha minden jól megy, Desire. Ha viszont valami nem fog stimmelni egy ilyen csúcstelefon bejelentése körül, akkor pedig egyértelműen a kijárt utat, az iPhone-t fogom választani.

Címkék: mobil iphone android nexus one htc desire